Háztáji természetvédelem

 A naptári tavasz első napja faggyal kezdődött, de hajnalban a fekete rigókat ez nem zavarta, több példány is énekelt. Aztán gyorsan melegedett a levegő, dél körül árnyékban is 10 fok körül volt, a madárvilág pedig megélénkült: a széncinegék területet foglaltak már, ezt hangjukkal is jelzik. Sokat mozognak a seregélyek, érkezett a kertbe egy őszapó és egy kékcinege is. Előbbiek fészket építhetnek a környéken. Nagy rókalepke napozik a kerítésoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A tavasz biztos jele, hogy repültek a nagy rókalepkék: két példányt kergetődzni is láttam. Énekelnek a fekete rigók, már két napja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     The first day of the calendar spring started with frost, but at dawn the black thrushes were not bothered by this, several specimens were singing. Then the air warmed up quickly, around noon it was around 10 degrees even in the shade, and the birdlife became more lively: the great tits have already occupied their terri...

 Búcsúzik a február , eljött a naptári tél utolsó napja. Mit lehet ehhez hozzátenni? Az idő szalad és végre volt egy igazi tél, hóval-faggyal, jégcsapokkal. Előkerült két korai vándormadár, a seregély és a barázdabillegető is; lehet persze több is, nekem hozzájuk volt szerencsém. A fekete rigók már fújták a nótájukat február 27-én este. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Citromsármányok többször is meglátogattak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egyik kedves helyem, a vízrendezés címén csatornává silánytott Girindes-patak hóolvadáskor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek már a vándormadarak. Tegnap seregélyek kis csapatával találkoztam a Mátraalján, ma pedig az első barázdabillegető röppent el a kert felett. Közben a téli vendégeket, a fenyő rigókat figyelgettem a diófán. Az egyikük mellé egy seregély telepedett. Ezért szép ez az időszak: a vándorok jönnek, a vendégek még nem mennek... 😉 Megjöttek a barázdabillegetők. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Fagyosak még a hajnalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Holnap elbúcsúzik a február. A hajnalok még fagyosak, nap közben azonban már tavasz van, a madarak is jelzik. A zöld küllő kiabált ma reggel is a völgy felett, a nagy fakopáncs még dobolt is valami alkalmas faágon. A vándormadarak még nem igazán indultak el, egyedül seregélyeket láttam eddig, meg még február közepén 18, észak felé tartó nyári ludat. A nagy fakopáncsok is érzik a tavaszt.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Elhúzódhat még a fagyos időszak, de nappalok egyre hosszabbak, a kertek alatt settenkedik a tavasz. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megszólaltak a balkáni gerlék is: a tompa búgást nem neveznék turbékolásnak - legyen inkább huhúkolás. 😊Egyébként nem egy csendes faj, sokszor már januárban is hallani ezt a jellegzetes hangot. Nem idén persze, mert most azért beléjük fagyott nem csak a korai szaporodási kedv, hanem a hang is...   Párban. Fotó: Pexels Most, hogy a napok hosszabbak már, rendszeressé vált a huhúkolás. Aztán majd apránként érkeznek a vándormadarak is, tegnap például seregélyeket láttam .   Háttal. Fotó: Pexels Egy kis borzolás. Fotó: Pexels A szürke városlakó. Fotó: Pexels

 Nem csak a fekete rigók fakadtak dalra a mai fagyos hajnalon, más tavaszi jeleket is tapasztaltam. Az, hogy sárgulnak a szomorúfűz ágai, vagy a széncinegék éltetik a tavaszt, nem jelent nagy meglepetést. A hollók nászröpte sem, bár ma hármasban repültek végig a kert felett... Seregély. Fotó: Pexels  Ma láttam az első csapat seregélyt is, úgy 40-50 madár lehetett. Seregélyszokás szerint egy csapatban repültek végig a szőlők felett, szinte a tőkék között bujkálva; rájuk ijesztett egy ragadozó. Azt sajnos nem tudom, hogy nagyra nőtt karvaly tojó volt-e, vagy héja. Inkább előbbi lehetett. A fenyő rigók is megijedtek tőle, még ők is itt vannak, úgy 30 körüli létszámmal. 

