Háztáji természetvédelem

  Ijedeztek a tujákon és alattuk keresgélő verebek, gondoltam, hogy valami ragadozó, leginkább macska jár a közelben, Nem tartott sokáig a riadalom, a nagy, vagy 30-40 példányból álló csapat távozott a legközelebbi baromfiudvar felé. Karvaly röptében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A vadgerle kurrogott a szőlők felett; napok óta nem hallottam, de most újra megszólalt. Sárgarigót viszont nem láttam-hallottam, ez volt idén az első ilyen délelőtt. A madárvilág a szokásos volt, a két harkályfaj mellett szajkók, egy szarka, több csapat kenderike látogatott meg. Háztetőn leskelődő. Fotó: Pexels Aztán egyszer csak leröppent valami a vérszilvafára... Egy kis hím karvaly érkezett, pár percig mozdulatlanul nézelődött, biztos látott engem is a padon, de nem törődött velem. A környék apró madarai nem vették észre, nem riadozott semmi. Fán pihen a ragadozó. Fotó: Pexels A karvaly a végén tollászkodott egy kicsit, aztán a toalett rendezése után még körülnézett, utána alacsonya...

Négy, a környéken gyakoribb ragadozómadár faj is elém került a legutóbbi, oda-vissza 60 kilométeres, Salgótarján és Pásztó közötti utamon. Vörös vércsét három helyen is rendszeresen látok, karvalyt Mátraszőlős és Hasznos között rendszeresen. A barna rétihéja a Sulyom-hegy környékén tanyázik, de láttam a Tar és Hasznos között húzódó szőlők felett is. Egerész meg mindenfelé akad... Barna rétihéja, rövidített nevén brh. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy elgázolt egerészölyvet is láttam a 21-es főút mellett. Viszonylag ritkán keverednek az aszfalt fölé, legalábbis ahhoz képest, amennyi az útszéli kerítésoszlopokon üldögél belőlük. Előfordulhat, hogy valami elgázolt állat maradványai miatt közelítik meg az utat és kerülnek végül a kerekek alá. Egerész ölyv az év fáján, a korai juharon pihen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A Zagyva-völgyben került elém ez a karvaly. Viszonylag gyakran látok itt példányokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vörös vércse. Öröm, hogy az utóbbi idő...

  Nagy őrgébics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt egy utam a Kis-Zagyva-völgyön keresztül. Szép a táj, nézelődni mindig lehet út közben, gyakran látni szarvasféléket, rókákat, néha vaddisznókat is, madarakat meg száz százalékos biztonsággal, főleg hollóra számíthat az ember. Van egy nagy, térségi hulladéklerakó a közelben, az vonzza az énekesmadarak óriását. Most is több példányt láttam, végigkísértek az úton. A fekete madarak ellentéteként a Cruxx Gemina vizén egy hófehér bütykös hattyút láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is megfigyeltem volna itt. A nagy őrgébics is előkerült, idén még csak egyszer került elém. Évek óta szinte minden télen látni itt egy-egy példányt, aztán, hogy ugyanaz a madár-e, vagy valamiért tetszik nekik a hely, nem tudom. Hollók nászröpte. Január közepén sem meglepetés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A karvaly is ugyanott volt, ahol szokott, egy fán üldögélt az út mellett a völgyfőnél. A közelében csapatnyi citromsármány és mezei veré...