Háztáji természetvédelem

 A naptári tél utolsó napja van. Lehet még hideg, jöhet hó, akár áprilisig is, fagyhat még májusban is... Így a végén azonban elmondhatjuk: enyhe három hónap után vagyunk. A tél február utolsó hetére ugyan megemberelte magát, pár napig mínusz tíz fok alatt volt a hőmérséklet. Dámszarvasokat gyakran láttam, néha négy-öt rudlit is naponta. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A pár centi hó, amikor esett vagy háromszor december óta, olyan sajtóvisszhangot kapott, mintha méteres lepel borította volna be a Kárpát-medencét. Pár napnál tovább egyszer sem tartott, amikor esett is egy kis fehér csapadék. Zúzmarás időszak is csak január elején volt pár napig, az első napsugarak el is vitték egykét óra leforgása alatt. Kékcinege az etetőn. Átlagos volt a madárjárás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ami nagy baj, hogy szokatlanul száraz is volt 2024-2025 tele, aminek majd a tavaszi felmelegedéssel látjuk csak igazán a kárát. Egyrészt a talajból hiányzik a víz, vetésnél-ültetésnél ez nagyon na...

 A késő őszi fagyoktól a kora tavaszi időszakig, novembertől márciusig etetjük a madarakat. A legjobb és legolcsóbb, könnyen beszerezhető élelem számukra a fekete napraforgó. Van még számos alternatíva, de ebben fogadjuk meg a szakemberek tanácsait ! Kékcinege, nyakatekert kis madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Általában a széncinegék fedezik fel elsőként az ingyenkonyhát, majd társul hozzájuk néhány kék- és barát-, fenyvescinege, csuszka. A rendszeresen etetett helyeket meggyőződésem, hogy ismerik és emlékeznek is rájuk, rendszeresen ránéznek már a nyár végi, őszi kóborlásaik idején. Erdei pinty. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A nagyobb etetőkön biztosan számíthatunk a pintyfélék látogatásaira. A tengelicek gyakran csapatostól érkeznek, a zöldikék, a csízek, az erdei pintyek, a meggyvágók, a fenyőpintyek sem számítanak meglepetésnek. Nem csak az etetőre mennek rá, szívesen szedegetik körülötte a többi faj által szétszórt hulladékmagot is. Házi és mezei veréb ...

 Nem számít gyakorinak az erdei szürkebegy a Kárpát-medencében, de nem is ritka madár, leggyakrabban talán akkor látható, amikor ősszel, az az évi fiókákkal is gyarapodva átvonul az északabbra költő állomány. Ilyenkor néhányan körülük meggyűrűzve folytathatják útjukat a telelőterületeikre, de akadnak áttelelő példányok is. Egyre nagyobb létszámban... Először 2024 februárjában figyeltem meg madáretetőn egy példányt, nekem nagy meglepetés volt, aztán kiderült, nem egyedülálló a dolog. Idén már január elején is láttam, lefotóztam egyet. A megfigyelt madár a napraforgóból válogatott tört szemet, nem maradt sokáig egyszer sem. Erdei szürkebegy az etetőn. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehet, hogy a klímaváltozás teszi az állomány növekedését. Ki tudja, mindenesetre öröm megfigyelni az etetőn a cinegék, pintyfélék, vörösbegyek és más szárnyasok társaságában! Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

Kécinege. Fürge kis madarak. :) Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Reggelre esett vagy 5-6 centi hó, a szokásos közlekedési fennakadások és balesetek ellenére is sikerült kijutnom a természetbe egy kis bükkerdei sétára. Nagy öröm volt végre fák között járni a napot azonban az Eresztvényi Látogatóközpont madáretetője koronázta meg. Nagy madárjárás volt, ami meglepetést okozott, széncinege talán négy volt, barátcinege meg vagy nyolc. Barátcinege. Meglepően sokan voltak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Megjelent egy erdei szürkebegy is, ami azért nem mindennapi látvány az etetőn. Tavaly már megfigyeltem itt, lefotóztam akkor is, de az jóval később, február végén volt. Ezek szerint telelő madárról van szó. Csuszka. Ha csak teheti, fejjel lefelé közlekedik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán ©  Az említetteken kívül volt még két csuszka, három-négy kékcinege, legalább egy fenyvescinege, vörösbegy, erdei pinty, bejött egy szajkó. Sajnos nem sikerült annyi időt rászánni a fotó...