 Ma hajnalban hallottam idén először éneklő fekete rigó hímeket a Mátraalján: ez már nem csak februári hangolgatás volt, hanem revírfoglaló nóta. Három madarat hallottam egyszerre, annak ellenére, hogy fagyott, mínusz két fok volt közvetlenül napkelte előtt. Énekelnek már feketéék. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fekete rigó tojó. A fészeképítés rigóéknál női munka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A kertben a tujákon is gyanúsan nézelődnek pár napja: talán már a fészeképítés is megfordult a fejükben. 😉 Tavaly négy fészekaljat neveltek a kertben, remélem, idén sem adják alább! Fürdés után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Többször felbukkant a közösségi médiában az év utolsó és első napjaiban egy fehér gólya: a madár nem vonult el a nyár végén, a maconkai víztározón tartózkodott újév környékén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai befogták a madarat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni látogatóközpontjába vitték, ahol tavaszig gondoskodnak róla. Bátonyterenye és Kisterenye között tartózkodott a telelő fehér gólya. Fotó: Pintér Zsolt  Köszönet a fotóért Pintér Zsoltnak, az MME önkéntes munkatársának!  Az elkövetkező napokban kemény hideg várható, így a madár valószínűleg nem jutott volna táplálékhoz.

 Hideg szél fújt szinte egész nap a Mátraalján, újév hajnalán és kora reggel esett egy kis hó is, de a völgyben nem maradt meg. A Muzsla-bérc azonban, amikor a ködből kibontakozott, zúzmarában fehérlett, de csak úgy 600 méteres tengerszint feletti magasságtól. Alig világosodott, amikor a házi verebek vidám csiripelésbe kezdtek a tujákon; nem tudni, minek örültek, de legalább jól érezték magukat. 😉 Holló röpte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kinyitottam az ablakot, de a verebek jól elbújtak, nem láttam őket; meghallottam viszont Kró barátom hangját. A holló jó magasan repült, az idő sem volt tiszta, de ő lett 2026 első látott madara. Rajta kívül 4 széncinegét, 2 fekete rigót, később hatalmas, 60-80 példányból álló háziveréb-csapatot láttam. Hallottam fenyőrigó és szarka hangját is, de az év első napja nem kényeztetett el a látnivalókkal.  

 Szép, szürke nap volt ma is, varjúkárogással, cinegék jelezgetésével, harkályok kiáltásaival. Egyszer egy percre, vagy még annyira sem, elvékonyodott a felhőzet a Nyugat-Mátra felett, de csak azért, hogy utána még jobban észrevegyük a borongós időt. Ennek is megvan a maga szépsége.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a téli napforduló. Hosszabbodnak a nappalok, ami nem is gond, mert a Mátraalján reggel 7 után jön fel, háromnegyed 4 körül meg már le is megy a nap. A fagy és a hó persze továbbra is hiányzik. Ünnepek után meg már - ablakpárkányon való vetésre - elő is lehet keresni a zellermagot. 😉 Ködös, párás az idő változatlanul, de nem annyira, mint a elmúlt napokban. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos nem idei képek. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Esett egy kis eső, szó szerint pár csepp, közben sütött a nap. A magasból holló korrogását hallottam, jött egy kis csapat vetési varjú és egy nagyobb seregélyraj is. A kenderike mellett három-négy őszapó okozott meglepetést, tavasz óta nem láttam őket a kertben. Este szivárvánnyal búcsúzott a szeptember.  Ezt láttam az ablakból. Szép volt. 😊Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Az erdő szeme a bükkfa törzsén keresztül lát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Jó nagy eső volt reggel. A nagy nyári aszályban már sárgulni-barnulni kezdő lombok szinte megújultak, üde szépségében pompázik az erdő. Szeptember van persze, ez nem tart sokáig. Azért egy gombaszezonnak nagyon örülnék... Eső után kisütött a nap a bükkösben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél mohaágyon, bunkós agancsgombával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Június első napjaiban olyan kánikula volt a Mátraalján, ami ilyenkor azért még nem megszokott... Éppen a kaszálás ideje van, ami sok érdekes megfigyelésre ad lehetőséget, írtam erről: itt.   Fűszál eső után, a háttérben pipaccsal.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Viszont amit nem szívesen látott az ember: a rekkenő hőségben a tövig kaszált gyepterületek úgy kiégtek, mintha már augusztus vége lenne két hónapos aszály után.  Réti bakszakáll szirmai eső után.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Medárd napján azonban, Istennek hála, nagyon jó kis záport kapott a környékünk, megtelt az esővizes hordó is. A madarakat nem zavarta, amikor már csendesedett az eső, keresgéltek a fűben, a verebek csiripelő versenyt rendeztek, énekelt a feketerigó is. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, bízzunk benne, hogy a nyári monszun tartogat még égi áldást. Ráfér erre a szegény, gyorsan felmelegedő és száradó Kárpát-medencére... 

