Háztáji természetvédelem

 Megérkeztek a sarlósfecskék a Karancs-Medves vidékére. Május 2-án láttam az első három példányt Salgótarjánban. Az utóbbi években már rendszeres fészkelő itt is, többfelé látni őket a lakótelepeken és környékükön. Jellegzetes, sivításszerű hangjuk is elárulja őket.   Sarlósfecske. Bár valóban fecskének látszik, nem áll rokonságban velük. A szalangánafélék családjába tartozik, egyik, a Távol-Keleten élő faj szolgáltatja az ehető fecskefészket. Fotó: Pexels Ahol rendszeresen látom őket, tavaly hét példány mozgott együtt, mielőtt a fiókák kirepültek volna. Akkor hirtelen többen lettek, akár harmincan is, de lehet, hogy a másfelé költőkkel összeálltak egy csapatba az "enyémek". Már július elejére elvonultak, nem csak az egyik legkésőbb érkező faj, elmenni is az elsők között szoktak. A kakukkal együtt. Neki ugye nincs gondja a fiókanevelésre. A vándormadarak tél vége óta folyamatosan érkeztek a környékre. Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a...

 Megérkeztek a telelésből a színpompás gyurgyalagok. A múlt héten már hallottam a hangjukat Tar község központja felett, de megpillantani nem sikerült őket. Április 27-én viszont a Mátraalján, a Pásztóhoz tartozó Hasznos városrész felett már nem csak a jellegzetes hrüp-hrüp érkezett a magasból, láttam is két madarat.Lehetett persze több is belőlük. Trópusi színpompa: ilyen a gyurgyalag. Fotó: Pexels  Az egyik népi neve az, hogy piripió, ez hangutánzó szó. Hívják méhészmadárnak - angolul különben méh evő - mert a kaptárok körül nem igazán népszerű faj... Röptében. Fotó: Pexels  Február vége óta folyamatosan érkeznek a vándormadarak: Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a fehér gólyák a környékünkre. Más években jöttek már korábban is, de a tél vége és a kora tavasz első napjai végre elég hidegek voltak. Április 23-án énekelt a Zagyva-völgyben az első sárgarigó és szólt a kakukk is.  A vidék természeti képéről bővebb leírást talá...

 Ma is volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam Pásztó és Salgótarján között. Ragyogó tavaszi napsütés, már elvirágzóban lévő, hatalmas pitypangmezők, zengő madárdal, ahol csak egy kicsit is szétnézhettem.   Szólt a kakukk a Zagyva galériaerdejében. Fotó: Pexels Taron ért a legnagyobb meglepetés: gyurgyalag hangját hallottam a magasból, de hiába figyeltem, nem ismétlődött meg hrüp-hrüp, látni sem láttam madarat. Ráadásul olyan, hogy egy gyurgyalag, nem létezik, ezek a színpompás szárnyasok mindig csapatban járnak. A seregély kiváló hangutánzó, akár be is csaphatott, de valahogy nagyon gyurgyalagos volt a hangszín... Egyébként ez a legkorábbi nógrádi észlelésem lett volna, egyszer, régen április 26-án figyeltem meg négy madarat Pásztó felett. Füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ugyancsak Taron ért a következő meglepetés: a Zagyva galérierdejéből sárgarigó énekét és jelzéseit hallottam. Nagy öröm volt persze a többi madár is, a füsti fecskék, a fehér gólyák, a tengelice...

 Március harmadik dekádjára megérkeztek az első fehér gólyák Nógrád északi részére. A február végén beköszöntő hideg biztosan hátráltatta őket, mert volt már olyan év, hogy jóval korábban megjöttek. Persze nem a hideg tartja távol a vándorokat, azt bírnák, de olyankor nem találnak elegendő táplálékot. Egyedfüggő persze ez is, hiszen vannak olyan példányok, amik ki is telelnek a Kárpát-medencében.    Idén az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán láttam, március 22-én. Érkezhetett persze napokkal is korábban, nem jártam arrafelé. A gyakoribb útjaim során látható négy másik gólyafészekben, a Kis-Zagyva-völgyben és a Mátraalján ma még nem volt lakó. Nincsenek persze elkésve, remélem, rövidesen megjönnek! A fehér és a fekete gólya közötti különbséget jól láthatod: itt .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

Tavaszi hérics méhekkel. A kora tavasz egyik jellegzetes vadvirága. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valósággal berobbant a tavasz az elmúlt napokban, húsz fokot közelíti a kora délutáni hőmérséklet. Sokan örülnek a kellemes kirándulóidőnek, de egyrészt túl magas hőfok ez még ilyenkor, másrészt meg nagyon hiányzott idén a téli csapadék Meg már most hiányzik a kora tavaszi.. Száraz az erdő alja, a talajból hiányzik a nedvesség, porzik a traktornyom... Egyelőre nem olyan vészes a helyzet, mert éjszaka még fagy, de, ha napokon belül nem változik csapadékosabbra az időjárás, nagyon nagy baj lesz.   Függetlenül fentiektől sorra bontanak szirmot a kora tavasz vadvirágai. Leánykökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A leánykökörcsin eltűnéséről és visszatéréséről a Boszorkánykő nevű szilára itt is szó esett. Fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Farkasboroszlán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kora tavasszal még kopasz erdők alján virító, mérgező farkasboroszlánokró ...

 Február 19-én, Zsuzsanna névnapján a nagykeresztúri (Nógrád vármegye) Cruxx Gemina körül hallgatództam kicsit, hogy megszólal-e a mezei pacsirta. A népi regula szerint tavaszjelző madár akkor nem mondott semmit, március 1-jén viszont énekelt egy példány a víztározótól nyugatra húzódó domb felett. A zöld küllő is kiáltott, holló szokás szerint volt vagy öt-hat, a jégtől megszabadult vízre visszatértek a tőkés récék is. Alig volt fagypont felett a hőmérséklet, de már igazi tavasz volt! Megérkeztek a barázdabillegetők a Kis-Zagyva-völgybe is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Erre ráerősített az is, hogy nem sokkal később hallottam egy vagy két, esetleg három barázdabillegető hangját is. A tó kis szigete körül jöttek-mentek a jelzéseik szerint, meglátni nem sikerült őket. Nem sokkal később azonban Pásztó mellett nem csak a hangját hallottam, hanem láttam is egy példányt.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©  

 A naptári tél utolsó napja van. Lehet még hideg, jöhet hó, akár áprilisig is, fagyhat még májusban is... Így a végén azonban elmondhatjuk: enyhe három hónap után vagyunk. A tél február utolsó hetére ugyan megemberelte magát, pár napig mínusz tíz fok alatt volt a hőmérséklet. Dámszarvasokat gyakran láttam, néha négy-öt rudlit is naponta. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A pár centi hó, amikor esett vagy háromszor december óta, olyan sajtóvisszhangot kapott, mintha méteres lepel borította volna be a Kárpát-medencét. Pár napnál tovább egyszer sem tartott, amikor esett is egy kis fehér csapadék. Zúzmarás időszak is csak január elején volt pár napig, az első napsugarak el is vitték egykét óra leforgása alatt. Kékcinege az etetőn. Átlagos volt a madárjárás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ami nagy baj, hogy szokatlanul száraz is volt 2024-2025 tele, aminek majd a tavaszi felmelegedéssel látjuk csak igazán a kárát. Egyrészt a talajból hiányzik a víz, vetésnél-ültetésnél ez nagyon na...

 Úton voltam a Kis-Zagyva-völgyben. Akkor megyek erre, ha nem kell rohanni, lehet nézelődni és megállni, ha valami érdekeset látok: nagyvad mellett, néha ritkább madárfajok is megmutatják magukat, a gyakoriak meg nagyon is sűrűn. Egy térségi hulladéklerakó miatt a holló közönséges, öt-hat egerészölyvet biztosan látni az út mellett, nagy őrgébics, vörös vércse, karvaly is jó eséllyel látható a téli időszakban, még kisebb vizes élőhelyek is találhatók itt a völgy aljában. Dámbikák a domboldalban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy helyen dámokat vettem észre, egy napsütötte domboldalban hevertek, cserkelésre alkalmas helyen. Meg is próbáltam rájuk menni pár fotó reményében, bár jó messze voltak. Közben láttam egy karvalyt, korrogva repülő hollókat, aztán pedig a mezőkön, erdőszéleken hallható egyik legjellegzetesebb hangot: egy citromsármány énekét. A napokban Zsuzsanna napjára nem szólalt meg a mezei pacsirta felénk, de a citromsármány éneke legalább olyan biztos jele a tavas...

  Nagy őrgébics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt egy utam a Kis-Zagyva-völgyön keresztül. Szép a táj, nézelődni mindig lehet út közben, gyakran látni szarvasféléket, rókákat, néha vaddisznókat is, madarakat meg száz százalékos biztonsággal, főleg hollóra számíthat az ember. Van egy nagy, térségi hulladéklerakó a közelben, az vonzza az énekesmadarak óriását. Most is több példányt láttam, végigkísértek az úton. A fekete madarak ellentéteként a Cruxx Gemina vizén egy hófehér bütykös hattyút láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is megfigyeltem volna itt. A nagy őrgébics is előkerült, idén még csak egyszer került elém. Évek óta szinte minden télen látni itt egy-egy példányt, aztán, hogy ugyanaz a madár-e, vagy valamiért tetszik nekik a hely, nem tudom. Hollók nászröpte. Január közepén sem meglepetés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A karvaly is ugyanott volt, ahol szokott, egy fán üldögélt az út mellett a völgyfőnél. A közelében csapatnyi citromsármány és mezei veré...

Nagy őrgébics. Telente láthatjuk főleg, költése kuriózum Fotó: Pexels   Volt ma egy oda-vissza 60 kilométeres utam, egész élménydúsra sikerült. A januári tavasz talán még kedvezett is a madármegfigyelésnek, de a viharos szél és az erős borulat nem. Mindenesetre a feketerigó énekelt hajnalban, a balkáni gerle sem maradt csendben... :) Ami az  utat illeti, az egerész ölyvek végigkísérték, vagy kéttucatnyit láttam a leggyakoribb ragadozóból, némelyiket röptében, másokat karókon, oszlopokon, vagy egyszerűen csak a földön üldögélve. Fenyőrigók. Három helyen láttam őket egy 60 kilométeres úton Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagykeresztúr határában, a Cruxx Gemina körül 27 hollót számoltam, nagy részüket a levegőben . Nem véletlen, közel a kotyházi szeméttelep. Egyszer, régen, 140 körüli példányt is láttam már úgy két kilométerrel feljebb, a Kis-Zagyva forrása felé. Lehetett akkor valami testesebb dög a kidobott szemét között. Nászröptüket most nem láttam, pedig január első ...