Háztáji természetvédelem

 Augusztus első napjaitól bizony előfordult, hogy üresen láttam a gólyafészket a főút mellett. A két fióka kirepült, július végétől próbálgatták a szárnyaikat, felemelkedtek a levegőbe, aztán egyszercsak elrugaszkodtak a biztonságot jelentő gallyfészekből. Megindulnak a nagy vándorútra, ami akár a Fokföldig is vezethet, az út közben tett, élelemszerző kóborlásokkal együtt oda-vissza 20 ezer kilométer is lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy darabig, úgy egy hétig még vissza- visszajártak, gyakran valamelyik szülő is ott álldogált a szomszédos villanyoszlopon, vagy a fészekre is rászállt. A mezőkön még ott járnak ilyenkor.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehet, hogy néha, rövid időre még hazalátogatnak, de a fehér gólyák augusztus közepén már csapatokba verődnek, hogy a nagy parancsnak engedelmeskedve meginduljanak dél felé. Visszavárom őket! Kelep Elek elköszön márciusig.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és r...

  Reggel öt füstifecske repült el a kert felett, két öreg madár és három fiatal. Nagy öröm látni őket, főleg, hogy egy ismerős fészekből csak két fióka repült ki nemrég. Ez azt jelenti, hogy volt a közelben másik sikeres fészekalj is. Azért inkább azt remélem, hogy ez egy másik család volt, három fiókával. Fiatal füsti fecske. A farokvillája jóval rövidebb, mint a felnőtt példányoké.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A vadgerle ma már nem kurrogott, a sárgarigót sem hallottam ma reggel, a fehér gólyák fészke is üres volt, bár ez nem az első eset; még visszajárnak a hosszúcsőrűek. A zöld küllők, a nagy fakopáncsok, a szajkók és a két, lakott területeken költő fecskefaj jelezgetése a leggyakoribb madárhang. Egy másik fiatal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár . ...

Elnémult a természet, egyre kevesebb hang üti meg a fülemet a kertben nézelődve, bár a szajkók jelezgetnek egymásnak, a sárgarigók is itt vannak még, a két fecskefaj meg- megfordul a házunk felett, a tengelicek is elbeszélgetnek egymással röptükben, ahogy a gyurgyalagok is. Beszélgetnek a magasban a gyurgyalagok: kirepült a fiatalok nagy része, de még nem hagyták el a költőfalakat, sokat mozgolódnak ez idő tájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma a kertben egy kis poszáta csettegett az éréskor leszüretelt vérszilvafán , jött a nagy fakopáncs, - azután nem tudom mit láttam. A szürke gém hangjára emlékeztető kiáltás után két fehéren villogó szárnyú, örvös galamb méretű madár repült dél felé, gyorsak voltak, nem sokáig mutatták magukat. Talán kiderül még, mik voltak. Egyszer, régen, fiatal koromban a szüleim kertjében voltam, amikor valami furcsa, repedtfazék hangon megszólalt a magasban. Négy kaszapengeszárnyú madarat láttam, nem tudtam, mik. Aztán sok évvel később Herman...

 Ez után az értelmetlen cím után lássuk, mit is takar a ma reggeli megfigyelés. Elnémult a madárdal, a fekete rigó riaszt időnként, macskára, kuvikra, sőt, ma hajnaltól a hangok alapján még nyestünk is lehet... A házi rozsdafarkúak fiókákat etetnek, a kenderikepár mellett két tengelic is megmutatta magát, jött a kis meggyvágócsapat, ha jól gondolom, két felnőtt, két fióka jár a - fán maradt meggyre. Színpompás madár a gyurgyalag, öröm látni is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán magasan a levegőben megszólalt a hrüp-hrüp. A szürke, eső utáni égbolton csak kis idő múlva vettem észre egy piripiót - ez a régies és népies neve a gyurgyalagnak, Herman Ottó 1908-as, a Madarak hasznáról és káráról című könyvében is így szerepel. Aztán kicsit később még négy jött belőlük. Gyurgyalag a ligeti zsálya virága felett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tollászkodás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Rajtuk kívül még vagy 11-12 seregély, egy nagy fakopáncs, pár balkán...

 Megérkeztek a sarlósfecskék a Karancs-Medves vidékére. Május 2-án láttam az első három példányt Salgótarjánban. Az utóbbi években már rendszeres fészkelő itt is, többfelé látni őket a lakótelepeken és környékükön. Jellegzetes, sivításszerű hangjuk is elárulja őket.   Sarlósfecske. Bár valóban fecskének látszik, nem áll rokonságban velük. A szalangánafélék családjába tartozik, egyik, a Távol-Keleten élő faj szolgáltatja az ehető fecskefészket. Fotó: Pexels Ahol rendszeresen látom őket, tavaly hét példány mozgott együtt, mielőtt a fiókák kirepültek volna. Akkor hirtelen többen lettek, akár harmincan is, de lehet, hogy a másfelé költőkkel összeálltak egy csapatba az "enyémek". Már július elejére elvonultak, nem csak az egyik legkésőbb érkező faj, elmenni is az elsők között szoktak. A kakukkal együtt. Neki ugye nincs gondja a fiókanevelésre. A vándormadarak tél vége óta folyamatosan érkeztek a környékre. Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a...

 Megérkeztek a telelésből a színpompás gyurgyalagok. A múlt héten már hallottam a hangjukat Tar község központja felett, de megpillantani nem sikerült őket. Április 27-én viszont a Mátraalján, a Pásztóhoz tartozó Hasznos városrész felett már nem csak a jellegzetes hrüp-hrüp érkezett a magasból, láttam is két madarat.Lehetett persze több is belőlük. Trópusi színpompa: ilyen a gyurgyalag. Fotó: Pexels  Az egyik népi neve az, hogy piripió, ez hangutánzó szó. Hívják méhészmadárnak - angolul különben méh evő - mert a kaptárok körül nem igazán népszerű faj... Röptében. Fotó: Pexels  Február vége óta folyamatosan érkeznek a vándormadarak: Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a fehér gólyák a környékünkre. Más években jöttek már korábban is, de a tél vége és a kora tavasz első napjai végre elég hidegek voltak. Április 23-án énekelt a Zagyva-völgyben az első sárgarigó és szólt a kakukk is.  A vidék természeti képéről bővebb leírást talá...

 Ma is volt egy oda-vissza 60 kilométeres utam Pásztó és Salgótarján között. Ragyogó tavaszi napsütés, már elvirágzóban lévő, hatalmas pitypangmezők, zengő madárdal, ahol csak egy kicsit is szétnézhettem.   Szólt a kakukk a Zagyva galériaerdejében. Fotó: Pexels Taron ért a legnagyobb meglepetés: gyurgyalag hangját hallottam a magasból, de hiába figyeltem, nem ismétlődött meg hrüp-hrüp, látni sem láttam madarat. Ráadásul olyan, hogy egy gyurgyalag, nem létezik, ezek a színpompás szárnyasok mindig csapatban járnak. A seregély kiváló hangutánzó, akár be is csaphatott, de valahogy nagyon gyurgyalagos volt a hangszín... Egyébként ez a legkorábbi nógrádi észlelésem lett volna, egyszer, régen április 26-án figyeltem meg négy madarat Pásztó felett. Füsti fecske. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ugyancsak Taron ért a következő meglepetés: a Zagyva galérierdejéből sárgarigó énekét és jelzéseit hallottam. Nagy öröm volt persze a többi madár is, a füsti fecskék, a fehér gólyák, a tengelice...