Háztáji természetvédelem

 Gyönyörű hónap az április. Nekem a kedvencem... Színesedik a világ, bár a hajnali fagyok sokat rontanak rajta... A napok óta hófehérben pompázó cseresznyefa virágai megbarnultak. Ujjas keltike lila virággal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tavaszi hérics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Teljes pompájában virít a leggyakoribb védett növény, a tavaszi hérics. Legelőkön, erdőszéleken, néhol domboldalnyi területeken is megcsodálhatók március végén. Megtelepszik ritkásabb erdőkben, vágások után is, de ott persze nem tömeges, egy-két tő szerénykedik csak a fák alatt. A méhek is előszeretettel látogatják az élénk színű, zöldülés előtt még nagyon is feltűnő szirmokat.   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szívesen látogatják a pollenpostások. Kora tavasszal még viszonylag kevés a virágzó növény Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szurdokpüspöki határában a pincepataki kőbánya falai mesevilággá váltak a rájuk fagyott jégcsapoknak köszönhetően. Kifelé menet láttunk citromsármányokat, nagy fakopáncsot, a szokásos széncinegéket, végül két muflon ballagott át előttünk az úton. A bányaudvar felé tartva kicsit megálltunk a patak mellett - valami szárnysuhogás hallatszott, aztán a meder felett elrepült egy karvaly. Letelepedett egy keresztbe dőlt fára, de sajnos olyan messze volt, hogy alapoptikával nem lehetett fotózni. Mesés alaktatokat varázsoltak a jégcsapok a kőfalakra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az egykori bányaudvart benőtték a fák, sziklák repedéseiben is megkapaszkodtak, ahol csak lehet. Már megindult az olvadás, jégfalakról néha leszakadt egy-egy darab. Itt hollók korrogását hozta a szél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hazafelé menet az út mellett láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, fácánt, mindből csak egyet-egyet. Sz...

 Néha egészen enyhe, máskor télies a november. Most, az első dekád végén esős, párás, enyhe, de pár napja még a vénasszonyok nyarának örülhettünk. Persze a legnagyobb szükség csapadékra és hidegre lenne, a természet száraz, a kártevők enyhe időben jól telelnek... Novemberi képeslap napsütéses időszakokból. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ázott bükkös.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Szépséges, színes időszak az október. Egy kis összeállítás az elmúlt évek fotóterméséből: Októberi anzix, ami magyarul képeslap...  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem tudjuk, idén milyen lesz az október, lehet vénasszonyok nyara, de akár télies időjárás is. Mindenesetre 3-án reggel már fagyott a Mátraalján. Deres a fű, a madáritatón vékony jégkéreg képződött, a tetőablakok is befagytak. Medves-fennsík, a rónafalui pajták egy régi képen. Azóta már összedőltek a régi gazdasági épületek.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Száradó erdei mácsonyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Palotás, a kiváló horgászvíz.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Aszály van. A kaszálók, az útszélek, a kertek, ahol tövig levágták a füvet, olyan sárgára-barnára száradtak már június elején, mint amilyenre csak augusztusra szoktak, sok hetes esőszünet után. Júniusban összesen kétszer volt kisebb eső a Mátraalján, az egyik éppen Medárd napja alkalmából. Úgy tűnik sajnos, a klímaváltozással a népi időjóslás tudománya is elveszett... Fekete rigó esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ma végre volt két kisebb zápor, egyik kora reggel, a másik délelőtt. Csodát nem tesz az a pár milliméter, de ahol tartunk, minden cseppért hálát kell adni a Teremtőnek! A levegő kicsit felfrissült, de bizony még nagyon sok eső kellene... Az idei termés jelentős részének már úgyis lőttek, de gondoljunk a jövőre! 

 Fagyott a héten hajnalonta, nagyon is keményen. Szomorúan láttam tegnap, hogy oda az évi cseresznyénk... Kibontottam vagy hat virágot, mindegyikben barna volt a terméskezdemény. A fosókaszilvában, ami jóformán le is virágzott a hideg napok kezdetére, szintén... Nem is néztem meg, csak egyet, úgyhogy lehet, ennyire azért nem rossz a helyzet. Saláta boglárka virít a patakparton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Sok helyen az éppen java virágzásban lévő kökénybokrok is bebarnultak reggelre. Régen az öregek azt tartották, hogy amikor a kökény elvirágzott, már lehet is ültetni a kukoricát és a krumplit. A hétvégére állítólag már enyhébb időt jósolnak, úgyhogy idén lehet, bejön a mondás.  Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az időjáráson persze ostobaság fennakadni, az olyan, amilyen. Az sem túl nagy bölcsesség, hogy fagy helyett inkább eső kellene... Reméljük, a száraz tél és kora tavasz után megérkezik a csapadék. Az erdők alján néhol töme...

