Háztáji természetvédelem

 Aratás után vagyunk, a tarlókon még többnyire kint vannak a szalmabálák. Levágták a füvet is, az aszály miatt idén sajnos ritkábban sorakoznak a szénabálák... A ragadozók szívesen használják ezeket leshelynek, láttam már a tetejükön üldögélő rókát is. A gép persze nem volt kéznél... Egerész ölyv. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt már jobb a szénatermés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán, archív Kaszálón. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Ma átröppent a kert felett egy gyönyörű fecskefarkú lepke. Ami - bár általában szinonimaként használják - pillangó, a mindössze négy hazai pillangófaj egyike. Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Kora tavasz óta elég gyakran látok itt kardos lepkét, belőlük jóval több van, olyan is volt, hogy egyszerre hárman kergetődztek. Fecskefarkú lepke, ami pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kardos lepke, ami szintén pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fentieken kívül még a hazai pillangófajok közé tartozik a kis apollólepke és a farkasalma lepke is. A régebbi szakirodalom a nagy apollólepkét is elfogadta magyarországi fajnak, de ma már más a helyzet. Azért nem lehetetlen, hogy egy-két példányt a Tátrából elsodor valami nagyobb vihar messze délre...

 Gyönyörű volt a hajnal, bíborszínű felhőket varázsolt a kelő nap, később az eső is csepergett, a laposan érkező sugarak pedig szivárványt festettek az égre. Halvány, gyorsan eltűnő szivárványt, de azért öröm volt látni, nagyobb öröm már csak egy rendes eső lenne... Így, a nyár közepe felé azonban elhallgatott a madárdal. Tegnapelőtt még fújták a nótájukat a fekete rigók, tegnap és ma már nem mondtak semmit. Elnémultak a fekete rigók is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Hangok persze vannak: a verebek csipogással köszöntik az új napot, a házi rozsdafarkúak veszekednek a ház tövében osonó macskára, csetteg rá a kis poszáta, a rigó is riaszt. A kenderikék jelezgetnek egymásnak röptükben, a balkáni gerle is szól, a fiatal széncinegék üldözik a szüleiket élelmet koldulva. A madárdalos reggelek azonban elmúltak, február végén, márciusban zeng majd újra a környék. Ha lesz még madár... A balkáni gerlék szaporodási időszaka nagyon hosszú.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   F...

 Hosszú napok, halkuló madárdal, forróság - amit, Istennek hála, enyhített a tegnapelőtti és tegnapi esti eső. A fű azonban kiégett sokfelé a kánikula miatt, az aratás is javában zajlik a Mátraalján. Szép a világ, becsüljük meg, ki tudja, meddig élvezhetjük az általunk ismert formában... Júliusi képeslap. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Tegnap dél felé még forróság pusztított, ráadásul belekeveredtem egy útfelújításba, lámpás forgalomirányítás, aszfaltmarás, gödörásás, nagy munkagépek és teherautók közé. Valahol megsérülhetett egy vízvezeték is a munkák miatt, mert kis patak csordogált az aszfalton egy mélyebben fekvő rész felé, ahol aztán pocsolyába gyűlt. A molnárfecskék gyorsan felfedezték ezt a kincset, vagy 40-50 röpködött az ideiglenes víznyerőhely körül. (A képek nem most készültek.) Sározóhely. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Molnár fecskék egy pocsolyánál. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos fotózni két okból sem tudtam: egyrészt nem volt nálam a gép, a másikat pedig már felesleges említeni is... Azután megfigyeltem egy barázdabillegetőt is a pocsolya szélén. Biztosan volt több madár, más fajok is a hirtelen támadt víznyerőhely körül, de a kocsisor nemsokára tovább vánszorgott...  A fene gondolta, hogy lesz még olyan, amikor nem örülök ...

Repülnek már pár napja a fehérpettyes álcsüngőlepkék is. A kertben a seprence virágára szállt le egy. Nekem vannak saját védett növényeim, a fehér és a vörös here, a lándzsás és a nagy útifű, a közönséges párlófű, a mezei katáng, a mezei cickafark, még a pitypang is az. Ezek élhetnek, szaporodhatnak, ha nincsenek nagyon útban. Az egynyári seprencét viszont, lévén amerikai eredetű özönfaj, lehetőség szerint irtom, bár ebben a szörnyű forróságban és aszályban rajta kívül csak a trombitafolyondár virít... Az még rosszabb az idegenhonos növények sorában...   Fehérpettyes álcsüngőlepke az egynyári seprence virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Réti bakszakáll. A többség már elvirágzott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hajnapi fények.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szombaton láttam az első színjátszólepkét. Gyerekkorom óta csodálom ezt a fajt, a szárnyain megjelenő interferencia jelenség miatt. Sajnos nem értek a fizikához, nem tudom elmondani, hogy mi az. Maradhatunk azonban abban: ez a gyönyörű lepke így vagy úgy, de a természet csodája! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Fullasztó a hőség. Ahol kaszáltak, kiégett a fű, még rosszabb, ahol gyomirtóztak is... Dél felé a madarak többségét már tátott csőrrel látom. Raktam ki vizet, a verebek és a rozsdafarkúak nagyon gyorsan felfedezték. Tátott csőrrel érkeznek... Gólyafiókák a fészekben. Vajon hogy élik túl a hőséget? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a gyalogbodza. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sakktábla lepkék a vörös herén. Árnyékban még nyílik pár virág. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Napok óta hallgat a kakukk, talán túl meleg van nekik is... Sárgarigót utoljára június 3-án hallottam énekelni a kertben és a környéken, azóta nem észleltem itthon a jelenlétüket. Attól tartok, valami baj érte a fészekaljat, tavaly ilyenkor nagyon feltűnően viselkedtek. Hallgat a kakukk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A rozsdafarkúak a második fészekaljat nevelik a pinceelőtető alatt.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A seregélyek seregestől járnak. Idén kevesebb van valahogy, de a cseresznyefákra jut belőlük. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Fekete rigóék még etetnek, a kiszáradó tujákon már a harmadik fészekaljat nevelik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szép, színes a júniusi reggel, de a szörnyű szárazságban biztosan megfakul majd. Búzavirág. Néhány tő még virágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ligeti zsálya.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Margaréta, réti margitvirág.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh érkezik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megérett a nyár, beköszöntött a kánikula, a mező képe is más már, mint akár csak pár nappal ezelőtt. Eső nincs, ami nagyon nagy baj... A rovarok azért repülnek, az apró repceormányosok elpusztították a kertben a rukkolát, ami nem olyan nagy baj, de tartok tőle, hogy folytatják a garázdálkodást. Öröm viszont, hogy a kedvenc kuvikom is visszatért végre a környékre, minden este hallom, néha látom is. Aktív nappal is. Virít még egy-két pipacs. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Itt-ott a kék búzavirág örvendezteti meg a szemet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ma már ritka látvány a vetési konkoly. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán