Háztáji természetvédelem

Ma egy közönséges gyöngyházlepke látogatott a kertbe. Sajnos a gépet nem vittem, ez egy régebbi fotóm a fajról. Ami biztos: nagyon szép rovar.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is.  Nézz be hozzám:  itt.  

Szártalan bábakalács. Különleges, védett növény, a Mátrában még vannak állományai.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Őszi kikerics. Néhol tömegesen virít a kaszálókon, tisztásokon, legelőkön. Nem védett növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárbogáncson nektárt gyűjtögető házi méh.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Az erdő szeme a bükkfa törzsén keresztül lát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Jó nagy eső volt reggel. A nagy nyári aszályban már sárgulni-barnulni kezdő lombok szinte megújultak, üde szépségében pompázik az erdő. Szeptember van persze, ez nem tart sokáig. Azért egy gombaszezonnak nagyon örülnék... Eső után kisütött a nap a bükkösben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél mohaágyon, bunkós agancsgombával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Meglátogatott egy szürke légykapó. A Mátraalján sem ritka madár, de a kertben most először figyeltem meg. A lakott területeken sem ritka faj. Salgótarjánban például üresen álló lakások erkélyein is költ néhány pár. Zavarás jó esetben semmi, macskaveszély nincs, a többit megoldják a madárszülők. Szürke légykapó az ághegyen. Leginkább így lesi zsákmányát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néha a földre is leröppennek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nemrég kirepült és éhes fiókák a szüleiket várják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Régen, úgy ötven éve mifelénk a kertek egyik gyakori rovarja a kis rókalepke volt. A két leggyakoribb ültetett növény meg a büdöske és a vasvirág , legalábbis mifelénk így hívták őket; mind a kettőnek van több neve is. A büdöskét sokan tisztelik az elegáns  bársonyvirág  néven. A vasvirág - nem az ékes vasvirágról van szó - hivatalosan  rézvirág , pompás rézvirág , vagy zinnia , amit cíneának mondtak az öregek. Kis rókalepke. Ma már igazi ritkaság, évek eltelnek úgy, hogy egy példányt sem látok.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lényeg, hogy mind a kettőt magról vetették a járdák, kerti barázdák, zöldségágyások szélére; gyerekfejjel úgy gondoltam, hogy dísznek, aztán később megtudtam, hogy védőnövénynek is kiválóak bizonyos kártevők ellen, másrészt a beporzókat is a kertbe vonzzák. Ezeken aztán tucatszámra táplálkoztak a kis rókalepkék. Az idő tájt még kötelező volt - emlékeim szerint a tanév vége felé - a biológia órán bemutatandó rovargyűjtemény a felső...

 Utolsókat rúgja a nyár. Éjjel és hajnalban hatalmas szélvihar volt, csillagos égbolt alatt, egyetlen csepp eső nélkül. Az erős légmozgás tovább szárítja az amúgy is csontszáraz talajt. Idén még a réti bakszakáll, a mezei nyulak kedvenc csemegéje is elpusztult a tűző napon. Kis tűzlepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kéküstökű csormolya a Nyugat-Mátrában, egy gyertyános bükkösben . Gyökérparazita növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Réti bakszakáll . A kertben napos helyen volt és szó szerint kiégett, magot sem hozott.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Hűvös a reggel, az ősz már hetek óta a kertek alatt settenkedik, de most már be is osont a kiskapun. Szép időszak lenne, ha nem rontaná a rettenetes aszály miatt érzett szomorúság... Pusztuló, leveleiket korán ledobó fák, kiszáradt patakok, a kertben szó szerint kisült zöldségek... Szárcsa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis rókalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kaszálatlan rét.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

Ma a kertet meglátogatta egy nappali pávaszem, a répaágyás végébe védőnövénynek ültetett büdöskén szívogatta a nektárt; a kép régebbi, az sajnos most nem készült róla. Nappali pávaszem. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nekem egyébként tavaszhozó lepke: valamikor régen, boldogult gyerekkoromban március közepén repült általában, a 15-i iskolaszüneti napon láttam először. Nem a nappali pávaszem volt az egyetlen korai lepke: rendszeresen megfigyeltem nagy rókalepkét is olyankor. Ma már eseményszámba megy, ha utóbbiból nagy ritkán látok egy-két példányt...   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is.  Nézz be hozzám:  itt.  

