Háztáji természetvédelem

Teljes pompájában virít a leggyakoribb védett növény, a tavaszi hérics. Legelőkön, erdőszéleken, néhol domboldalnyi területeken is megcsodálhatók március végén. Megtelepszik ritkásabb erdőkben, vágások után is, de ott persze nem tömeges, egy-két tő szerénykedik csak a fák alatt. A méhek is előszeretettel látogatják az élénk színű, zöldülés előtt még nagyon is feltűnő szirmokat.   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szívesen látogatják a pollenpostások. Kora tavasszal még viszonylag kevés a virágzó növény Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szurdokpüspöki határában a pincepataki kőbánya mesevilággá vált a kőfalakra fagyott jégcsapvilágnak köszönhetően. Kifelé menet láttunk citromsármányokat, nagy fakopáncsot, a szokásos széncinegéket, végül két muflon ballagott át előttünk az úton. A bányaudvar felé tartva kicsit megálltunk a patak mellett - valami szárnysuhogás hallatszott és a meder felett elrepült egy karvaly. Letelepedett egy keresztbe dőlt fára, de sajnos olyan messze volt, hogy nem lehetett fotózni. Mesés alaktatokat varázsoltak a jégcsapok a kőfalakra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az egykori bányaudvart benőtték a fák, sziklák repedéseiben is megkapaszkodtak, ahol csak lehet. Már megindult az olvadás, jégfalakról néha leszakadt egy-egy darab. Itt hollók korrogását hozta a szél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hazafelé menet az út mellett láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, fácánt, mindből csak egyet-egyet. Szajkókból viszont vo...

 Érdekes kis látogatók érkeztek a kertbe: sárgafejű királykák keresgéltek a bokrokon és a fákon, különösen tetszhettek nekik az ezüstfenyők.😏Négyen voltak legalább, apró cippantásokkal jelezgettek egymásnak.   Sárgafejű királyka. Fotó: Pexels Sajnos fotót nem sikerült készíteni róluk.

Ami a címet illeti, nem kell valami ritkaságra gondolni, nem eltévedt jégmadár keresett fel, mint a nyáron, nem is parlagi sas vitorlázott be nagy magasságban a telek fölé. A valóság prózaibb: a környéken járó cinegecsapatban a jóval termetesebb széncinegék mellett megjelent két kis barátcinege is. Öröm volt látni őket, ahogy a bokrosan növő fosókaszilvákon keresgéltek. Nyilván jártak már itt máskor is, de nem túl régen költöztünk be a házunkba. Barát cinege. Szerény megjelenésű madárka, de nagyon élénk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Gombóc Artúr vetélytársa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jobbra egy széncinege, jól látni a méretkülönbséget. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A képek nem most készültek, de a látogatóim pontosan így néztek ki. 😉 Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy ...

 Néha egészen enyhe, máskor télies a november. Most, az első dekád végén esős, párás, enyhe, de pár napja még a vénasszonyok nyarának örülhettünk. Persze a legnagyobb szükség csapadékra és hidegre lenne, a természet száraz, a kártevők enyhe időben jól telelnek... Novemberi képeslap napsütéses időszakokból. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ázott bükkös.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szépséges, színes időszak az október. Egy kis összeállítás az elmúlt évek fotóterméséből: Októberi anzix, ami magyarul képeslap...  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem tudjuk, idén milyen lesz az október, lehet vénasszonyok nyara, de akár télies időjárás is. Mindenesetre 3-án reggel már fagyott a Mátraalján. Deres a fű, a madáritatón vékony jégkéreg képződött, a tetőablakok is befagytak. Medves-fennsík, a rónafalui pajták egy régi képen. Azóta már összedőltek a régi gazdasági épületek.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Száradó erdei mácsonyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Palotás, a kiváló horgászvíz.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Láttam szeptember 27-én két molnár fecskét Salgótarjánban , a piac felett. Azután másnap Pásztón , a hasznosi szőlők felett is megfigyeltem hármat, a hangok alapján talán többen is lehettek, akár öten-hatan is... Barázdabillegető is járta a levegőeget, de csak egy példányt figyeltem meg, csilingelő hangján jelezgetve, hullámos röptét öröm volt látni, főleg, hogy márciusig már nem valószínű az újabb megfigyelés.  Három molnár fecske a ház falán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fecskék közelében, különös kontrasztként egy csapat vetési varjú repült a Zagyva-völgy felé. lehettek vagy hetvenen. Fecske csivitelése és varjú károgása egyszerre. Micsoda ellentét: az elmúlt nyár és a közeledő tél szólt egymáshoz... Diótolvaj vetési varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van Szent Mihály-nap; egykor a gazdasági év zárását jelentette, a pásztorok elszámoltak a gazdáknak a jószággal. Szent Mihály arkangyal, mint a mennyei seregek vezére a Sátán elleni harcban. Számos templomot szenteltek a tiszteletére; mivel úgy tartják, hogy a megholt lelkeket Isten ítélőszéke elé vezető, a temetőkápolnák jelentős része Szent Mihály titulusú. Magyar szürkemarhák a Hortobágyon; itt Dömötör-napja a behajtás hagyományos ideje.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szent Mihály arkangyal szobra a római Angyalváron.  Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Két napos eső után vagyunk, ami nagyon jól jött a Mátraalján , de bizony a nagy nyári aszályt nem ellensúlyozta. Azért öröm volt így is ránézni a természetre: fekete harkály  hangját hallottam, az őzsíráshoz hasonlótól a ciripelésszerűig. Kró, a holló is mondogatta a nevét a magasban. Kró, a holló. Bőven van belőlük a környéken, szarvasbőgés idején pedig kimondottan jól élnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szinte megújult a bükkös a kétnapos eső után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A völgy két oldalán még három gímbika mordult néhányat kora reggel. A végét is járhatja a bőgés, meg el is húzódhat október közepéig, ezt csak a csupa nagybetűs természet tudja, hogy alakul. Esőcseppek egy fűszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esőcseppek a mezei mályva virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fekete harkály és a hollók hangja mellett csuszkák és széncinegék beszélgetését is hallottam, a szajkó pedig, amik ölyv vijjogását utánozta a bozótosban, ...

