Háztáji természetvédelem

 Aratás után vagyunk, a tarlókon még többnyire kint vannak a szalmabálák. Levágták a füvet is, az aszály miatt idén sajnos ritkábban sorakoznak a szénabálák... A ragadozók szívesen használják ezeket leshelynek, láttam már a tetejükön üldögélő rókát is. A gép persze nem volt kéznél... Egerész ölyv. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarka. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt már jobb a szénatermés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán, archív Kaszálón. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Ma átröppent a kert felett egy gyönyörű fecskefarkú lepke. Ami - bár általában szinonimaként használják - pillangó, a mindössze négy hazai pillangófaj egyike. Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Kora tavasz óta elég gyakran látok itt kardos lepkét, belőlük jóval több van, olyan is volt, hogy egyszerre hárman kergetődztek. Fecskefarkú lepke, ami pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kardos lepke, ami szintén pillangó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fentieken kívül még a hazai pillangófajok közé tartozik a kis apollólepke és a farkasalma lepke is. A régebbi szakirodalom a nagy apollólepkét is elfogadta magyarországi fajnak, de ma már más a helyzet. Azért nem lehetetlen, hogy egy-két példányt a Tátrából elsodor valami nagyobb vihar messze délre...

Tegnap dél felé még forróság pusztított, ráadásul belekeveredtem egy útfelújításba, lámpás forgalomirányítás, aszfaltmarás, gödörásás, nagy munkagépek és teherautók közé. Valahol megsérülhetett egy vízvezeték is a munkák miatt, mert kis patak csordogált az aszfalton egy mélyebben fekvő rész felé, ahol aztán pocsolyába gyűlt. A molnárfecskék gyorsan felfedezték ezt a kincset, vagy 40-50 röpködött az ideiglenes víznyerőhely körül. (A képek nem most készültek.) Sározóhely. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Molnár fecskék egy pocsolyánál. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos fotózni két okból sem tudtam: egyrészt nem volt nálam a gép, a másikat pedig már felesleges említeni is... Azután megfigyeltem egy barázdabillegetőt is a pocsolya szélén. Biztosan volt több madár, más fajok is a hirtelen támadt víznyerőhely körül, de a kocsisor nemsokára tovább vánszorgott...  A fene gondolta, hogy lesz még olyan, amikor nem örülök ...

 Fullasztó a hőség. Ahol kaszáltak, kiégett a fű, még rosszabb, ahol gyomirtóztak is... Dél felé a madarak többségét már tátott csőrrel látom. Raktam ki vizet, a verebek és a rozsdafarkúak nagyon gyorsan felfedezték. Tátott csőrrel érkeznek... Gólyafiókák a fészekben. Vajon hogy élik túl a hőséget? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a gyalogbodza. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sakktábla lepkék a vörös herén. Árnyékban még nyílik pár virág. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szép, színes a júniusi reggel, de a szörnyű szárazságban biztosan megfakul majd. Búzavirág. Néhány tő még virágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ligeti zsálya.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Margaréta, réti margitvirág.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh érkezik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Megérett a nyár, beköszöntött a kánikula, a mező képe is más már, mint akár csak pár nappal ezelőtt. Eső nincs, ami nagyon nagy baj... A rovarok azért repülnek, az apró repceormányosok elpusztították a kertben a rukkolát, ami nem olyan nagy baj, de tartok tőle, hogy folytatják a garázdálkodást. Öröm viszont, hogy a kedvenc kuvikom is visszatért végre a környékre, minden este hallom, néha látom is. Aktív nappal is. Virít még egy-két pipacs. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Itt-ott a kék búzavirág örvendezteti meg a szemet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ma már ritka látvány a vetési konkoly. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Már repülnek a sakktábla lepkék. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Emlékszem, hogy gyerekkoromban, - nem most volt, tegyük az 1970-es évek végére, - általában nyár közepén repültek a sakktábla lepkék. Aztán pár éve már június második dekádja táján is látni őket. Idén június 21-én láttam az elsőt a kertben. A természetes élőhelyeken, bár a kertet is próbálom úgy kezelni, biztosan megfigyelhető lett volna már korábban is. A vörös here védett növény a kertben. Számos rovar látogatja szívesen, a lepkék különösen szeretik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Amiért ez a faj különösen kedves számomra: a Búvár zsebkönyvek sorozatából valahogy az elsők között sikerült meghatározni ezt a fajt gyerekkoromban. Apró sikerélmény volt ez, a természettel való ismerkedés talán első lépcsőfoka. Bár az is tény, hogy az a lépcsősor megmászhatatlan...   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