 Idén kevesebben vannak, tavaly mintha többet láttam volna belőlük. A kert végében, a kerítésen túl azért néha látni most is egy-két példányt. Az aranyos rózsabogár inkább nyáron repül, az augusztusra beköszöntő idei ősz azonban még nem járt az eltűnésükkel. Meglátogatta egy aranyos rózsabogár az imola virágát . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lárvák a komposztban , az avarban, a lebomló faanyagokban fejlődnek, korhadékokkal táplálkoznak, a kifejlett egyedek virágporral és -szirmokkal élnek. Sokan tartanak tőlük, láttam már a szobába berepülő rózsabogár láttán valósággal hisztériás félelmet, de egyáltalán nem bántanak, sőt, a lárvák kifejezetten jót tesznek a komposzttal a tápanyagban gazdag korhadékok bontásával. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Meglátogatott nemrég egy  cickány   is...

 Bár az emberek többsége a tövig kaszált természetes környezetet tartja gondozottnak, következésképpen szépnek, a gazosnak mondott területek sokkal több csodát és szépséget rejtenek.  Egy tőről fakadnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A gyapjas aszat nagy, lila virágaival mutatós növény, akár másfél méteresre is megnőhet. Olyan szép, hogy kerti dísznövényként is megállná a helyét, ráadásul szárazságtűrő is.   Tűri a szárazságot, de lehet, 2025 már sok neki is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Naplementében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Alkonyattájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh gyűjti a nektárt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Esőt ígér a meteorológia, remélem, máshol kaptak is belőle, mert a Mátraalján csak pár csepp esett. Vörös vércse, gyurgyalagok, hollók, tengelicek és kenderikék mutatták meg magukat a többi mindennapi madárral együtt. Bár ez idő tájt, Istennek hála, ők is mindennapiak. Tarlóhántás keresgélő fehér gólyákkal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  A gólyák viszont elmentek a környékről, itt már nem láttam egyet sem napok óta. A kép az Ipoly-völgyben készült pár éve, nagy csapat, vagy harminc gólya követte a traktort és szedegette táplálékát a hantok közül. Mit lehet tenni, az idő rohan... Viszont látásra jövőre! Elutaznak melegebb éghajlatra.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Pár napja egerész ölyvet támadó vörös vércsét figyeltem meg a kert végében. Mostanra akadt még egy érdekes eset a vörös vércse virtusról, amit ezúttal az ablakból láttam. Ugye a szúnyoghálós ablak a addig van nyitva, amíg nem kell fűteni. Tehát egész nyáron. A magasból hallottam a vércse vijjogását, gondoltam, támad valamit. Az ablakhoz lépve egy termetes héja suhant el a kert felett. Héját támadó vörös vércse. Szinte lerúgta a levegőből a jóval nagyobb madarat, aminek a súlyra akár  a nyolcszorosa is lehet a kisebb ragadozóénak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Pár éve volt szerencsém nem csak megfigyelni, hanem le is fotózni, ahogy egy vörös vércse a területére tévedő héját zaklatja, szinte lerúgja a levegőből a jóval nagyobb termetű ragadozót. Ami a méreteket illeti, a wikipédia szerint a vörös vércse testhossza 32–35 centiméter, szárnyfesztávolsága  70–80 centi. A hím jóval kisebb, testtömege 160-210 gramm, a tojóé pedig 200-250...

 Láttam ma pár vadgerlét, néha elröppen pár példány a kert felett. Viszont napok óta csendben vannak, a hangjukat kurrogásnak mondják. Valahogy úgy hangzik magyar fülnek, hogy prúú-prúú-prúú. Halk, kellemes turbékolás, szeretem hallgatni, kár, hogy erre az évre vége. Azért még a vadgerlék itt vannak. Vadgerle a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A  sarlósfecskék viszont eltűntek a környékünkről. Későn érkeznek, korán elvonulnak, a fiókák kirepülése után nem sokkal már megkezdik vándorútjukat melegebb éghajlatra. Sarlósfecske. Augusztus 5-én láttam az utolsó példányokat. Fotó: Pexels A sárgarigó utoljára augusztus 1-én mutatkozott a környékünkön. A fiókák kirepülése után nagy zajjal voltak vagy három hétig, a legtöbb, amit egyszerre láttam, hét példány volt. A korán elvonuló fajok közé tartozik, már most ki tudja, hol járnak, - bár lehetnek még itthon is. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos...

