Háztáji természetvédelem

 Szép, szürke nap volt ma is, varjúkárogással, cinegék jelezgetésével, harkályok kiáltásaival. Egyszer egy percre, vagy még annyira sem, elvékonyodott a felhőzet a Nyugat-Mátra felett, de csak azért, hogy utána még jobban észrevegyük a borongós időt. Ennek is megvan a maga szépsége.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Láttam szeptember 27-én két molnár fecskét Salgótarjánban , a piac felett. Azután másnap Pásztón , a hasznosi szőlők felett is megfigyeltem hármat, a hangok alapján talán többen is lehettek, akár öten-hatan is... Barázdabillegető is járta a levegőeget, de csak egy példányt figyeltem meg, csilingelő hangján jelezgetve, hullámos röptét öröm volt látni, főleg, hogy márciusig már nem valószínű az újabb megfigyelés.  Három molnár fecske a ház falán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fecskék közelében, különös kontrasztként egy csapat vetési varjú repült a Zagyva-völgy felé. lehettek vagy hetvenen. Fecske csivitelése és varjú károgása egyszerre. Micsoda ellentét: az elmúlt nyár és a közeledő tél szólt egymáshoz... Diótolvaj vetési varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szép naplemente volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarvasbőgés is jutott hozzá. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Meg egy kis varjúkárogás. Vetési varjak, néhány dolmányossal megerősítve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Csepereg az eső, a gyepen pedig igazi fekete sereg keresgél. Úgy kétszáz körülire becsülöm a teljes létszámot, elég sokan vannak főleg a lakott területhez képest. Vetési varjú a nagy része, költéshez készülnek, nem csak táplálékot, hanem fészekanyagot is gyűjtenek. Vetési varjú keresgél az esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jár a vetési varjakkal egy csapat csóka is. Vannak vagy tizenöten, belőlük kicsit több lett a Mátraalján az utóbbi években. Védett faj, mindig öröm látni őket. A csepergő eső miatt szürke a márciusi reggel, de jár a közelben egy pár dolmányos varjú is. A hangjukat egy kis odafigyeléssel elég könnyen meg lehet különböztetni a vetésiekétől. Vetési varjak, csókák és seregélyek egy csapatban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A másik nagy csapat a vetési varjaké mellett a seregélyeké: március 8-án érkeztek, a környéken 40-50 példány mozog. Most a varjúfélékkel együtt keresgélnek. Közben egy barázdabillegető röppen végig a fekete sereg felett, csilingel a hangja...

 Volt ma egy utam Salgótarján és Pásztó között, oda-vissza 60 kilométer. Nézegettem a madarakat is, a legnagyobb meglepetés még előbbi város belterületén ért, egy holló evett valamit az út közelében, tíz méter sem volt talán. Később Hasznoson, a szőlők felett is végigrepült korrogva egy példány. Mátraszőlősnél nagyobb csapat fenyő rigó repült fel a vetésről, a szárnyuk villogott a kelő nap fényében. Ugyanitt szarkát is láttam, a nagy őrgébics viszont eltűnt. Pásztó-Hasznoson is volt vagy 30-40 fenyőrigó, nagy csapat, úgy 40 házi veréb, szintén ugyanennyi fenyőpinty a szőlőben. Egy nagy szomorúfűzön és a diófánkon is kopácsolt nagy fakopáncs. Fentiek mellett széncinegék, mezei verebek, szajkók mutatták meg magukat, volt egy feketerigó is a szilvabozótban. A cseresznyefán egy meggyvágó jelezgetett, amikor elröppent, egy másik is ment vele. A telek fölé bekörözött egy csapat vetési varjú, úgy 50 lehetett. Később, a mátraszőlősi bekötőúton láttam egy nagyobb 200-300 madárból álló csapa...