Háztáji természetvédelem

 Idén is tönkretette a diótermésünket a fúrólégy. Sajnos a fa nem a legjobb fajta, büntetődiónak hívom, mert aki elő akarja varázsolni a kőkemény héjból a belét, annak igencsak meg kell dolgoznia vele. A harkályoknak viszont megfelel így is. Néha mókus is jön, bár őt mostanában nem láttam a kertben. Nagy fakopáncs hím. A piros tarkója különbözteti meg a tojótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nagy fakopáncs tojó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néha dolmányos és vetési varjak is visznek egy-egy szem diót, a feltörésüket itt nem tudom, hogy oldják meg. Előbbiektől láttam már egészen különleges módszereket is, majd egyszer megírom. A lehullott dió az egerek és a pockok jussa.  

 Kora reggel kedves látogató érkeztek a kertbe: egy csapat őszapó. Elég gyakran látom őket a környéken, de mindig nagy öröm volt megfigyelni őket a díszbokrokon, cseresznyefán, a fosókaszilva sűrűjében... Őszapó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Tíz-tizenkét madár alkotja most a csapatot. Tavaszra valószínűleg megfogyatkoznak, mint tavaly. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos rovarvendége is volt idén a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

 Érdekes kis látogatók érkeztek a kertbe: sárgafejű királykák keresgéltek a bokrokon és a fákon, különösen tetszhettek nekik az ezüstfenyők.😏Négyen voltak legalább, apró cippantásokkal jelezgettek egymásnak.   Sárgafejű királyka. Fotó: Pexels Sajnos fotót nem sikerült készíteni róluk.

Ami a címet illeti, nem kell valami ritkaságra gondolni, nem eltévedt jégmadár keresett fel, mint a nyáron, nem is parlagi sas vitorlázott be nagy magasságban a telek fölé. A valóság prózaibb: a környéken járó cinegecsapatban a jóval termetesebb széncinegék mellett megjelent két kis barátcinege is. Öröm volt látni őket, ahogy a bokrosan növő fosókaszilvákon keresgéltek. Nyilván jártak már itt máskor is, de nem túl régen költöztünk be a házunkba. Barát cinege. Szerény megjelenésű madárka, de nagyon élénk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Gombóc Artúr vetélytársa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jobbra egy széncinege, jól látni a méretkülönbséget. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A képek nem most készültek, de a látogatóim pontosan így néztek ki. 😉 Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy ...

 Két verébfaj is előfordul az emberi környezetben, az is könnyen találkozhat velük, aki nem különösebben figyel a madárvilágra. Érdemes azonban figyelni rájuk, érdekes életmódot folytató, sokfelé előforduló szárnyasok. A fiókanevelés időszakában főleg rovarevők, különösen addig, amíg nem kezd érni a cseresznye. Mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mind a két gyakori verébfaj védett. Az állományok nagysága az utóbbi húsz évben változásokat mutat, a házi veréb az elmúlt időszakban sok helyről el is tűnt. Ez intő jel, olyan környezeti változást jelez, ami a legéletképesebb, számos körülményez alkalmazkodni képes madárfajt is kipusztítja.  Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Részben a mezőgazdaságban tapasztalható változások okozhatják a bajt: a kemikáliák elpusztítják az árokparti, útszéli, mezsgyék mentén felnövő, gyomnak tartott növényzetet a magtermésükkel együtt és a rovartáplálékot is. A tárolási és szállítási körülmények javulása miatt a hull...

  Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy régen természetes volt a házi veréb látványa. Faluhelyen és városban is annyi volt belőlük, hogy nem lepődtünk meg a százas csapatokon sem. Sokszor persze a természetközeli élőhelyeken is ott ugráltak, nyilván ragaszkodva a táplálék- és a fészkelőhelyek bőségéhez. Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sok volt belőlük, nem is voltak védettek sokáig, az Európai Uniós csatlakozás jogharmonizációjáig. Akkor aztán hirtelen megfogyatkoztak. A verebek persze mit sem tudtak róla, hogy megszáradt a pecsét a megfelelő okmányon, és most már illene a kipusztulás szélére jutniuk, mint azt már Nyugat-Európa nagy részén meg is tették. Azóta sem tudjuk, hogy a házi veréb ilyen jogkövető madár-e, de ugye a dolgok természetéből kifolyólag ez nem valószínű...  Az eltűnés okait sokan boncolgatták, az "amíg lócitrom van, veréb is van" elv mentén, azt fejtegetve, hogy a lócitromból kinyerhető zabmaradványok elvesztésével a házi ...