 Ma a csepergő esőben repült a kacsafarkú szender . Amíg a japán lonc virágzott, állandóan a kertben tanyázott két-három példány. Most már jóval ritkábban látom őket, a petúniát látogatja leginkább. A kép régebben készült, most nem sikerült megörökíteni a szép és gyors lepkét. Kacsafarkú szender. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Valami bulváridiótaság okán emlegetik magyar kolibri néven, mert arra biztos jobban kattintanak. Most elkövettem ezt az ocsmányságot én is...  Meglátogatott nemrég egy cickány is.  Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

 Vörös vércse vijjogását hallottam a kert végéből, aztán két példányt is láttam: egyik a cseresznyefánk mögött kanyarodva eltűnt a szemem elől, a másik meg egy egerész ölyvet támadott. A hatszor akkora ölyv a vérmes kis ragadozóval eleinte mit sem törődött, békésen siklott a magasban. A vörös vércse gyors és fordulékony, képes repülős mutatványokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A vércse azonban néha nagyon is közel merészkedett, mire a szinte mindig lomhának tűnő ölyv tett néhány villámgyors fordulatot, szárnyát összekapva kitért támadója elől - aztán körözött tovább. A kisebb ragadozó nem hagyta békén, folytatta a támadásokat, néha vijjogott is közben. A fajtársa nem jött a segítségére. Gyakran szitálva, a levegőben "megállva" lesi zsákmányát. Egyébként erre a mutatványra az egerész ölyv is képes, pedig lomhának tűnő, termetes madár.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Még vagy négy-öt alkalommal az egerész arra kényszerült, hogy szárnyát összekapva hirtelen fordul...

 Az ősz közeledtének biztos jele, hogy a villanydrótokon gyülekeznek a molnár fecskék. Július vége óta megfigyelhető, hogy csoportosulnak, repülőgyakorlatokat tartanak, visszaülnek a villanydrótokra, hogy aztán újabb köröket tegyenek. Villanydrótokon gyülekeznek a fecskék a vonulásra készülve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Látom még a füsti fecskéket is, legutóbb kilenc példányt láttam együtt. Úgy látszik, ők is csoportosulnak indulás előtt, mert korábban csak négy és öt madarat figyeltem meg a csapatban, - feltéve, hogy egyáltalán  őket láttam viszont. Gyülekező után startolnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Pusztító az aszály és a hőség, de a természet ilyenkor is gyönyörű! Akkor is sok örömöt találni benne, ha csak a kertbe jut ki az ember. A rovarok nagy részét a nyüzsgő hangyatömeg adja, amit persze a pokolba kíván az ember a zöldbab virágáról, mert ott is csak a levéltetveket gondozzák...  Háziméh a zsákmány, a sárga-fekete viráglakó karolópók foghatta meg. Az apró termetű légy - lett légyen bármelyik faj - éppen emésztőnedvet ereszt a méh fejére. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szanaszét szaladó kisebb-nagyobb farkaspókok , hálót szövő keresztes pókok , viráglakó karolópókok is szép számmal akadnak a kertben. Keresztes barátom, a Vízipók, csodapók című mese után szabadon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A zöldségek védőnövényének ültetett büdöskét látogatja pár lepkéfaj, házi méhek,  zengőlegyek , no meg poloskák is tucatjával... Fenti lakótársak mellett néhány madárfaj, esetleg zöld, vagy fürge gyík társaságában élvezheti az ember a csendet. Különösen nagy öröm h...

 Egérszerű, aprócska négylábú pattant át a tereszra vezető járdán, aztán visszafordulva kinézett a nagy télizöld levelei alól. Cickány volt, hosszú orra azonnal és jól megkülönböztette az egerektől. Futtában azt ugye nem igazán látni, hogy pikkelyes-e a farka. Nagy bajszú apróság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az irodalom szerint hét fajuk fordul elő Magyaországon, azt nem tudom, hogy a kertben tanyázó parányi emlős melyik lehetett. A mezei cickány a leggyakoribb, így biztosan őt láttam. Egérszerű állatka, de hatalmas orra jól megkülönbözteti a rágcsálótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az egérnél is kisebb rovarevő egyébként állandóan zsákmánya után jár, szinte folyamatosan ennie kell, hogy életben maradjon. Öröm, hogy nálunk is otthonra talált, a haszon- és a dísznövényeket pusztító kártevők közül pedig ellátmányt is bőségesen tudok ajánlani! Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi po...