Háztáji természetvédelem

Csilp-csalp füzike. Mondogatja a saját nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Ma van virágvasárnap, ilyenkor a római katolikus templomokban, a szentmise előtt barkás fűzgallyakat áldanak meg.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a napon az egyház Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulására emlékezik, amikor a tömeg még pálmaleveleket és olajágakat lengetve, ujjongva fogadta a Messiást, hogy aztán pár nap múlva a keresztre feszítését éltesse. Virágvasárnap ünnepéről itt találsz teológiailag pontos információt.   A mi kultúrkörünkben pálma és olajfa híján maradnak ilyenkor jelképként a barkás fűzfaágak. Ezek az időjárás változásai miatt eléggé eltérő fakadást mutatnak, enyhe időben akár januárban is kipattanhatnak, de ez elhúzódhat márciusig is. Kékcinege keresgél a fűzbarkákon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Idén először március 26-án hallottam csicsörke hangját a Mátraalján. Nagy tél volt, elég későn érkeztek, más években már február végén is hallható a jellegzetes, üvegcsörömpölésre emlékeztető hangocska. Valahogy kevesebben is lettek az utóbbi években. Már virágzik a pásztortáska is. A csicsörke szívesen eszi a magját. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászruhás hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Tél végén helyére került egy mesterséges fészekodú a kertben, a széncinegéknek szánt típusból. Biztos felfedezték ők is, de valahol máshol készülnek a fiókanevelésre, mert látni szinte mindig látom őket, de az odút mezei verebek foglalták el. A környéken tucatszámra tanyázó házi verebek látványa nem okoz meglepetést. Mezeit viszont akkor láttam a kertben először, amikor bement egyikük az odúba. Kerítésen üldögélő mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A két ivar ránézésre egyforma. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Teljes pompájában virít a leggyakoribb védett növény, a tavaszi hérics. Legelőkön, erdőszéleken, néhol domboldalnyi területeken is megcsodálhatók március végén. Megtelepszik ritkásabb erdőkben, vágások után is, de ott persze nem tömeges, egy-két tő szerénykedik csak a fák alatt. A méhek is előszeretettel látogatják az élénk színű, zöldülés előtt még nagyon is feltűnő szirmokat.   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szívesen látogatják a pollenpostások. Kora tavasszal még viszonylag kevés a virágzó növény Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Érdekes helyen láttam egy fenyvescinegét: városi környezetben, egy támfal felett virító aranyeső bokron, aminek persze nem ez a neve, de így él a köztudatban. A madár a virágok között keresgélt. A támfalba építve látszik néhány csővég is, ezek azt a célt szolgálhatták egykor, hogy a mögötte felgyülemlő vizet kivezessék. A fenyvescinege benézett egy ilyenbe is, de aztán pár másodperc múlva ki is jött. Akár még fészkelőhelynek is alkalmas lehet.