Csepereg az eső, a gyepen pedig igazi fekete sereg keresgél. Úgy kétszáz körülire becsülöm a teljes létszámot, elég sokan vannak főleg a lakott területhez képest. Vetési varjú a nagy része, költéshez készülnek, nem csak táplálékot, hanem fészekanyagot is gyűjtenek. Vetési varjú keresgél az esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jár a vetési varjakkal egy csapat csóka is. Vannak vagy tizenöten, belőlük kicsit több lett a Mátraalján az utóbbi években. Védett faj, mindig öröm látni őket. A csepergő eső miatt szürke a márciusi reggel, de jár a közelben egy pár dolmányos varjú is. A hangjukat egy kis odafigyeléssel elég könnyen meg lehet különböztetni a vetésiekétől. Vetési varjak, csókák és seregélyek egy csapatban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A másik nagy csapat a vetési varjaké mellett a seregélyeké: március 8-án érkeztek, a környéken 40-50 példány mozog. Most a varjúfélékkel együtt keresgélnek. Közben egy barázdabillegető röppen végig a fekete sereg felett, csilingel a hangja...

  Az elmúlt egy hét fagyos időjárása jégréteget húzott a vizekre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mátyás névnap van ma, Szent Mátyás apostol ünnepe , akit a Jézust eláruló Karióti Júdás helyére választottak tizenkettediknek az apostolok közé.    A Holdvilág-árok a Visegrádi-hegységben: 1924-ben ilyen jégcsapok képződtek. Forrás: Fortepan / Schermann Ákos                                                              A népi regula szerint Mátyás, ha jeget talál február 24-én, akkor rontja, ha nem talál, akkor viszont csinál. Tehát a tél hosszára is következtet a népi megfigyelés: ha még jegesek a tavak, a folyók és patakok szélei, akkor már nem tart sokáig a tél. A jelek idén erre mutatnak...

 Úton voltam a Kis-Zagyva-völgyben. Akkor megyek erre, ha nem kell rohanni, lehet nézelődni és megállni, ha valami érdekeset látok: nagyvad mellett, néha ritkább madárfajok is megmutatják magukat, a gyakoriak meg nagyon is sűrűn. Egy térségi hulladéklerakó miatt a holló közönséges, öt-hat egerészölyvet biztosan látni az út mellett, nagy őrgébics, vörös vércse, karvaly is jó eséllyel látható a téli időszakban, még kisebb vizes élőhelyek is találhatók itt a völgy aljában. Dámbikák a domboldalban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy helyen dámokat vettem észre, egy napsütötte domboldalban hevertek, cserkelésre alkalmas helyen. Meg is próbáltam rájuk menni pár fotó reményében, bár jó messze voltak. Közben láttam egy karvalyt, korrogva repülő hollókat, aztán pedig a mezőkön, erdőszéleken hallható egyik legjellegzetesebb hangot: egy citromsármány énekét. A napokban Zsuzsanna napjára nem szólalt meg a mezei pacsirta felénk, de a citromsármány éneke legalább olyan biztos jele a tavas...