 Hideg szél fújt szinte egész nap a Mátraalján, újév hajnalán és kora reggel esett egy kis hó is, de a völgyben nem maradt meg. A Muzsla-bérc azonban, amikor a ködből kibontakozott, zúzmarában fehérlett, de csak úgy 600 méteres tengerszint feletti magasságtól. Alig világosodott, amikor a házi verebek vidám csiripelésbe kezdtek a tujákon; nem tudni, minek örültek, de legalább jól érezték magukat. 😉 Holló röpte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kinyitottam az ablakot, de a verebek jól elbújtak, nem láttam őket; meghallottam viszont Kró barátom hangját. A holló jó magasan repült, az idő sem volt tiszta, de ő lett 2026 első látott madara. Rajta kívül 4 széncinegét, 2 fekete rigót, később hatalmas, 60-80 példányból álló háziveréb-csapatot láttam. Hallottam fenyőrigó és szarka hangját is, de az év első napja nem kényeztetett el a látnivalókkal.  

 Ma van a téli napforduló. Hosszabbodnak a nappalok, ami nem is gond, mert a Mátraalján reggel 7 után jön fel, háromnegyed 4 körül meg már le is megy a nap. A fagy és a hó persze továbbra is hiányzik. Ünnepek után meg már - ablakpárkányon való vetésre - elő is lehet keresni a zellermagot. 😉 Ködös, párás az idő változatlanul, de nem annyira, mint a elmúlt napokban. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos nem idei képek. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ködös volt a reggel, elég nehezen világosodott ki, bár a pára felett szemmel láthatóan előbújt pár napsugár a felhők közül. Pár percre. Nem maradtam madarak nélkül ma reggel sem: a fekete rigók egy kis riasztgatás kíséretében ugráltak a tujákon, kiáltott a zöld küllő, jelezgettek egymásnak a cinegék. Aztán a fenyő rigók is meglátogattak: kisebb csapat érkezett a kert végébe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy részük odébbállhatott, október végén még 100-150 között volt a rigólélekszám. Most úgy 20-30 példány látogatott meg. Öröm persze a kisebb csapat is.😊

Köd van. A látvány varázslatos és titokzatos, igazi adventi várakozást rejt. Fekete István mondatánál szebbet nem tudok megfogalmazni... "Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom" - írta. Köd üli meg a mátrai bükkerdőt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Magasles mácsonyával és csipkebogyó pirosságával. Közel volt, csak a színét látni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A színtelen reggelen nagy öröm látni a széncinegéket. A képen egy kemény fickó, hím példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 November elejére csúszott át idén a vénasszonyok nyara, nagyon szép most is a természet, főleg az erdő. A klímaváltozás előtti időszakban, amikor még nem sokan vették komolyan a tudósok globális felmelegedésre vonatkozó előrejelzéseit, valahogy hasonlóképpen alakult: november elején volt egy hét enyhébb, kellemes, kertészkedésre kiváló nap. Aztán a második dekád már téliesre fordult. Útra kelt egy tölgylevél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nyírfaív novemberi színekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Túl az első fagyokon is tartják még lombjaikat a tölgyek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nyárfákkal szegélyezett erdei út. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél az avaron. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szártalan bábakalács. Különleges, védett növény, a Mátrában még vannak állományai.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Őszi kikerics. Néhol tömegesen virít a kaszálókon, tisztásokon, legelőkön. Nem védett növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárbogáncson nektárt gyűjtögető házi méh.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma még láttam egy csapat molnár fecskét a Mátraalján. Kisboldogasszony , a Szűzanya születésnapja szeptember 8-a , de az egyház, lévén holnap hétfő, ma ünnepelte. A népi mondás szerint ez a fecskehajtó nap is, ami után nagy tömegben már nem nagyon látunk fecskéket. (Sajnos ez az állomány fogyása miatt is van...) Az utolsó, északabbra költő csapatok azért még a hónap végéig megfigyelhetők. Molnár fecskék gyülekeznek a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nappali pávaszem . Késő őszig is repülhet, aztán rejtekhelyekre, pincékbe, barlangokba húzódva telel, hogy kora tavasszal az első repülő nappali lepkék között örülhessünk a neki. No meg a kikeletnek .  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Szártalan bábakalács a Mátrában . Védett növény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A parti fecskék állományfogyása már régen jelezte, hogy gond lesz a klíma felmelegedése miatt.

