Háztáji természetvédelem

Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Ma délelőtt érdekes látványban volt részem: a 21-es számú főút mellett, délelőtt fél 11-kor, legfeljebb húsz méterre a kerítéstől, hatalmas gímbika bőgött. Volt vele vagy 15 tarvad . A fényképezőgép a kocsiban volt, de hát ott nem lehet csak úgy megállni...  Marad a szép emlékkép, amit behunyt szemmel is bármikor maga elé idézhet az ember. 😌  

 Hajnalban még volt ma szarvasbőgés: erdei fülesbagoly kontrázott a bikának. Mintha egy kicsit lanyhult volna a bőgés intenzitása, holott régebben szeptember harmadik dekádjára esett a java. A klímaváltozás tenné ezt is? Biztosan, legalábbis mindent rá lehet fogni... Gímbika. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis szénalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mályva virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kimentem szarvasbőgést hallgatni, meg egy pár fotó reményében. A természet mindig ad valamit, nem biztos, hogy megörökítésre is érdemes pillanatokat is, de azért a lélek mindig gazdagodik a látottaktól. Meg a hallottaktól is. Volt is bőgés, 3-4 bika is mordult még megfelelő fények mellett, de nem mutatta meg magát egyikük sem. Azért egy bakot sikerült lefotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Megkésve virító katángkóró. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Imádkozó sáska . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy pár vadvirág és rovar is megörvendeztetett.

 Alig virradt meg, nagy meglepetésben volt részem: a ház előtt, az utcán valami mozgást észleltem, mintha egy kisebb termetű kutya szaladt volna át az úton és megindult egyenesen felém... A látogató. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem kutya volt azonban, hanem egy jól kinőtt mezei nyúl! A szemben lévő telkek felől érkezett, a napokban kaszálták ott a lucernát, nem sok rejtekhely kínálkozik. A nyúl meg- megállva, fülelve közeledett, egészen az előkertünkig jutott. (Közterület ugyan, de nekünk kell karban tartani, úgyhogy vehetjük úgy, a miénk.)  Akkor aztán lépteket hallott a kocsifeljárónkról, fülelni kezdett, majd megugrott és visszaszaladt arra, merről jött. Végigfutott a telkeken, vagy száz méter után tűnt el szem elől. Később, amikor kinéztem az erkélyről, viszontláttam: az út másik oldalán, az árokban csemegézett valamit.  

 Erdőn járva, néha utazás közben is az ember erdős-hegyes vidéken elég jó eséllyel láthat muflonokat. Legalábbis amerre nekem útjaim vannak, akad belőlük itt-ott. A trófeákat persze sokkal könnyebb szemügyre venni, ahogy fotón vagy filmen is alaposabban megfigyelhetők, mint terepen. Ha akadályozza a kos látását, letöri a szarvvégét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az bizonyára feltűnik, hogy a nagy kosok szarvvége gyakran törött, ennek pedig oka van. A muflonok csigái - így hívja a vadásznyelv - folyamatosan nőnek, egyszer csak elérhetnek olyan szögbe, ahol akadályozzák a vad látását. Ezért aztán az állatok a szarvuk végét sziklarepedésekbe, kövek közé, fák elágazásába akasztva igyekeznek letördelni. Emiatt ritka az olyan idősebb kos, amelyiknek ép lenne a szarvvége! Ritka az olyan kos, amelyiknek ép a szarvvége! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©