Háztáji természetvédelem

 Sok szép pillanata van az áprilisnak, csak ez a hosszan tartó szárazság ne lenne... Meg a fagyok. Oda a cseresznyénk. Ha az aszály marad, a kétéltűek is veszélyben lesznek, pedig márciusban, amikor volt pár esős nap, elég szép számmal lehetett látni őket. A molnár fecskék is megjöttek, a napokban láttam egy 50-60 madárból álló rajt is. A füsti fecskékből vagy két-három pár lehet a környéken. Szinkronúszók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szinkronban repülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pihenőre készülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Az ősz közeledtének biztos jele, hogy a villanydrótokon gyülekeznek a molnár fecskék. Július vége óta megfigyelhető, hogy csoportosulnak, repülőgyakorlatokat tartanak, visszaülnek a villanydrótokra, hogy aztán újabb köröket tegyenek. Villanydrótokon gyülekeznek a fecskék a vonulásra készülve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Látom még a füsti fecskéket is, legutóbb kilenc példányt láttam együtt. Úgy látszik, ők is csoportosulnak indulás előtt, mert korábban csak négy és öt madarat figyeltem meg a csapatban, - feltéve, hogy egyáltalán  őket láttam viszont. Gyülekező után startolnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kirepült a közelben egy fészekalja füsti fecske, a fiatalokat még etetik a madárszülők, de a természet törvénye szerint elég gyorsan meg kell tanulniuk gondoskodni magukról. Sajnos csak két fiókát látok, lehetnének többen is...  A farkuk még kevésbe villás, mint a felnőtt madaraknak, könnyen megkülönböztethetők. Kirepülés után még etetést követel a fióka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Meg is kapja egy darabig a táplálékot. No nem sokáig... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ha megnézed a szemét... Olyan gondterheltnek tűnik a madárszülő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egyik ifjonc. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma is volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam Pásztó és Salgótarján között. Ragyogó tavaszi napsütés, már elvirágzóban lévő, hatalmas pitypangmezők, zengő madárdal, ahol csak egy kicsit is szétnézhettem.   Szólt a kakukk a Zagyva galériaerdejében. Fotó: Pexels Taron ért a legnagyobb meglepetés: gyurgyalag hangját hallottam a magasból, de hiába figyeltem, nem ismétlődött meg hrüp-hrüp, látni sem láttam madarat. Ráadásul olyan, hogy egy gyurgyalag, nem létezik, ezek a színpompás szárnyasok mindig csapatban járnak. A seregély kiváló hangutánzó, akár be is csaphatott, de valahogy nagyon gyurgyalagos volt a hangszín... Egyébként ez a legkorábbi nógrádi észlelésem lett volna, egyszer, régen április 26-án figyeltem meg négy madarat Pásztó felett. Füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ugyancsak Taron ért a következő meglepetés: a Zagyva galérierdejéből sárgarigó énekét és jelzéseit hallottam. Nagy öröm volt persze a többi madár is, a füsti fecskék, a fehér gólyák, a tengelice...