 Február 2-a van, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Nem csak az egyházban fontos ünnep ez, hanem a népi időjóslásban is, mi szerint a medve ilyenkor kinéz a barlangból, ahol a téli álmát alussza. Ha meglátja a saját árnyékát, már fordul is vissza, mert ha napos, enyhe időjárás van február 2-án, még hosszú lesz a tél. Mit lát ma a medve? Meteorológusi képességei majd kiderülnek... Fotó: Pexels  Ha viszont felhős, borult az időjárás, akkor már vissza sem megy pihenni, mert közel a tavasz. A medve időjósló képességeinél persze a műholdak kora óta vannak már biztosabb meteorológiai módszerek... A hagyomány azonban szép, érdemes rá emlékezni azzal is, hogy számon tartjuk február 2-as jelentőségét! Napsütés, vagy borulat? Időjósló nap február 2-a. Fotó: Pexels  Ami a medvét illeti: nem feltétlenül alszik téli álmot, főleg amióta enyhék a telek... Ha vissza is húzódik, nem hibernált állapotban tölti az élelemszegény napokat, így bármikor felébredhet. Az sem valószínű, hogy ba...

 Február 1-je van, az elmúlt napok melegrekordjai, tavaszias időjárása után visszatért a tél: kint még teljesen sötét van, mínusz öt fokot mutat a hőmérő, ami persze teljesen normális ilyenkor. A madarak januárban már érezték a tavaszt, január 6-án már énekelt a feketerigó , a balkáni gerlék sem maradtak csendben, párszor a vörösbegy is dalra fakadt. A héten már a széncinegék is éltették a tavaszt. Hosszabbodnak a napok, a széncinegék is érzik a tavaszt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kikelet jelei, ahogy hosszabbodnak a nappalok, szaporodni fognak. Kedves időszaka ez az évnek a nagy téli elcsendesedés után: egyfajta várakozás, a kerti munkák indulása, a korai magvetés, a madártorkok felhangolásának ideje. Ahogy megindul a fák törzsében is a nedvkeringés, úgy sűrűsödnek az élet jelei is a természetben! Ami akár az ablakpárkányodon is megjelenhet: hajt a téli sarjadékhagyma, a tárkony, a menta és a snidling tövén is megjelent pár hajtás... A madáretető vendégei: Széncinege ; Kék ...

  Pirosodnak a sombokrok vesszői, láttam a hollók nászröptét, dalol a feketerigó. Csupa tavaszi jel! Nem olyan sokára már számíthatunk az érkező vándorokra Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fehér gólyák, teleljenek bárhol, ez idő tájt már valószínűleg megindulnak haza, észak felé, a költőterületeikre. Pár évvel ezelőtt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egy magyar-szlovák programjának köszönhetően több fiatal fehér gólya, zömmel mentett és a vándorút megkezdése előtt szabadon engedett madarak, jeladót kaptak. A GSM-koordináták óránként érkeztek, a jelek alapján pedig pontos képet kaphattunk az egyes példányok vonulási útvonalairól, telelőhelyeiről, néha pusztulásuk helye és oka is kiderült.  Az korábban is ismert volt, hogy a magyar gólyák, a németországi Wesel folyótól keletre költő állománnyal együtt, a Boszporusznál gyülekeznek, majd Európát elhagyva Anatólia felett érik el a Közel-Keletet. Innen - a Földközi-tenger partvonalát követve - a Nílusig vonu...