Háztáji természetvédelem

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

 Hideg szél fújt szinte egész nap a Mátraalján, újév hajnalán és kora reggel esett egy kis hó is, de a völgyben nem maradt meg. A Muzsla-bérc azonban, amikor a ködből kibontakozott, zúzmarában fehérlett, de csak úgy 600 méteres tengerszint feletti magasságtól. Alig világosodott, amikor a házi verebek vidám csiripelésbe kezdtek a tujákon; nem tudni, minek örültek, de legalább jól érezték magukat. 😉 Holló röpte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kinyitottam az ablakot, de a verebek jól elbújtak, nem láttam őket; meghallottam viszont Kró barátom hangját. A holló jó magasan repült, az idő sem volt tiszta, de ő lett 2026 első látott madara. Rajta kívül 4 széncinegét, 2 fekete rigót, később hatalmas, 60-80 példányból álló háziveréb-csapatot láttam. Hallottam fenyőrigó és szarka hangját is, de az év első napja nem kényeztetett el a látnivalókkal.  

 Ma van a téli napforduló. Hosszabbodnak a nappalok, ami nem is gond, mert a Mátraalján reggel 7 után jön fel, háromnegyed 4 körül meg már le is megy a nap. A fagy és a hó persze továbbra is hiányzik. Ünnepek után meg már - ablakpárkányon való vetésre - elő is lehet keresni a zellermagot. 😉 Ködös, párás az idő változatlanul, de nem annyira, mint a elmúlt napokban. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos nem idei képek. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ködös volt a reggel, elég nehezen világosodott ki, bár a pára felett szemmel láthatóan előbújt pár napsugár a felhők közül. Pár percre. Nem maradtam madarak nélkül ma reggel sem: a fekete rigók egy kis riasztgatás kíséretében ugráltak a tujákon, kiáltott a zöld küllő, jelezgettek egymásnak a cinegék. Aztán a fenyő rigók is meglátogattak: kisebb csapat érkezett a kert végébe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy részük odébbállhatott, október végén még 100-150 között volt a rigólélekszám. Most úgy 20-30 példány látogatott meg. Öröm persze a kisebb csapat is.😊

Köd van. A látvány varázslatos és titokzatos, igazi adventi várakozást rejt. Fekete István mondatánál szebbet nem tudok megfogalmazni... "Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom" - írta. Köd üli meg a mátrai bükkerdőt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Magasles mácsonyával és csipkebogyó pirosságával. Közel volt, csak a színét látni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A színtelen reggelen nagy öröm látni a széncinegéket. A képen egy kemény fickó, hím példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 November elejére csúszott át idén a vénasszonyok nyara, nagyon szép most is a természet, főleg az erdő. A klímaváltozás előtti időszakban, amikor még nem sokan vették komolyan a tudósok globális felmelegedésre vonatkozó előrejelzéseit, valahogy hasonlóképpen alakult: november elején volt egy hét enyhébb, kellemes, kertészkedésre kiváló nap. Aztán a második dekád már téliesre fordult. Útra kelt egy tölgylevél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nyírfaív novemberi színekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Túl az első fagyokon is tartják még lombjaikat a tölgyek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nyárfákkal szegélyezett erdei út. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél az avaron. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szártalan bábakalács. Különleges, védett növény, a Mátrában még vannak állományai.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Őszi kikerics. Néhol tömegesen virít a kaszálókon, tisztásokon, legelőkön. Nem védett növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárbogáncson nektárt gyűjtögető házi méh.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma még láttam egy csapat molnár fecskét a Mátraalján. Kisboldogasszony , a Szűzanya születésnapja szeptember 8-a , de az egyház, lévén holnap hétfő, ma ünnepelte. A népi mondás szerint ez a fecskehajtó nap is, ami után nagy tömegben már nem nagyon látunk fecskéket. (Sajnos ez az állomány fogyása miatt is van...) Az utolsó, északabbra költő csapatok azért még a hónap végéig megfigyelhetők. Molnár fecskék gyülekeznek a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nappali pávaszem . Késő őszig is repülhet, aztán rejtekhelyekre, pincékbe, barlangokba húzódva telel, hogy kora tavasszal az első repülő nappali lepkék között örülhessünk a neki. No meg a kikeletnek .  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Szártalan bábakalács a Mátrában . Védett növény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A parti fecskék állományfogyása már régen jelezte, hogy gond lesz a klíma felmelegedése miatt.

 Megérkeztek a sarlósfecskék a Karancs-Medves vidékére. Május 2-án láttam az első három példányt Salgótarjánban. Az utóbbi években már rendszeres fészkelő itt is, többfelé látni őket a lakótelepeken és környékükön. Jellegzetes, sivításszerű hangjuk is elárulja őket.   Sarlósfecske. Bár valóban fecskének látszik, nem áll rokonságban velük. A szalangánafélék családjába tartozik, egyik, a Távol-Keleten élő faj szolgáltatja az ehető fecskefészket. Fotó: Pexels Ahol rendszeresen látom őket, tavaly hét példány mozgott együtt, mielőtt a fiókák kirepültek volna. Akkor hirtelen többen lettek, akár harmincan is, de lehet, hogy a másfelé költőkkel összeálltak egy csapatba az "enyémek". Már július elejére elvonultak, nem csak az egyik legkésőbb érkező faj, elmenni is az elsők között szoktak. A kakukkal együtt. Neki ugye nincs gondja a fiókanevelésre. A vándormadarak tél vége óta folyamatosan érkeztek a környékre. Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a...

