Háztáji természetvédelem

 A naptári tavasz első napja faggyal kezdődött, de hajnalban a fekete rigókat ez nem zavarta, több példány is énekelt. Aztán gyorsan melegedett a levegő, dél körül árnyékban is 10 fok körül volt, a madárvilág pedig megélénkült: a széncinegék területet foglaltak már, ezt hangjukkal is jelzik. Sokat mozognak a seregélyek, érkezett a kertbe egy őszapó és egy kékcinege is. Előbbiek fészket építhetnek a környéken. Nagy rókalepke napozik a kerítésoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A tavasz biztos jele, hogy repültek a nagy rókalepkék: két példányt kergetődzni is láttam. Énekelnek a fekete rigók, már két napja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     The first day of the calendar spring started with frost, but at dawn the black thrushes were not bothered by this, several specimens were singing. Then the air warmed up quickly, around noon it was around 10 degrees even in the shade, and the birdlife became more lively: the great tits have already occupied their terri...

 Búcsúzik a február , eljött a naptári tél utolsó napja. Mit lehet ehhez hozzátenni? Az idő szalad és végre volt egy igazi tél, hóval-faggyal, jégcsapokkal. Előkerült két korai vándormadár, a seregély és a barázdabillegető is; lehet persze több is, nekem hozzájuk volt szerencsém. A fekete rigók már fújták a nótájukat február 27-én este. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Citromsármányok többször is meglátogattak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egyik kedves helyem, a vízrendezés címén csatornává silánytott Girindes-patak hóolvadáskor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek már a vándormadarak. Tegnap seregélyek kis csapatával találkoztam a Mátraalján, ma pedig az első barázdabillegető röppent el a kert felett. Közben a téli vendégeket, a fenyő rigókat figyelgettem a diófán. Az egyikük mellé egy seregély telepedett. Ezért szép ez az időszak: a vándorok jönnek, a vendégek még nem mennek... 😉 Megjöttek a barázdabillegetők. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Fagyosak még a hajnalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Holnap elbúcsúzik a február. A hajnalok még fagyosak, nap közben azonban már tavasz van, a madarak is jelzik. A zöld küllő kiabált ma reggel is a völgy felett, a nagy fakopáncs még dobolt is valami alkalmas faágon. A vándormadarak még nem igazán indultak el, egyedül seregélyeket láttam eddig, meg még február közepén 18, észak felé tartó nyári ludat. A nagy fakopáncsok is érzik a tavaszt.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Elhúzódhat még a fagyos időszak, de nappalok egyre hosszabbak, a kertek alatt settenkedik a tavasz. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megszólaltak a balkáni gerlék is: a tompa búgást nem neveznék turbékolásnak - legyen inkább huhúkolás. 😊Egyébként nem egy csendes faj, sokszor már januárban is hallani ezt a jellegzetes hangot. Nem idén persze, mert most azért beléjük fagyott nem csak a korai szaporodási kedv, hanem a hang is...   Párban. Fotó: Pexels Most, hogy a napok hosszabbak már, rendszeressé vált a huhúkolás. Aztán majd apránként érkeznek a vándormadarak is, tegnap például seregélyeket láttam .   Háttal. Fotó: Pexels Egy kis borzolás. Fotó: Pexels A szürke városlakó. Fotó: Pexels

 Nem csak a fekete rigók fakadtak dalra a mai fagyos hajnalon, más tavaszi jeleket is tapasztaltam. Az, hogy sárgulnak a szomorúfűz ágai, vagy a széncinegék éltetik a tavaszt, nem jelent nagy meglepetést. A hollók nászröpte sem, bár ma hármasban repültek végig a kert felett... Seregély. Fotó: Pexels  Ma láttam az első csapat seregélyt is, úgy 40-50 madár lehetett. Seregélyszokás szerint egy csapatban repültek végig a szőlők felett, szinte a tőkék között bujkálva; rájuk ijesztett egy ragadozó. Azt sajnos nem tudom, hogy nagyra nőtt karvaly tojó volt-e, vagy héja. Inkább előbbi lehetett. A fenyő rigók is megijedtek tőle, még ők is itt vannak, úgy 30 körüli létszámmal. 

