Háztáji természetvédelem

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

Kisvakondnak vége... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Egy kerti ágyás kialakításához félig komposztálódott f aaprítékot kapáltam fel, úgy másfél négyzetméternyi helyen, a két éves kupac összeesett már majdnem a talajszintig. Kis vakond. Nekem nagy öröm. Fotó: Pixabay  Tartottam egy kis pihenőt kapálás közben, aztán egyszer csak azt láttam, hogy mozog a föld. Pocokra számítottam, volt belőlük pár kertben, de aztán előbújt egy pillanatra egy vakond! Az történt, keresztbe elkapáltam az egyik járatát, ő meg éppen arra ment volna. Óvatos volt, többször ki- kinézett, ügyesen eltúrta göröngyöket, aztán visszabújt, ahonnan jött. Öt-hat tájékozódó látogatás után aztán végül csak rászánta magát, és átsurrant a járat folytatásába.   Régen láttam élő vakondot, örülök, hogy van a kertben. Néha túrásait is látom, a krumpli és a komposzt alatt is dolgozott az elmúlt hetekben. Öröm, hiszen a kerti kártevőket gyéríti, nekem eszembe nem jutna bántani!