Háztáji természetvédelem

 Kora reggel kedves látogató érkeztek a kertbe: egy csapat őszapó. Elég gyakran látom őket a környéken, de mindig nagy öröm volt megfigyelni őket a díszbokrokon, cseresznyefán, a fosókaszilva sűrűjében... Őszapó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Tíz-tizenkét madár alkotja most a csapatot. Tavaszra valószínűleg megfogyatkoznak, mint tavaly. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos rovarvendége is volt idén a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

 Érdekes kis látogatók érkeztek a kertbe: sárgafejű királykák keresgéltek a bokrokon és a fákon, különösen tetszhettek nekik az ezüstfenyők.😏Négyen voltak legalább, apró cippantásokkal jelezgettek egymásnak.   Sárgafejű királyka. Fotó: Pexels Sajnos fotót nem sikerült készíteni róluk.

Ami a címet illeti, nem kell valami ritkaságra gondolni, nem eltévedt jégmadár keresett fel, mint a nyáron, nem is parlagi sas vitorlázott be nagy magasságban a telek fölé. A valóság prózaibb: a környéken járó cinegecsapatban a jóval termetesebb széncinegék mellett megjelent két kis barátcinege is. Öröm volt látni őket, ahogy a bokrosan növő fosókaszilvákon keresgéltek. Nyilván jártak már itt máskor is, de nem túl régen költöztünk be a házunkba. Barát cinege. Szerény megjelenésű madárka, de nagyon élénk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Gombóc Artúr vetélytársa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jobbra egy széncinege, jól látni a méretkülönbséget. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A képek nem most készültek, de a látogatóim pontosan így néztek ki. 😉 Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy ...

 Hajnalban a padlásról jól hallható kopogásra ébredtem, a nyestünk visszatért. Valahol feljárót találtak, sejtem is, hol... Az állat most csak végigszaladt a padláson, egyedül lehetett. A múltkor hosszan tartó hancúrozást rendeztek, akkor legalább ketten lehettek. Nyest. Fotó: Pixabay Már pirkadt keleten, a hajnali levegő hűvössége is jólesett, azért a nyitott ablakból kicsit hallgatódtam, nem derül-e ki még valami a látogatómról. Látni persze nem láttam semmit, viszont a tücsökzenébe két-három alkalommal is erdei fülesbagoly fióka hangja hasított bele. Aztán egyszer csak kétségbeesett siránkozásba kezdett egy fekete rigó a szomszéd fenyőfáján, vagy tíz-tizenöt másodpercig is eltartott a rémüldözés, akkor néma csend lett. Bizonyára elszállt egy apró élet, hogy aztán a zsákmány életté váljon a ragadozó számára. Mi lehetett? Talán a fülesbagoly. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Föld...

 Kirepült a közelben egy fészekalja füsti fecske, a fiatalokat még etetik a madárszülők, de a természet törvénye szerint elég gyorsan meg kell tanulniuk gondoskodni magukról. Sajnos csak két fiókát látok, lehetnének többen is...  A farkuk még kevésbe villás, mint a felnőtt madaraknak, könnyen megkülönböztethetők. Kirepülés után még etetést követel a fióka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Meg is kapja egy darabig a táplálékot. No nem sokáig... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ha megnézed a szemét... Olyan gondterheltnek tűnik a madárszülő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egyik ifjonc. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Valamelyik éjszaka felébredtem a napokban. Sehogyan sem sikerült visszaaludnom, kimentem ezért az erkélyre, mert hallottam, hogy szól a kuvik a közelben. Nagy öröm, mert korábban éveken keresztül a környékünkön tanyáztak, a télen viszont nyomuk veszett, januárban mutatkozott utoljára egyikük. Énekelt még a fülemüle. Fotó: Pexels A kuvik mellett még egy a fülemüle is énekelt, igaz, jó messze, a völgy aljában, a patakparti galériaerdőben vagy annak a környékén. Néha fürjkakas kontrázott neki, ő sokkal közelebb volt, a kertek végéből jött a pittypalatty. Néha rázendítettek a kecskebékák is, messze voltak, a fülemüle háztáján, de elég hangosak ahhoz, hogy a dombtetőre is felhallatsszon a brekegés. A kertekből - tövig kaszálták a többségét - pedig valósággal zengett a tücsökzene. Apróság volt ez az éjszaka és a hajnal határán - mégis szép élmény! 

