Háztáji természetvédelem

 Idén télen befagyott a fekete rigók csőre. Tavaly már január 7-én hangolgatott egy példány , a kilenc év után szokatlan keménységgel beköszöntő tél, ami persze már nagyon kellett, február végéig kitolta ezt az időpontot. Más helyen élünk, mint tavaly, a városi környezetben valószínűleg előbb fakadtak dalra a  madarak idén is. Fekete rigó hím a pocsolya szélén. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Male black thrush on the edge of a puddle. Photo: Zoltán Andrásfalvi-Faragó   Rézorrú barátom korán hangol. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Erdei pintyet nem hallottam még az új lakóhelyünkön énekelni; a napokban, hogy otthon jártam, két példány is dalra fakadt a fülem hallatára, ráadásul a belvárosban. Itt egy kicsit utazni kellene ezért az élményért. Erdei pinty. Fotó: Pexels   Sajnos a kertünkbe nem jár. Fotó: Pexels A balkáni gerlék sem maradnak némák tél végén, februárban, ahogy az első enyhébb napok beköszöntöttek, megszólaltak ők is. This winter, the black thrushes...

 Elállt az eső. Kicsit elázott a fűzfák barkája, de ennél nagyobb baj sosem legyen. A rovarvilág is megmozdult így vasárnap délelőtt, még egy szakadozott szárnyú, áttelelt atalanta lepke is rárepült a virágporban gazdag barkákra. Közben énekelt a feketerigó, csilingelt a barázdabillegető hangja, megindultak virágport gyűjteni a méhek is. Atalanta lepke. Megkopott egyed, de sikeresen áttelelt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a húsos som, bár nemsokára már elvirágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elállt az eső. Remélem azért, nemsokára újra megnyílnak az ég csatornái. Nagyobb szükség van most természetben a vízre, mint bármire. Biztató, hogy közben erdei pinty esőhangját hallom. Ez nagyjából úgy szól, hogy "zsrip", a madár gyakran is mondogatja. Azt azonban nem tudom, miért hívják esőhangnak. Bízom azonban abban, hogy az erdei pinty nem téved.   Árokpartokon, napsütötte helyeken virítanak az első pitypangok is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kibomlott rekett...

A feketerigó sokszor már januárban is énekel. Eleinte halkan, a bokrok mélyén, csak úgy magának hangolgat, aztán egyszer csak egy hajnalon rigófütty száll a sötétben... Akár januárban is, de februárban már egészen biztosan.Idén is az utóbbi években megszokott időpontban, már január 7-én dalra fakadt egy példány. Enyhe napok jártak az idő tájt... Mint minden évben, idén is a feketerigó fakadt dalra elsőként. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Korai megszólaló a balkáni gerle is, de az a monoton huhúkolás, amit sokszor már januárban is produkálnak, elég erős fantáziával nevezhető madárdalnak. Az erdei pinty február 21-én énekelt először az ablakom alatt. Február közepén már széncinegék is éltették a tavaszt, a madáretetőre járók között egyre gyakoribbá vált a civakodás, megkezdődött a párok kialakulása is. A "ki-ki-tél" február közepén már nem meglepetés. Az már nem az ablakom alatt történt, hogy a citromsármányt énekét február 23-án hallottam először a Kis-Zagyva-völgyben, Sá...

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja. Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty , a citromsármány . (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.) Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hóvirág kertészeti változata már január ele...