Mezei veréb, mögötte széncinege az etetőn. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Kétféle veréb is járja a madáretetőket, házi és mezei. Persze attól is függ, hogy hol etetünk, urbánus környezetben inkább a házira számíthatunk, kertes övezetekben mindkettőre, a természetközeli élőhelyeken a mezei verébre. A veréb is madár, helye van a természetben, a karvalyok egyik fontos zsákmányállata. Egymás mellett a mezei és a házi veréb. Így elég szembetűnő a különbség.  A házi veréb hím (mifelénk bak...) másképp' néz ki, mint a tojó; a mezei veréb ivarai ránézésre nem különböztethetők meg. A berki veréb is előfordulhat a Kárpát-medencében, de megfigyelésének inkább csak elméleti esélye van. Más vendégek a madáretetőn: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

  Szürke gém a ködben. A kép nem a történet helyszínén készült. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Volt egy hosszabb utunk tegnap, pesti céllal. Korán indultunk reggel, még sötétben, ujjnyi hóban, szitáló köd mellett. A széncinegék már éltették a tavaszt, de út közben a kerítéseken üldögélő egerészölyveket is már csak az autópálya mellett lehetett meglátni. Madártani szempontból a főváros nem tartozik az említést érdemlő célpontok közé, egy áruházi parkolóban várakozva mégis láttam egy érdekes találkozót: Dunakeszi felől berepült a légtérbe egy szürke gém. A szürke reggelen alig lehetett látni, hogy S-alakban tartja a nyakát. Azután a fejünk felett egy dolmányos varjú repült el, egy szarka pedig keresztezte a röptét. Ez a három faj kifejezetten gyakori, de így együtt látni őket egy utca feletti légtércsíkban, mégiscsak érdekes. Legalábbis nekem. A visszaút madármegfigyelés szempontjából jobban sikerült, de arról majd később. Mindenesetre a kertben a széncinegék később...

 Néha, egy-egy beszélgetésből kiderül, hogy a verebek sokak kedvenc madarai. (Nekem nincs ilyen, mindegyik a kedvencem.) Aztán, hogy az a veréb házi-e vagy mezei, nem nagyon derül ki. Mezei veréb az etetőn, mögötte egy széncinege.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Nem tudom, hogy mi a népszerűség oka, leggyakrabban azt hallani, hogy találékony faj, a jég hátán is megél. Régebben ez igaz is lehetett, vagy húsz éve azonban a városi házi verebek létszáma nagyot zuhant, valahogy 2020 körül erőre kapott valamelyest az állomány, az utóbbi egy-két évben megint ritkábban látom őket. Bármerre járok, figyelem a madarakat, a házi veréb mind szerényebb létszámban mutatkozik. Szakember legyen, aki tudja az okát. A mondás szerint amíg lócitrom van, veréb is van. Csakhogy a lócitrom már sokkal régebben ritkaság, mint a belőle táplálkozó veréb nép... Mint említettem az elején, akiknek a veréb a kedvence, annak sokszor fogalma sincs arról, hogy környezetünkben a házi és a mezei ver...