 Nem nagy ritkaság a házi veréb, - legalábbis egyelőre, - de jó pár éve megritkult az állomány. Salgótarjánban, azon a részen, ahol laktam, az ezredforduló táján gyakori volt, aztán szinte teljesen eltűnt - az okokat próbáltam felvázolni itt . Persze tudni nem tudom, hogy mi történt velük. Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg, hogy a lakásunk előtt nem láttam még idén egyetlen darabot sem - egészen június 1-e reggeléig. Akkor öt példány érkezett, meg lehetett számolni őket, ahogy a kukák felett egy épület párkányára telepedtek. A csipogásukat délutánig hallottam, talán meg is telepszenek újra. Mellettük öröm a sok molnárfecske, a ritkán mutatkozó szürke légykapó, a sarlós fecske. A rigófélék közül fekete- és énekes rigó, házi rozsdafarkú látható, kicsit távolabb vörösbegyet is megfigyeltem már. Mi a különbség a két verébfaj, a mezei és a házi között?  Kattintás után látod! :)

 Két verébfaj is előfordul az emberi környezetben, az is könnyen találkozhat velük, aki nem különösebben figyel a madárvilágra. Érdemes azonban figyelni rájuk, érdekes életmódot folytató, sokfelé előforduló szárnyasok. A fiókanevelés időszakában főleg rovarevők, különösen addig, amíg nem kezd érni a cseresznye. Mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mind a két gyakori verébfaj védett. Az állományok nagysága az utóbbi húsz évben változásokat mutat, a házi veréb az elmúlt időszakban sok helyről el is tűnt. Ez intő jel, olyan környezeti változást jelez, ami a legéletképesebb, számos körülményez alkalmazkodni képes madárfajt is kipusztítja.  Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Részben a mezőgazdaságban tapasztalható változások okozhatják a bajt: a kemikáliák elpusztítják az árokparti, útszéli, mezsgyék mentén felnövő, gyomnak tartott növényzetet a magtermésükkel együtt és a rovartáplálékot is. A tárolási és szállítási körülmények javulása miatt a hull...

  Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy régen természetes volt a házi veréb látványa. Faluhelyen és városban is annyi volt belőlük, hogy nem lepődtünk meg a százas csapatokon sem. Sokszor persze a természetközeli élőhelyeken is ott ugráltak, nyilván ragaszkodva a táplálék- és a fészkelőhelyek bőségéhez. Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sok volt belőlük, nem is voltak védettek sokáig, az Európai Uniós csatlakozás jogharmonizációjáig. Akkor aztán hirtelen megfogyatkoztak. A verebek persze mit sem tudtak róla, hogy megszáradt a pecsét a megfelelő okmányon, és most már illene a kipusztulás szélére jutniuk, mint azt már Nyugat-Európa nagy részén meg is tették. Azóta sem tudjuk, hogy a házi veréb ilyen jogkövető madár-e, de ugye a dolgok természetéből kifolyólag ez nem valószínű...  Az eltűnés okait sokan boncolgatták, az "amíg lócitrom van, veréb is van" elv mentén, azt fejtegetve, hogy a lócitromból kinyerhető zabmaradványok elvesztésével a házi ...

Megérkeztek az énekes rigók a Mátraaljára is, az első éneklő példányt március 10-én hallottam Pásztó mellett, Hasznoson. Láttam is a madarat, egy ezüstfenyő csúcsán ült és fújta a nótáját. Énekes rigó, az egyik legjobb torkú hazai madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az énekes rigó énekét könnyű azonosítani, ugyanis megismétli a strófáit, azaz mindent kétszer mond, kétszer mond. Városiasodó madár, gyakran költ a lakott területeken is, csakúgy, mint a feketerigó. A vándormadarak sorra érkeznek, március 8-án láttam-hallottam fenti helyen az első seregélyeket, március 1-jén pedig az első barázdabillegetőket .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©

