Háztáji természetvédelem

 Ma átröppent a kert felett egy gyönyörű fecskefarkú lepke. Ami - bár általában szinonimaként használják - pillangó, a mindössze négy hazai pillangófaj egyike. Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Kora tavasz óta elég gyakran látok itt kardos lepkét, belőlük jóval több van, olyan is volt, hogy egyszerre hárman kergetődztek. Fecskefarkú lepke, ami pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kardos lepke, ami szintén pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fentieken kívül még a hazai pillangófajok közé tartozik a kis apollólepke és a farkasalma lepke is. A régebbi szakirodalom a nagy apollólepkét is elfogadta magyarországi fajnak, de ma már más a helyzet. Azért nem lehetetlen, hogy egy-két példányt a Tátrából elsodor valami nagyobb vihar messze délre...

Tegnap dél felé még forróság pusztított, ráadásul belekeveredtem egy útfelújításba, lámpás forgalomirányítás, aszfaltmarás, gödörásás, nagy munkagépek és teherautók közé. Valahol megsérülhetett egy vízvezeték is a munkák miatt, mert kis patak csordogált az aszfalton egy mélyebben fekvő rész felé, ahol aztán pocsolyába gyűlt. A molnárfecskék gyorsan felfedezték ezt a kincset, vagy 40-50 röpködött az ideiglenes víznyerőhely körül. (A képek nem most készültek.) Sározóhely. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Molnár fecskék egy pocsolyánál. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos fotózni két okból sem tudtam: egyrészt nem volt nálam a gép, a másikat pedig már felesleges említeni is... Azután megfigyeltem egy barázdabillegetőt is a pocsolya szélén. Biztosan volt több madár, más fajok is a hirtelen támadt víznyerőhely körül, de a kocsisor nemsokára tovább vánszorgott...  A fene gondolta, hogy lesz még olyan, amikor nem örülök ...

 Fullasztó a hőség. Ahol kaszáltak, kiégett a fű, még rosszabb, ahol gyomirtóztak is... Dél felé a madarak többségét már tátott csőrrel látom. Raktam ki vizet, a verebek és a rozsdafarkúak nagyon gyorsan felfedezték. Tátott csőrrel érkeznek... Gólyafiókák a fészekben. Vajon hogy élik túl a hőséget? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a gyalogbodza. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sakktábla lepkék a vörös herén. Árnyékban még nyílik pár virág. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szép, színes a júniusi reggel, de a szörnyű szárazságban biztosan megfakul majd. Búzavirág. Néhány tő még virágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ligeti zsálya.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Margaréta, réti margitvirág.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh érkezik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megérett a nyár, beköszöntött a kánikula, a mező képe is más már, mint akár csak pár nappal ezelőtt. Eső nincs, ami nagyon nagy baj... A rovarok azért repülnek, az apró repceormányosok elpusztították a kertben a rukkolát, ami nem olyan nagy baj, de tartok tőle, hogy folytatják a garázdálkodást. Öröm viszont, hogy a kedvenc kuvikom is visszatért végre a környékre, minden este hallom, néha látom is. Aktív nappal is. Virít még egy-két pipacs. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Itt-ott a kék búzavirág örvendezteti meg a szemet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ma már ritka látvány a vetési konkoly. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a méhek napja: a beporzók védelmét nem lehet eléggé hangsúlyozni vegyszerektől, mikroműanyagoktól, minden elképzelhető környezetszennyezéstől terhelt, szomorú világunkban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az Országos Méhészeti Egyesület honlapja szerint: "Magyarországon április 30-a a Méhek Napja, melyet 1994 óta ünneplünk. (...) Az időpontválasztás nem véletlen: április végén indul be igazán az élet a kaptárakban, és ekkor kezdődik a mézgyűjtés időszaka.  A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére az ökoszisztémában és az élelmiszertermelésben. A méhek beporzó tevékenysége nélkül számos növényfaj képtelen lenne szaporodni, ami komoly hatással lenne a biodiverzitásra és az emberi táplálkozásra is." Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ezt azért nem árt figyelembe venni, amikor a virágos rétek és közterületek, kertek, udvarok tövig kaszálása a divat. (Természetesen szigorúan csak a térkő és a betonba lerakott gyeprács körül.)  M...

 Miközben a környéken mindenfelé zúgnak a benzinmotoros kaszák és gondosan tövig vágják a füvet, itt-ott kapával annyi tarackot kivágtam a kert végében, amennyi a mulcsoláshoz kellett a petrezselyem-fokhagyma-szamóca vegyeságyásban. Iszonyat szárazság van, a föld felszíne porzik... A kerítés mellett kinőtt egy tő hagymaszagú kányazsombor: állítólag ehető salátának, persze a friss hajtások. Egy hajnalpír lepke látogatta meg. Hajt a dió, elvirított a pitypang, végét járja az április. Hajnalpír lepke a hagymaszagú kányazsombor virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Dióhajtás. Vajon a fúrólégy mekkora támadást intéz idén? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyrészt elvirágzott a soknevű gyermekláncfű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Tavaly is a pincelépcső felett költöttek, egy tetőtartó gerendán, két fészekaljat neveltek nálunk a házi rozsdafarkúak. Idén is fészket építettek ugyanoda, pontosabban úgy fél méterrel odébb. Másik pár is területet foglalt a közelben, a hímek nem csak énekükkel jelzik a határokat, hanem tettlegességig is fajul a birtokvédelem.  Őszintén remélem, hogy az állandóan nálunk kóborló macskasereg és az alkalmanként megjelenő nyest sem tesz kárt fészekben... Tavaly ősszel egy házi rozsdafarkú rendszeresen a garázsban éjszakázott . Jönni-menni is láttam párszor, de ennél is biztosabb jeleket is hagyott egy, a plafonról lógó rúd alatt. 😉 Rozsdafarkú fiókák a fészekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Gyakran megül a kerítésen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fiatal hím a énekel a vezetéken. A házi rozsdafarkú neve találó: ház körül látni leginkább.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sok szép pillanata van az áprilisnak, csak ez a hosszan tartó szárazság ne lenne... Meg a fagyok. Oda a cseresznyénk. Ha az aszály marad, a kétéltűek is veszélyben lesznek, pedig márciusban, amikor volt pár esős nap, elég szép számmal lehetett látni őket. A molnár fecskék is megjöttek, a napokban láttam egy 50-60 madárból álló rajt is. A füsti fecskékből vagy két-három pár lehet a környéken. Szinkronúszók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szinkronban repülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pihenőre készülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A napokban láttam az első kardos lepkét: a nagy rókalepke, a C-betűs és a nappali pávaszem mutatkozott már március végétől, húsvét vasárnap egy hajnalpír lepke is meglátogatta a kertet. Repült az első kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A füsti fecskék csivittelését napok óta hallom a magasból, most végre egy példányt láttam is a kert felett. Bejegyzésekből úgy látom, máshová már április első napjaiban megérkeztek.  Füsti fecske a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nádszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nézz be hozzám:  itt.  