 Megérkeztek a telelésből a színpompás gyurgyalagok. A múlt héten már hallottam a hangjukat Tar község központja felett, de megpillantani nem sikerült őket. Április 27-én viszont a Mátraalján, a Pásztóhoz tartozó Hasznos városrész felett már nem csak a jellegzetes hrüp-hrüp érkezett a magasból, láttam is két madarat.Lehetett persze több is belőlük. Trópusi színpompa: ilyen a gyurgyalag. Fotó: Pexels  Az egyik népi neve az, hogy piripió, ez hangutánzó szó. Hívják méhészmadárnak - angolul különben méh evő - mert a kaptárok körül nem igazán népszerű faj... Röptében. Fotó: Pexels  Február vége óta folyamatosan érkeznek a vándormadarak: Március 1-én láttam az első barázdabillegetőt. Március közepére megjöttek a fehér gólyák a környékünkre. Más években jöttek már korábban is, de a tél vége és a kora tavasz első napjai végre elég hidegek voltak. Április 23-án énekelt a Zagyva-völgyben az első sárgarigó és szólt a kakukk is.  A vidék természeti képéről bővebb leírást talá...

Április lett hirtelen. A számomra talán legszebb hónap! Volt pár száz kilométernyi utam a napokban, szinte egyik óráról a másikra borultak fehérbe a szilvafák, a kökénybokrok, kibomlottak a bimbók a vad- és persze a nemesített körtefákon. A barkák tövében már zöld levélkék hajtanak, egyre több vándormadár érkezik meg. Már láttam füsti, pár perce molnár fecskét. Meg ugye sorra nyílnak a vadvirágok is.   Kétszínű árvácska a Mátrában. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bundás bogár a pitypang virágán. Az árokpartokon itt-ott már Nógrád északi részén is szirmot bontott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Saláta boglárka. A friss leveleit állítólag el lehet készíteni salátának. Én még nem próbáltam. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán       Kónya vicsorgó. Korhadéklakó, klorofillt nem termelő növény. Főleg vízpartokon látni, erdőkben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ujjas keltike a még kopasz erdő alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©...

 A napokban láttam az első örvös galambokat Nógrádban, a Zagyva-völgyben, még a Mátrától is egy kicsit északra. Tavaszhozó madárnak tartom, érkezése biztos jel, hogy itt a kikelet. Délebbre persze jóval előbb felbukkan, sok évvel ezelőtt, amikor még jártam Pest felé, a vásárvárosban szinte mindig láttam már február végén is.   Örvös galamb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az utóbbi években átteleléséről is érkeztek hírek, főleg persze azokon a déli tájakon fordulhat ez elő, ahol táplálékot is talál a már nem is olyan hideg hideg hónapokban.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

 Ma már madárnézegetés közben megjelent egy pár rovarfaj is. Öröm volt látni őket, bár néha nagy meglepetést is tudnak okozni. Például 2021. január 30-án láttam repülő atalanta lepkét. Enyhe idő lehetett akkor is... Azt már gyerekkoromban megfigyeltem, hogy mifelénk a két első repülő lepkefaj a nagy rókalepke és a nappali pávaszem. Ma a Mátraalján elő is került mind a kettő. Berepült a kertbe egy C-betűs lepke is, nem meglepetés márciusban, főleg, ha ilyen enyhe az idő. Nagy rókalepke napozik a betonoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán C-betűs lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Atalanta lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Elnézegettem azért a madarakat is, idén először láttam seregélyeket a szőlőskertek felett. A barázdabillegetők egy hete megjöttek, a ház körül a házi, a kert végében a mezei verebek mozgolódtak, a széncinegék is jöttek-mentek, az ősszel kihelyezett odút nem tapasztaltam, hogy felfedezték volna. Hallottam zöld küllőt, hollót, feketerigót, bal...

Tavaszi hérics méhekkel. A kora tavasz egyik jellegzetes vadvirága. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valósággal berobbant a tavasz az elmúlt napokban, húsz fokot közelíti a kora délutáni hőmérséklet. Sokan örülnek a kellemes kirándulóidőnek, de egyrészt túl magas hőfok ez még ilyenkor, másrészt meg nagyon hiányzott idén a téli csapadék Meg már most hiányzik a kora tavaszi.. Száraz az erdő alja, a talajból hiányzik a nedvesség, porzik a traktornyom... Egyelőre nem olyan vészes a helyzet, mert éjszaka még fagy, de, ha napokon belül nem változik csapadékosabbra az időjárás, nagyon nagy baj lesz.   Függetlenül fentiektől sorra bontanak szirmot a kora tavasz vadvirágai. Leánykökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A leánykökörcsin eltűnéséről és visszatéréséről a Boszorkánykő nevű szilára itt is szó esett. Fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Farkasboroszlán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kora tavasszal még kopasz erdők alján virító, mérgező farkasboroszlánokró ...