 A késő őszi fagyoktól a kora tavaszi időszakig, novembertől márciusig etetjük a madarakat. A legjobb és legolcsóbb, könnyen beszerezhető élelem számukra a fekete napraforgó. Van még számos alternatíva, de ebben fogadjuk meg a szakemberek tanácsait ! Kékcinege, nyakatekert kis madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Általában a széncinegék fedezik fel elsőként az ingyenkonyhát, majd társul hozzájuk néhány kék- és barát-, fenyvescinege, csuszka. A rendszeresen etetett helyeket meggyőződésem, hogy ismerik és emlékeznek is rájuk, rendszeresen ránéznek már a nyár végi, őszi kóborlásaik idején. Erdei pinty. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A nagyobb etetőkön biztosan számíthatunk a pintyfélék látogatásaira. A tengelicek gyakran csapatostól érkeznek, a zöldikék, a csízek, az erdei pintyek, a meggyvágók, a fenyőpintyek sem számítanak meglepetésnek. Nem csak az etetőre mennek rá, szívesen szedegetik körülötte a többi faj által szétszórt hulladékmagot is. Házi és mezei veréb ...

 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kertünket viszonylag gyakran felkeresik az őszapók. Parányi madárkák, diónyi testtel és jó hosszú farokkal: utóbbi miatt az egyik népi neve dorongos őszapó, dorongfarkú cinege Herman Ottó gyűjtése alapján. Őszapó. Fotó: Pixabay Ma is meglátogattak, a szomszédból érkeztek egymás után, meg tudtam számolni őket: már csak hatan vannak .Ősszel még tíz körüli létszámmal érkeztek, azóta áldozatul eshettek a környéken kóborló macskáknak, a naponta többször is látott karvalynak, meg még ki tudja, miféle más ragadozónak. Régen, amíg nagy fenyőfáink voltak a kertben, rendszeresen költöttek is jól elrejtett fészkükben, még többször azonban csak próbálkoztak vele. A fészekaljaik általában szajkó támadásának estek áldozatul, egyszer csak ott találtam a levert fészket a fák alatt... A fészek egyébként a legkiválóbbak  közé tartozik, ha egyszer előkerülnek a régi feljegyzéseim, írok még róla. Az őszapók rámennek a madáretetőre is, a cinegegolyó me...

Kékcinegére biztosan számíthatunk az etetőn! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A téli madáretetés általában november végétől március elejéig tart. A legkönnyebben és persze -olcsóbban is a takarmányként kapható napraforgóval etethetjük a madarakat.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az ingyenkonyhák leggyakoribb látogatói a széncinegék, gyakran nagyobb csapatokban érkeznek, de több cinegefaj is csatlakozhat hozzájuk, például barátcinegék is. Ahol a széncinegék felfedezték az etetőt, jó eséllyel megfigyelhetünk két-három vagy akár több kékcinegét is közöttük. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

Meggyvágó az etetőn. A napraforgót sem veti meg a legtermetesebb pintyféle  Télire gyakran nagyobb csapatokban érkeznek telelni a Kárpát-medencébe az északabbra költő meggyvágók. Sokszor előfordul, hogy a legtermetesebb pintyféle madár betelepszik az etetőbe és kedvére válogat a napraforgóban. Egyébként megfigyeléseim szerint a gyertyán és a hársfajok magját eszi a legszívesebben a téli időszakban. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója © Még néhány kép erről az erős csőrű madárról Meggyvágó az etetőn. FOTÓ: PEXELS   Meggyvágó pár. A tojó színezete tompább. FOTÓ: PEXELS  

Vörösbegy a bejegesedett itatón Fotó: Pexels   Sok háznál, intézménynél, vállalkozásnál, nagyobb közterületeken, parkokban is gondoskodnak télidőben a madarak etetéséről. Az itató és fürdő működtetése azonban inkább a nyári időszakra jellemző, pedig a szárnyasoknak télen is szükségük van a vízre, a hideg ellenére is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján hívja fel a figyelmet a téli itatás fontosságára, tanácsokat is adnak, hogy fagyos időben hogyan hosszabbíthatjuk meg a víz folyékony halmazállapotát.   "Télen sokan azért nem itatnak, mert a víz megfagy. Pedig éppen ez, a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. Ráadásul ebben az etető madarai is segítségünkre vannak, jellegzetes viselkedésükkel órákkal is elodázhatják az itatók teljes befagyását" - írja az MME. Hozzáteszik: a dolog a nagy forgalmú etetők közelében működik a legjobban, itt a madarak szinte folyamatosan látogatják az itatót is....