 Tél végén helyére került egy mesterséges fészekodú a kertben, a széncinegéknek szánt típusból. Biztos felfedezték ők is, de valahol máshol készülnek a fiókanevelésre, mert látni szinte mindig látom őket, de az odút mezei verebek foglalták el. A környéken tucatszámra tanyázó házi verebek látványa nem okoz meglepetést. Mezeit viszont akkor láttam a kertben először, amikor bement egyikük az odúba. Kerítésen üldögélő mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A két ivar ránézésre egyforma. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.   Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak.  Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust: - Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére. - Itt az ideje - felelte a főse...

 Idén télen befagyott a fekete rigók csőre. Tavaly már január 7-én hangolgatott egy példány , a kilenc év után szokatlan keménységgel beköszöntő tél, ami persze már nagyon kellett, február végéig kitolta ezt az időpontot. Más helyen élünk, mint tavaly, a városi környezetben valószínűleg előbb fakadtak dalra a  madarak idén is. Fekete rigó hím a pocsolya szélén. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Male black thrush on the edge of a puddle. Photo: Zoltán Andrásfalvi-Faragó   Rézorrú barátom korán hangol. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Erdei pintyet nem hallottam még az új lakóhelyünkön énekelni; a napokban, hogy otthon jártam, két példány is dalra fakadt a fülem hallatára, ráadásul a belvárosban. Itt egy kicsit utazni kellene ezért az élményért. Erdei pinty. Fotó: Pexels   Sajnos a kertünkbe nem jár. Fotó: Pexels A balkáni gerlék sem maradnak némák tél végén, februárban, ahogy az első enyhébb napok beköszöntöttek, megszólaltak ők is. This winter, the black thrushes...

   Ma van a Zsuzsannák névnapja, ami rendes években jeles fordulópont az időjárásban: azt tartja a népi regula, hogyha ma megszólal a pacsirta, már nem tart sokáig a tél. Arra nem tér ki a megfigyelésen alapuló meteorológia, hogy a mezei pacsirtáról van-e szó. Viszont a tél végén ez faj kezd elsőként énekelni, magasan a mezők felett szárnyalva, feltűnő módon, akkor bizonyára róla... Mezei pacsirta, ahogy ritkán látjuk: többnyire a magasba emelkedve énekel. Ez a példány egy kerítésoszlopot választott erre a célra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén nem tudni, hogy alakul a dolog, 2026 február 19-én nem a Mátraalján nulla fok körül alakul a hőmérséklet. Volt az elmúlt időszakban pár tavaszias nap, de nem tartott sokáig; estére és a hétvégére meg hideg, télies időt, havat jósolnak.  Reggel napsütéses, tiszta idő volt, meghallgatom, mind mond a kert vége. 😊   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 A mondás szerint "hogyha fénylik Vince, megtelik a pince." Nos, a Mátraalján nem sok jóra számíthatnak a szőlősgazdák. Borult a reggel, a hó is szállingózik, viszont valamelyest megenyhült a hajnali hideg. Rövidesen olvadás kezdődik, de persze a táj most is gyönyörű . Magasles a hóban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Jégvilág jégvirágok között. Fagyos a nappal is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mácsonyás.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Gyakori látogatóink a nagy fakopáncsok: a dióburok-fúrólégy által megcsúfolt termés nagy része most az ő jussuk. Szívesen látom őket, vigyék, ami kell nekik. 😊Egész évben jönnek egyébként, dolgoznak a többi fán is, bár pillanatnyilag nincs sok...  Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy fakopáncs tojó, bár a tarkója épp nem látszik... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

Ha kilépek a házból, elég gyakran hallom a hollók korrogását. A Mátra és a Zagyva-völgy felett jönnek-mennek, januárban kis szerencsével már a nászröptüket is láthatjuk. A tavasz egyik biztos jele, hiába, hogy még csak tél közepe van, a kikelet közeledik! Holló röpképe. Az ék alakú farktollak elárulják, hogy nem vetési varjú került elénk...  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Nem sok meggyvágót láttam még a kertben: tavaly télen összesen csak kettőt, azok is a második szomszéd diófáján ültek. Portré. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Persze az nem kizárt, hogy amikor nem láttam őket, bejöttek hozzánk is. 😊 Meggyvágó tojó. A nőivarúak színe világosabb, fakóbb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ;   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.     Fotó: Pexels