Háztáji természetvédelem

 Egyik kedves helyem a Medves-fennsík. Pontosabban a kedvesek között is dobogós helyen áll. Régebben gyakran jártam ide, volt, hogy egy héten többször is meglátogattam, írtam is már róla itt . Rónafalu háztetői. A háttérben a Karancs és Salgó vára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kilátás a fennsíkról a Medvesaljára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Énekes rigó keresgél a gyepen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Különösen szép és kedves a Medves áprilisban, amikor a vadkörte és -cseresznyefák, a kökénybokrok virágoznak. A téli pihenő után ébredő természet csodája, amit ilyenkor itt láthatunk! Rónafalu, a háttérben Salgótarján húzódik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a kökény itt-ott: a tengerszint feletti 500-550 méteres magasságban elterülő fennsíkon a virágzás pár nappal később várható, mint a völgyekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Madárdaltól hangos a legelő, mezei pacsirták emelkednek énekelve a magasba, a fekete- és az énekes rigó strófái melle...

Kilátás a fennsíkról az országhatárral elválasztott Medvesaljára. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Sok kedves helyem van, az egyik legkedvesebb mindegyik között talán a Medves-fennsík és peremvidékei. Fénykoromban volt olyan, hogy egy héten akár négy-öt alkalommal is meglátogattam; ezt ma már sajnos nem tehetem. Medvesalja tél végén, a Szarufabércről fotózva. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Mit is adott nekem ez a vidék? Sok szép élményt a természetben, még könyvet is írtam róla több év tapasztalatait összegezve 2006-ban, inspirációt több más mű megalkotásához, mindezt sok-sok fotóval kiegészítve.  A Rétikereszt tél végén. Néha áprilisig is voltak fent hófoltok. Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Meg persze sok kosárnyi gombát, a Palócföldön nemes egyszerűséggel csak igazinak nevezett vargányát, valószínűleg az összes itt megtermő fajból, róka- és csiperke gombát, nagy őzlábat, pöfeteget, hogy csak a fontosabbakat említsem. Adta még az erdőjárás minden izgalmát, vad- és madárleseket...