 A madáretetőn egészen biztosan számíthatunk kékcinege felbukkanására. A nagyobb, valószínűleg a költési időszak végétől családi kapcsolatban járó széncinegéhez jó eséllyel csatlakozik két-három példány. Kékcinege. A hím és a tojó egyforma ránézésre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az etető közelében kihelyezett A-típusú odúban van esélye a megtelepítésének, de a költés időszakára területet foglaló széncinegék táplálékkonkurenst látnak bennük, a kisebb termetű madarakat könnyen elűzhetik. Így aztán ritka az olyan hatalmas kert, ahol a két faj fészekodúi megférnem egymás mellett. Tehát választanunk kell, hogy melyik fajt részesítjük előnyben, az A-odú 28 milliméter átmérőjű bebújónyílása egészen biztos, hogy szűk a fészkelőhely tekintetében rendkívül találékony és életképes széncinegék számára. Kékcinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madáretető más vendégei: Széncinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Apró termetű cinegefaj, főleg a természetes élőhelyek közelében jók az esélyek, hogy rámegy a madáretetőre. Városi környezetben előfordulhat, hogy egyáltalán nem is jelentkezik. A nagyobb, vegyes madárcsapatokhoz általában csak két-három fenyves cinege csatlakozik.  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már hosszú évek óta rendszeres látogatója az etetőmnek, de az ezredfordulóig megesett, hogy évekig sem láttam. Az apró termetű cinegefajok számára alkalmas, A-típusú fészkelőodú alkalmas számára, de kertben még sosem tapasztaltam költését; ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fordul elő. Mindenesetre a fürge madárkát nagy öröm az etetőn látni! A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Tavaly és tavalyelőtt mindennapi vendég volt a kertben az ökörszem, leginkább a kivágott fák és bokrok halomba rakott gallyai között, meg a bontott faanyag szó szerint ház méretű kupacában bujkált. Ezek rejtekhelynek is kiválóak voltak, mellette telelő rovarokat, bábokat és petéket, pókokat találhatott az emberi szemnek valamiért kellemetlen, rendezetlen viszonyok között. Ökörszem. Az etetőre szoktatható, de a siker nem garantált. Fotó: Pexels  Ősztől kora tavaszig gyakran láttam, a 6-7 gramm súlyú, parányi madárka néha karnyújtásnyi távolságból is. Idén nem jelentkezett, kétszer hallottam ökörszem csettegését a kerten túli, elhanyagolt szőlőből. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tanácsokat is ad a parányi madárka kertbe való csábítására. Az esélyeket javítja, hogy a télen tápláléka után kóborló madár sokfelé, a lakott területeken is felbukkanhat. A különleges életmódot folytató ökörszemről így írnak:  " Inkább egér, mint madár Az ok elsősorban az, hogy az...

 Nem számít gyakorinak az erdei szürkebegy a Kárpát-medencében, de nem is ritka madár, leggyakrabban talán akkor látható, amikor ősszel, az az évi fiókákkal is gyarapodva átvonul az északabbra költő állomány. Ilyenkor néhányan körülük meggyűrűzve folytathatják útjukat a telelőterületeikre, de akadnak áttelelő példányok is. Egyre nagyobb létszámban... Először 2024 februárjában figyeltem meg madáretetőn egy példányt, nekem nagy meglepetés volt, aztán kiderült, nem egyedülálló a dolog. Idén már január elején is láttam, lefotóztam egyet. A megfigyelt madár a napraforgóból válogatott tört szemet, nem maradt sokáig egyszer sem. Erdei szürkebegy az etetőn. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehet, hogy a klímaváltozás teszi az állomány növekedését. Ki tudja, mindenesetre öröm megfigyelni az etetőn a cinegék, pintyfélék, vörösbegyek és más szárnyasok társaságában! Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

Kékcinegére biztosan számíthatunk az etetőn! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A téli madáretetés általában november végétől március elejéig tart. A legkönnyebben és persze -olcsóbban is a takarmányként kapható napraforgóval etethetjük a madarakat.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az ingyenkonyhák leggyakoribb látogatói a széncinegék, gyakran nagyobb csapatokban érkeznek, de több cinegefaj is csatlakozhat hozzájuk, például barátcinegék is. Ahol a széncinegék felfedezték az etetőt, jó eséllyel megfigyelhetünk két-három vagy akár több kékcinegét is közöttük. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