 Ma hajnalban hallottam idén először éneklő fekete rigó hímeket a Mátraalján: ez már nem csak februári hangolgatás volt, hanem revírfoglaló nóta. Három madarat hallottam egyszerre, annak ellenére, hogy fagyott, mínusz két fok volt közvetlenül napkelte előtt. Énekelnek már feketéék. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fekete rigó tojó. A fészeképítés rigóéknál női munka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A kertben a tujákon is gyanúsan nézelődnek pár napja: talán már a fészeképítés is megfordult a fejükben. 😉 Tavaly négy fészekaljat neveltek a kertben, remélem, idén sem adják alább! Fürdés után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

   Ma van a Zsuzsannák névnapja, ami rendes években jeles fordulópont az időjárásban: azt tartja a népi regula, hogyha ma megszólal a pacsirta, már nem tart sokáig a tél. Arra nem tér ki a megfigyelésen alapuló meteorológia, hogy a mezei pacsirtáról van-e szó. Viszont a tél végén ez faj kezd elsőként énekelni, magasan a mezők felett szárnyalva, feltűnő módon, akkor bizonyára róla... Mezei pacsirta, ahogy ritkán látjuk: többnyire a magasba emelkedve énekel. Ez a példány egy kerítésoszlopot választott erre a célra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén nem tudni, hogy alakul a dolog, 2026 február 19-én nem a Mátraalján nulla fok körül alakul a hőmérséklet. Volt az elmúlt időszakban pár tavaszias nap, de nem tartott sokáig; estére és a hétvégére meg hideg, télies időt, havat jósolnak.  Reggel napsütéses, tiszta idő volt, meghallgatom, mind mond a kert vége. 😊   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Fagyott a héten hajnalonta, nagyon is keményen. Szomorúan láttam tegnap, hogy oda az évi cseresznyénk... Kibontottam vagy hat virágot, mindegyikben barna volt a terméskezdemény. A fosókaszilvában, ami jóformán le is virágzott a hideg napok kezdetére, szintén... Nem is néztem meg, csak egyet, úgyhogy lehet, ennyire azért nem rossz a helyzet. Saláta boglárka virít a patakparton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Sok helyen az éppen java virágzásban lévő kökénybokrok is bebarnultak reggelre. Régen az öregek azt tartották, hogy amikor a kökény elvirágzott, már lehet is ültetni a kukoricát és a krumplit. A hétvégére állítólag már enyhébb időt jósolnak, úgyhogy idén lehet, bejön a mondás.  Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az időjáráson persze ostobaság fennakadni, az olyan, amilyen. Az sem túl nagy bölcsesség, hogy fagy helyett inkább eső kellene... Reméljük, a száraz tél és kora tavasz után megérkezik a csapadék. Az erdők alján néhol töme...

Április lett hirtelen. A számomra talán legszebb hónap! Volt pár száz kilométernyi utam a napokban, szinte egyik óráról a másikra borultak fehérbe a szilvafák, a kökénybokrok, kibomlottak a bimbók a vad- és persze a nemesített körtefákon. A barkák tövében már zöld levélkék hajtanak, egyre több vándormadár érkezik meg. Már láttam füsti, pár perce molnár fecskét. Meg ugye sorra nyílnak a vadvirágok is.   Kétszínű árvácska a Mátrában. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bundás bogár a pitypang virágán. Az árokpartokon itt-ott már Nógrád északi részén is szirmot bontott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Saláta boglárka. A friss leveleit állítólag el lehet készíteni salátának. Én még nem próbáltam. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán       Kónya vicsorgó. Korhadéklakó, klorofillt nem termelő növény. Főleg vízpartokon látni, erdőkben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ujjas keltike a még kopasz erdő alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből, barázdabillegetőt , énekes rigó t, házi rozsdafarkút, meg még egy-két vonuló fajt láttam már az idén. Sajnos nem volt alkalmam utánuk járni, minden megfigyelés lakott területen történt... Március 22-én láttam az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán. Pár perccel később egy cigánycsukot is megfigyeltem az út mellett.  Készítettem róluk egy montázst, amin jól láthatók a különbségek. Ugye, hogy nem lehet őket összetéveszteni? A fekete gólya gyűrűje leolvasható volt, pár dolog ki is derült róla. Majd egyszer megírom azt is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