 Az ablakom alatt az erdei pinty dalra fakadt. (Lehet, másfelé már régebben énekel.) Mínusz tíz fok van és sajnos felhőtlen az égbolt - csapadékra nagy szükség lenne, egész télen alig volt valami... Erdei pinty. Felénk február 22-én fakadt dalra. Fotó: Pexels  Pár napja Zsuzsanna napra a mezei pacsirtát kerestem, de a népi mondás nem jött be, a madár néma maradt. Nem csoda, mínusz 13 fok aznap reggel. Egy tóparton jártam, ahol kiterjedt füves élőhelyek húzódnak, de pacsirtafélének nyoma sem volt. A jég énekelt helyettük: ahogy a nap rásütött, a hőmérséklet-különbség miatt rianások sora keletkezett, különleges hanghatások közepette. Az elején viszonylag jól hallható, a videót a Cruxx Gemina mellett készítettem:    

  Láttam én már karón varjút... Meg nagy fakopáncsot is! Kimentem a kert végébe. Hatalmas csapat pintyféle madarat láttam a szőlők felett, 150 körülire becsültem a létszámot. Le is szálltak ahhoz éppen elég messze, hogy alaposabban ne sikerüljön szemügyre venni őket. Sajnos a távcsövet most sem vittem, így csak a legközelebb kanyarodó három-négy egyedben vagyok biztos, hogy erdei pinty volt.  Nem sokkal később egy csapat fenyő rigó, 40 körüli madár vitorlázott át a kert felett a viharos szélben. Öröm volt látni őket, nemrég éppen felvetődött egy virtuális beszélgetésben, hogy a régi, gyakran, sokszázas csapatokhoz képest a mostani teleken alig látni fenyő rigót . Ami a többi madarat illeti, egy egerész ölyv is körözött a szőlő felett, láttam a szokásos szajkókat, feketerigókat, széncinegéket, házi verebeket is. A diófára megérkezett a menetrend szerinti nagy fakopáncs is, de más most nem kószált arra. Az időjárás nem a legalkalmasabb volt a madármegfigyelésre, de l...

Nagy őrgébics. Telente láthatjuk főleg, költése kuriózum Fotó: Pexels   Volt ma egy oda-vissza 60 kilométeres utam, egész élménydúsra sikerült. A januári tavasz talán még kedvezett is a madármegfigyelésnek, de a viharos szél és az erős borulat nem. Mindenesetre a feketerigó énekelt hajnalban, a balkáni gerle sem maradt csendben... :) Ami az  utat illeti, az egerész ölyvek végigkísérték, vagy kéttucatnyit láttam a leggyakoribb ragadozóból, némelyiket röptében, másokat karókon, oszlopokon, vagy egyszerűen csak a földön üldögélve. Fenyőrigók. Három helyen láttam őket egy 60 kilométeres úton Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagykeresztúr határában, a Cruxx Gemina körül 27 hollót számoltam, nagy részüket a levegőben . Nem véletlen, közel a kotyházi szeméttelep. Egyszer, régen, 140 körüli példányt is láttam már úgy két kilométerrel feljebb, a Kis-Zagyva forrása felé. Lehetett akkor valami testesebb dög a kidobott szemét között. Nászröptüket most nem láttam, pedig január első ...

  Két kormorán ült a fán a Zagyva felett Fotó: Pexels Elszaladt az év első öt napja, tényleg, mintha nem is lett volna... Ma már vízkereszt napja van, sikerült eljutnom a délelőtt szentmisére, Istennek hála! Egyébként meg repülnek a karácsonyfák, kezdődik a farsang. Jó hosszú lesz az idén! Az elmúlt napokban nem volt lehetőségem természetjárásra, de a madarakat figyeltem, bármerre kellett mennem. A legérdekesebbnek a nagy kárókatonák bizonyultak, a Zagyva felső folyása mentén láttam hármat január 2-án, egyet röptében, kettőt egy fűzfa koronájában. A másik érdekesebb faj a vörös vércse volt: egyik bátonyterenyei körforgalom (ez ott nagyon tág fogalom, lévén ott a legtöbb a száz lakosra jutó körforgalmak száma) közelében szitált. A pontosság kedvéért: a Lidl-től délre lévő, építési felvonulási területnek is használt helyen volt, vezetés közben vettem észre. Az elpusztult zöldike Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ami a pintyféléket illeti, újév napján egy elpusztult zöldikét találtam, ...