 Virágzik az őszi kikerics: igazi különlegesség ez a gumós növény, leveleit április-májusban hozza, azután nyár közepére elszárad, ekkor szétszórja magjait. A virágok az őszi időszak beköszöntésekor, augusztus végétől októberig bontanak szirmot. A völgyekben előbb virágzik, a Mátra felső részein láttam nyílni október végén is. Őszi kikerics az Ipoly-völgyben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Zengőlégy érkezik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Különleges a faj tenyészideje.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Igazi szépség!  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Ma délelőtt érdekes látványban volt részem: a 21-es számú főút mellett, délelőtt fél 11-kor, legfeljebb húsz méterre a kerítéstől, hatalmas gímbika bőgött. Volt vele vagy 15 tarvad . A fényképezőgép a kocsiban volt, de hát ott nem lehet csak úgy megállni...  Marad a szép emlékkép, amit behunyt szemmel is bármikor maga elé idézhet az ember. 😌  

Küszvágó csér . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vízityúk . Jó nagy lábon él.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Otthonosan mozgott a stégen is, a szétszórt horgászcsalit csipegette fel. Piros is tőle a csőre hegye. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Tőkés portré.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Meg egy "kacsasor" a balatonfüredi Tagore sétány mellett.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Ma egy közönséges gyöngyházlepke látogatott a kertbe. Sajnos a gépet nem vittem, ez egy régebbi fotóm a fajról. Ami biztos: nagyon szép rovar.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is.  Nézz be hozzám:  itt.  

 Kimentem szarvasbőgést hallgatni, meg egy pár fotó reményében. A természet mindig ad valamit, nem biztos, hogy megörökítésre is érdemes pillanatokat is, de azért a lélek mindig gazdagodik a látottaktól. Meg a hallottaktól is. Volt is bőgés, 3-4 bika is mordult még megfelelő fények mellett, de nem mutatta meg magát egyikük sem. Azért egy bakot sikerült lefotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Megkésve virító katángkóró. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Imádkozó sáska . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy pár vadvirág és rovar is megörvendeztetett.

 A napokban jöttünk haza Rómából ; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részét persze az épített környezetből. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is, ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban.Él ott egy érdekes, invazívnak tekinthető madárfaj, ami házi kedvencből, kalitkamadárból lett Róma immár vadon élő lakója. Kis sándorpapagáj egy olajfán. Ezt a tojót sikerült lefotóznom. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ez a kis sándorpapagáj. A nevét állítólag arról kapta, hogy macedóniai Nagy Sándor hozta be még a Krisztus előtti 4. században Európába. Több nagyvárosban is kolóniákban él, korábban Törökországban és Izraelben is láttam példányokat, kisebb csapatokat, de olyan tömeget, mint Rómában, még soha.   Városszerte mindenütt látni lehetett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Palatinus-domb és a Forum romanum közötti területen különösen nagy, vagy 40 példányból álló csapat tanyázott, a legfeltűnőbbek akkor voltak, amikor rikácsolva tettek egy-egy kört a ...

 Meglátogatott egy szürke légykapó. A Mátraalján sem ritka madár, de a kertben most először figyeltem meg. A lakott területeken sem ritka faj. Salgótarjánban például üresen álló lakások erkélyein is költ néhány pár. Zavarás jó esetben semmi, macskaveszély nincs, a többit megoldják a madárszülők. Szürke légykapó az ághegyen. Leginkább így lesi zsákmányát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néha a földre is leröppennek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nemrég kirepült és éhes fiókák a szüleiket várják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán