Háztáji természetvédelem

Almaevő hím feketerigó télidőben. Fotó: Pexels   Feketerigót szinte mindenütt láthatunk egész évben, a nagyvárosok közepétől a zárt erdőkig, pedig a 19-20. század fordulóján még erdei és vonuló madár volt, Herman Ottó is így róla A madarak hasznáról és káráról című művében. Azóta a városokban is közönséges madárrá vált, a balkáni gerlék és a házi verebek mellett a leggyakoribb állandó faj. A díszcserjék és -fák termését is szívesen eszi, gyakori vendég az etetőkön is. A napraforgót is megnézi, a tört szem között talál is magának csemegét, de almával, főtt répával etethetjük inkább. Az almacsutkát és -héjat is érdemes kirakni neki a földre, persze macskamentes, biztonságos helyre. Különösen kemény teleken, ami persze egyre ritkábban várható, túró, lisztkukac, sovány darált hús lehet a tápláléka. Fekete rigó, az etetők gyakori vendége Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A vörösbegy szintén rigóféle madár, szinte mindig felbukkan a nagyobb és főleg rendszeresen napraforgóval feltö...

Fagyosak az éjszakák és a reggelek a 2024 decemberének utolsó napjaiban, a madáretetőkön is mutatkozik elég nagy a forgalom. A széncinegék a leggyakoribbak, az öregebb madarak úgy tűnik, előző évből emlékeznek arra, hogy hol találtak táplálékot a hideg hónapokban.  Széncinege. Oldalról nem látni az ivari dimorfizmus, a nemi kétalakúság jegyeit   Azt többször megfigyeltem, hogy a nyár második felétől együtt járó cinegecsapatok október-november táján már benéznek az etetőhelyekre, végeznek egy kis felderítőmunkát, hogy hol számíthatnak napraforgóra. A széncinegék, mint említettem, a leggyakoribb madarak az etetőkön, így kiválóan alkalmasak arra, hogy életüket megfigyeljük a téli időszakban. A hím és a tojó példányok megkülönböztetését is megtanulhatjuk, ami egyszerű, mint a faék, de egy kis érdeklődés nélkül nem megy... 😊 Ebben a bejegyzésben be is mutatom, mi a különbség. Nem bonyolult a dolog: Széncinege tojó: a mellsáv jóval keskenyebb, mint a hímek esetében. Hím széncinege...