  Barátcinege. Apró, terepszínű madárka fekete sapkában A téli időszakban a madáretetés sokak kedvelt szórakozása. Minél nagyobb, régebben használatban lévő és a természeti környezet közelében van az etető, annál nagyobb forgalomra számíthatunk, de akár egy városi kertben vagy parkban is felbukkanhat öt-hat faj, köztük a barátcinege is. Gombóc Artúr stílusban is megmutatta magát  A madáretetőkön a legtöbben takarmánynak való fekete napraforgóval vendégelik meg a madarakat, ez valóban a legjobb választás számukra.A cinegefélék a leggyakoribb fajok az etetőn, a széncinegékről itt már volt szó.  Az egyszerű színezetű barátcinegék szintén gyakoriak a nagyobb vegyes madárcsapatokhoz csatlakozva, hasonlóan a kék cinegékhez általában csak pár példány csatlakozik a többi fajhoz. Könnyen összetéveszthetők egy másik, de ritka cinegefajjal, a nagyobb zárt erdőkben élő kormosfejű cinegével. Elsősorban a hangjuk alapján különböztethetők meg, de az etetőn teli a csőrük, ...

Széncinegék várnak a napraforgómagra az etetőnél Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Verőfényes nappal köszöntött be a hétvége, az elmúlt napok tavaszias időjárása után hajnalban fagyott, nap közben is alig emelkedett nulla fok fölé a hőmérő higanyszála. Az előttünk álló időszakra is fagyos, igazi januári időjárást jósol a télen is aktív levelibéka; ilyenkor növekszik a madáretetés jelentősége is. Balra: fenyves cinege. Fentről lefelé: szén-, barát- és kékcinege Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A madáretetést általában a fagyok beálltától a fagyok elmúltáig, jellemzően november végétől március elejéig javasolják a szakemberek. A madáretetőkön a legtöbben napraforgóval vendégelik meg az éhes madarakat. A cinege-, pinty-, harkály- és rigóféle madarak bátran etethetők a napraforgóval, nem fognak kárt szenvedni miatta, könnyen visszaállnak természetes táplálékforrásaikra, ha véget ér az etetési szezon.   A madáretető leggyakoribb vendégei a széncinegék, gyakran nagyobb, aká...

Almaevő hím feketerigó télidőben. Fotó: Pexels   Feketerigót szinte mindenütt láthatunk egész évben, a nagyvárosok közepétől a zárt erdőkig, pedig a 19-20. század fordulóján még erdei és vonuló madár volt, Herman Ottó is így róla A madarak hasznáról és káráról című művében. Azóta a városokban is közönséges madárrá vált, a balkáni gerlék és a házi verebek mellett a leggyakoribb állandó faj. A díszcserjék és -fák termését is szívesen eszi, gyakori vendég az etetőkön is. A napraforgót is megnézi, a tört szem között talál is magának csemegét, de almával, főtt répával etethetjük inkább. Az almacsutkát és -héjat is érdemes kirakni neki a földre, persze macskamentes, biztonságos helyre. Különösen kemény teleken, ami persze egyre ritkábban várható, túró, lisztkukac, sovány darált hús lehet a tápláléka. Fekete rigó, az etetők gyakori vendége Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A vörösbegy szintén rigóféle madár, szinte mindig felbukkan a nagyobb és főleg rendszeresen napraforgóval feltö...

Fagyosak az éjszakák és a reggelek a 2024 decemberének utolsó napjaiban, a madáretetőkön is mutatkozik elég nagy a forgalom. A széncinegék a leggyakoribbak, az öregebb madarak úgy tűnik, előző évből emlékeznek arra, hogy hol találtak táplálékot a hideg hónapokban.  Széncinege. Oldalról nem látni az ivari dimorfizmus, a nemi kétalakúság jegyeit   Azt többször megfigyeltem, hogy a nyár második felétől együtt járó cinegecsapatok október-november táján már benéznek az etetőhelyekre, végeznek egy kis felderítőmunkát, hogy hol számíthatnak napraforgóra. A széncinegék, mint említettem, a leggyakoribb madarak az etetőkön, így kiválóan alkalmasak arra, hogy életüket megfigyeljük a téli időszakban. A hím és a tojó példányok megkülönböztetését is megtanulhatjuk, ami egyszerű, mint a faék, de egy kis érdeklődés nélkül nem megy... 😊 Ebben a bejegyzésben be is mutatom, mi a különbség. Nem bonyolult a dolog: Széncinege tojó: a mellsáv jóval keskenyebb, mint a hímek esetében. Hím széncinege...