  Szürke gém. Gyakori látvány még lakott területeken is felbukkan. Ma már állandónak tekinthető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A mezőkön egész évben gyakran láthatunk szürke gémeket, néha nagy kócsagokat, tavasztól kora őszig pedig fehér gólyákat is. Ezek a vizes élőhelyekhez kötődő madarak mit csinálnak a puszta földön, ami sokszor kifejezetten száraz? Szürke gém keresgél a mezőn, még januárban, a Kis-Zagyva-völgyben. A madár alig látható, apró pont a kép előterében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nos, főleg a lucernatarlókat járják ezek a gázlómadarak, táplálék után kutatva. A téli időszakban is kínálnak zsákmányt a mezőgazdasági táblák: egerek, pockok ilyenkor is könnyen zsákmányul eshetnek, főleg amiikor felszaporodik az állományuk. A hó jelentene védelmet a  rágcsálóknak, de ugye az nem nagyon volt az elmúlt télen... Láttam is szürke gémeket itt-ott a tarlókon vadászgatni többfelé, tulajdonképpen a gazdák munkáját segítik a túlszaporodott rágcsálók gyérítésével. ...

Megérkeztek az énekes rigók a Mátraaljára is, az első éneklő példányt március 10-én hallottam Pásztó mellett, Hasznoson. Láttam is a madarat, egy ezüstfenyő csúcsán ült és fújta a nótáját. Énekes rigó, az egyik legjobb torkú hazai madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az énekes rigó énekét könnyű azonosítani, ugyanis megismétli a strófáit, azaz mindent kétszer mond, kétszer mond. Városiasodó madár, gyakran költ a lakott területeken is, csakúgy, mint a feketerigó. A vándormadarak sorra érkeznek, március 8-án láttam-hallottam fenti helyen az első seregélyeket, március 1-jén pedig az első barázdabillegetőket .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©

 Ma már végre kicsit esőre állt az idő egy kicsit, de az a szerény csepergés, amit kaptunk belőle, nem nevezhető esőnek. Nagy a baj, ki tudja, hol a vége a hónapok óta tartó téli aszálynak. Turbolya bronzlégy a salátaboglárka virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ujjas keltike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fakad a barka a fűzfafajokon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Martilapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Meleg volt a napokban, a márciushoz képest, - bár fagyott még éjszakánként, - túlságosan is meleg. A Mátraalján szombaton kora délután 23,5 fokot mutatott az árnyékban parkoló kocsim hőmérője. Egymás után nyílnak a kora tavasz vadvirágai, több faj is szirmot bontott már az erdők avarszintjén. Ilyenkor még éri fény a fák alját, igyekszik is több növányfaj a virágzással. Tegnap ígértem, hogy néhány védett faj után ma mutatok néhány nem védettet is. A következő képeken őket láthatjátok. Ujjas keltike pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A sombokrok is bimbóznak az utak mellett; ezt természetes állományban még nem láttam a Mátrában, viszont a Zagyva-völgy nyugati oldalán, a Cserhátban sokfelé előfordul. Olyankor a legfeltűnőbbek, amikor még lombfakadás előtt messziről láthatóan virítanak a sárga virágok. Bársonyos tüdőfű virít a bükkös alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kónya vicsorgó. Korhadékokkal táplálkozik, klorofillt nem termel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pett...

 Úgy két-három évtizede még március elején-közepén virítottak a kökörcsinek a Medves-vidék egyik legismertebb szikláján, a Boszorkánykőn. Aztán egyre korábban emelték fel bimbófejüket a tavasz közeledtével, az elmúlt években már volt úgy, hogy február végén bimbózott itt a leánykökörcsin, ami azonban 2024-re eltűnt a szikláról. Mi lett vele? Nem tudom, de veszett ki már máskor is. Ez külön történet, a fajt fenyegető veszélyekkel együtt majd holnap írok róla. Leánykökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív     A Boszorkánykő mikroklímájának köszönhető, hogy a Medves-vidék korai vadvirágai odafent nyílnak. A tengerszint feletti 570 méter körüli magasságával közelebb van a naphoz, előbb felmelegszik, mint a környék. Erre rásegít, hogy a szilafal egyes részei majdnem függőlegesek, így a tél végén még laposan járó nap sugarai szinte merőlegesen érik. Ráadásul a bazaltszikla sötét színű, nappal felmelegszik, este pedig kisugározza az elnyelt hőt. Leánykökörcsin. Fotó: An...

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja. Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty , a citromsármány . (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.) Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hóvirág kertészeti változata már január ele...