Még barkában van az agancs. Az idősebb példányok már letisztítittak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán    Amerre járok, néhány helyen valósággal világítanak a kis akácfahusángok. A lehántott kérget lengeti rajtuk a szél, seprűnyél vastagságú - vagy inkább vékonyságú fácskák elég érdekesen mutatnak. Őzbak tisztította rajtuk az agancsát, a barkát ilyenkor már ledörzsölik róla. Az akáctól világos színű marad az agancspár, ellenben, ha magas csersavtartalmú tölgyfajt hánt meg a bak, egészen sötétbarna lesz.  Láttam kora reggel egy kis csapat dámbikát is. Még le sem vetették az agancsukat. Az őzeknek meg már készen van az új is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©  

 Levegő nélkül úgy öt percig élhetünk. Víz nélkül egy-két hétig. Élelem nélkül - hát, az egyénenként biztos nagyon változó, de lényegesen tovább, akár hónapokig is. Olyan hosszan lehetne sorolni a víz jelentőségét, fontosabb élőlényeit, hogy bele sem kezdek... Mindenesetre tegnapelőtt a Békák Világnapja volt, a víz pedig különösen fontos a kétéltűek számára. Víz és növényzet: az élet alapja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Tegnap az Erdők Nemzetközi Napjára figyelt a világ, legalábbis az az ezrelékekben is elhanyagolható része, amelyik érez valami elkötelezettséget a környezet és a természet iránt. Ma a Víz Világnapja van: a bihidrogén-monoxid fontosságát pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. A víz az víz hó és jég formájában is. A Várberek-patak a Medves-vidéken, Salgótarján közelében.   Holtág. A vízimadarak már elmentek, mire a fényképezőgépet sikerült felemelni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Legyen a víz akár sós, akár édes, az élet nem létezhet nélkü...

 Egyik kedves helyemet, ahol mindig szívesen elnézelődöm, útjaimat pedig úgy alakítom, hogy időm is legyen rá, márciusra általában elönti az Ipoly vize. Néha máskor is, tulajdonképpen csapadéktól, hóolvadástól függően bármikor, de idén az iszonyatosan száraz tél után biztosan nem így van... Most éppen volt két csapadékosabb nap, de biztos, hogy ez nem bizonyult elégnek... A lényeg: ha ezen a tájon járok, mindig próbálok időt szakítani egy hosszabb-rövidebb nézelődésre. Bütykös hattyúk márciusi áradás idején. Pár éve már a vonat sem jár az Ipoly-völgyben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Rendkívüli élmény lehet itt a madármegfigyelés, főleg, amikor kint a víz. Vízimadarak ezrei tanyázhatnak itt olyankor, többségük persze tőkés réce, de figyeltem már meg kerce-, csögő-, kendermagos és böjti récét is. Utóbbi 2025-ben az év madara.  Danka sirály a téli ködben. Ha kint a víz, ezrével látni itt madarakat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nyáridőben hengerbá...

 Ma már végre kicsit esőre állt az idő egy kicsit, de az a szerény csepergés, amit kaptunk belőle, nem nevezhető esőnek. Nagy a baj, ki tudja, hol a vége a hónapok óta tartó téli aszálynak. Turbolya bronzlégy a salátaboglárka virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ujjas keltike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fakad a barka a fűzfafajokon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Martilapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Meleg volt a napokban, a márciushoz képest, - bár fagyott még éjszakánként, - túlságosan is meleg. A Mátraalján szombaton kora délután 23,5 fokot mutatott az árnyékban parkoló kocsim hőmérője. Egymás után nyílnak a kora tavasz vadvirágai, több faj is szirmot bontott már az erdők avarszintjén. Ilyenkor még éri fény a fák alját, igyekszik is több növányfaj a virágzással. Tegnap ígértem, hogy néhány védett faj után ma mutatok néhány nem védettet is. A következő képeken őket láthatjátok. Ujjas keltike pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A sombokrok is bimbóznak az utak mellett; ezt természetes állományban még nem láttam a Mátrában, viszont a Zagyva-völgy nyugati oldalán, a Cserhátban sokfelé előfordul. Olyankor a legfeltűnőbbek, amikor még lombfakadás előtt messziről láthatóan virítanak a sárga virágok. Bársonyos tüdőfű virít a bükkös alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kónya vicsorgó. Korhadékokkal táplálkozik, klorofillt nem termel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pett...

 Ma már madárnézegetés közben megjelent egy pár rovarfaj is. Öröm volt látni őket, bár néha nagy meglepetést is tudnak okozni. Például 2021. január 30-án láttam repülő atalanta lepkét. Enyhe idő lehetett akkor is... Azt már gyerekkoromban megfigyeltem, hogy mifelénk a két első repülő lepkefaj a nagy rókalepke és a nappali pávaszem. Ma a Mátraalján elő is került mind a kettő. Berepült a kertbe egy C-betűs lepke is, nem meglepetés márciusban, főleg, ha ilyen enyhe az idő. Nagy rókalepke napozik a betonoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán C-betűs lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Atalanta lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Elnézegettem azért a madarakat is, idén először láttam seregélyeket a szőlőskertek felett. A barázdabillegetők egy hete megjöttek, a ház körül a házi, a kert végében a mezei verebek mozgolódtak, a széncinegék is jöttek-mentek, az ősszel kihelyezett odút nem tapasztaltam, hogy felfedezték volna. Hallottam zöld küllőt, hollót, feketerigót, bal...