 Érik a vérszilva. Dísznövény, másik nevén cseresznyeszilva, a termését pedig valamiért nem szokás enni, pedig nem rossz. A madarak is így gondolják: a kerti vérszilvafán táplálkozik a környék teljes, idén kirepült rigóállománya. Vagy tucatnyi madár érkezik rendszeresen, valamennyit le is vernek a szilvából, ami így hangyák és rágcsálók jussa. Utóbbiak a magokból egész készleteket halmoznak fel. Csapatostól jönnek a szajkók is. Fiatal madarak lehetnek ezek is, reggelente 4-5 is hordja innen a termést. Néha a rigók is elviszik, de a szajkók szinte mindig. Szajkó. Csapatostól jönnek a vérszilva termésére.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Énekes rigó is jön néha, de kettőnél többet még nem láttam egyszerre. Itt, a dombtetőn nem nagyon látni őket, de a völgy aljában, lakott területen is, elég gyakori madár. Énekes rigó. Egy-kettőt látok csak a kertben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nagy fakopáncs is érkezik rendszeresen a vérszilvafára, akárcsak valamelyik poszáta fa...

 Megérkeztek a sarlósfecskék a Karancs-Medves vidékére. Május 2-án láttam az első három példányt Salgótarjánban. Az utóbbi években már rendszeres fészkelő itt is, többfelé látni őket a lakótelepeken és környékükön. Jellegzetes, sivításszerű hangjuk is elárulja őket.   Sarlósfecske. Bár valóban fecskének látszik, nem áll rokonságban velük. A szalangánafélék családjába tartozik, egyik, a Távol-Keleten élő faj szolgáltatja az ehető fecskefészket. Fotó: Pexels Ahol rendszeresen látom őket, tavaly hét példány mozgott együtt, mielőtt a fiókák kirepültek volna. Akkor hirtelen többen lettek, akár harmincan is, de lehet, hogy a másfelé költőkkel összeálltak egy csapatba az "enyémek". Már július elejére elvonultak, nem csak az egyik legkésőbb érkező faj, elmenni is az elsők között szoktak. A kakukkal együtt. Neki ugye nincs gondja a fiókanevelésre. A vándormadarak tél vége óta folyamatosan érkeztek a környékre. Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a...

 Megérkeztek a telelésből a színpompás gyurgyalagok. A múlt héten már hallottam a hangjukat Tar község központja felett, de megpillantani nem sikerült őket. Április 27-én viszont a Mátraalján, a Pásztóhoz tartozó Hasznos városrész felett már nem csak a jellegzetes hrüp-hrüp érkezett a magasból, láttam is két madarat.Lehetett persze több is belőlük. Trópusi színpompa: ilyen a gyurgyalag. Fotó: Pexels  Az egyik népi neve az, hogy piripió, ez hangutánzó szó. Hívják méhészmadárnak - angolul különben méh evő - mert a kaptárok körül nem igazán népszerű faj... Röptében. Fotó: Pexels  Február vége óta folyamatosan érkeznek a vándormadarak: Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a fehér gólyák a környékünkre. Más években jöttek már korábban is, de a tél vége és a kora tavasz első napjai végre elég hidegek voltak. Április 23-án énekelt a Zagyva-völgyben az első sárgarigó és szólt a kakukk is.  A vidék természeti képéről bővebb leírást talá...