Háztáji természetvédelem

 Májustól kezdve folyamatosan kaszálják az útszéleket, főleg a forgalmasabb helyeken. Géppel, kézzel, ahogy a terepviszonyok engedik, de azért eléggé egységesen és mindenfelé benzines eszközökkel. A rejtekhely nélkül maradó rovarokra, puhatestűekre, férgekre, más állatokra ilyenkor sokan lesnek. A szemfüles varjúfélék, köztük a szarkák, ki is használják a lehetőséget, hogy táplálékot szerezzenek. Szarka röptében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ilyenkor még a szokásosnál is gyakrabban láthatók az útszéleken, amint a kasza nyomán járnak, vagy kerítésoszlopon, ághegyen ülve azt lesik, mit is zsákmányolhatnának.  Gyakran ághegyről lesi zsákmányát.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A varjúféle szarka meglehetősen opportunista a táplálékát illetően, az elkaszált - vagy a forgalomnak áldozatul eső - dögöket is szívesen fogyasztja. Ami az egyiknek halál, az a másiknak étel és élet. Főleg a fiókanevelés időszakában van ez így. Nem válogat a táplálékban, amit meg tud fo...

  Szürke gém a ködben. A kép nem a történet helyszínén készült. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Volt egy hosszabb utunk tegnap, pesti céllal. Korán indultunk reggel, még sötétben, ujjnyi hóban, szitáló köd mellett. A széncinegék már éltették a tavaszt, de út közben a kerítéseken üldögélő egerészölyveket is már csak az autópálya mellett lehetett meglátni. Madártani szempontból a főváros nem tartozik az említést érdemlő célpontok közé, egy áruházi parkolóban várakozva mégis láttam egy érdekes találkozót: Dunakeszi felől berepült a légtérbe egy szürke gém. A szürke reggelen alig lehetett látni, hogy S-alakban tartja a nyakát. Azután a fejünk felett egy dolmányos varjú repült el, egy szarka pedig keresztezte a röptét. Ez a három faj kifejezetten gyakori, de így együtt látni őket egy utca feletti légtércsíkban, mégiscsak érdekes. Legalábbis nekem. A visszaút madármegfigyelés szempontjából jobban sikerült, de arról majd később. Mindenesetre a kertben a széncinegék később...

 Volt ma egy utam Salgótarján és Pásztó között, oda-vissza 60 kilométer. Nézegettem a madarakat is, a legnagyobb meglepetés még előbbi város belterületén ért, egy holló evett valamit az út közelében, tíz méter sem volt talán. Később Hasznoson, a szőlők felett is végigrepült korrogva egy példány. Mátraszőlősnél nagyobb csapat fenyő rigó repült fel a vetésről, a szárnyuk villogott a kelő nap fényében. Ugyanitt szarkát is láttam, a nagy őrgébics viszont eltűnt. Pásztó-Hasznoson is volt vagy 30-40 fenyőrigó, nagy csapat, úgy 40 házi veréb, szintén ugyanennyi fenyőpinty a szőlőben. Egy nagy szomorúfűzön és a diófánkon is kopácsolt nagy fakopáncs. Fentiek mellett széncinegék, mezei verebek, szajkók mutatták meg magukat, volt egy feketerigó is a szilvabozótban. A cseresznyefán egy meggyvágó jelezgetett, amikor elröppent, egy másik is ment vele. A telek fölé bekörözött egy csapat vetési varjú, úgy 50 lehetett. Később, a mátraszőlősi bekötőúton láttam egy nagyobb 200-300 madárból álló csapa...

Nagy őrgébics. Telente láthatjuk főleg, költése kuriózum Fotó: Pexels   Volt ma egy oda-vissza 60 kilométeres utam, egész élménydúsra sikerült. A januári tavasz talán még kedvezett is a madármegfigyelésnek, de a viharos szél és az erős borulat nem. Mindenesetre a feketerigó énekelt hajnalban, a balkáni gerle sem maradt csendben... :) Ami az  utat illeti, az egerész ölyvek végigkísérték, vagy kéttucatnyit láttam a leggyakoribb ragadozóból, némelyiket röptében, másokat karókon, oszlopokon, vagy egyszerűen csak a földön üldögélve. Fenyőrigók. Három helyen láttam őket egy 60 kilométeres úton Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagykeresztúr határában, a Cruxx Gemina körül 27 hollót számoltam, nagy részüket a levegőben . Nem véletlen, közel a kotyházi szeméttelep. Egyszer, régen, 140 körüli példányt is láttam már úgy két kilométerrel feljebb, a Kis-Zagyva forrása felé. Lehetett akkor valami testesebb dög a kidobott szemét között. Nászröptüket most nem láttam, pedig január első ...