Háztáji természetvédelem

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

Ha kilépek a házból, elég gyakran hallom a hollók korrogását. A Mátra és a Zagyva-völgy felett jönnek-mennek, januárban kis szerencsével már a nászröptüket is láthatjuk. A tavasz egyik biztos jele, hiába, hogy még csak tél közepe van, a kikelet közeledik! Holló röpképe. Az ék alakú farktollak elárulják, hogy nem vetési varjú került elénk...  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Hideg szél fújt szinte egész nap a Mátraalján, újév hajnalán és kora reggel esett egy kis hó is, de a völgyben nem maradt meg. A Muzsla-bérc azonban, amikor a ködből kibontakozott, zúzmarában fehérlett, de csak úgy 600 méteres tengerszint feletti magasságtól. Alig világosodott, amikor a házi verebek vidám csiripelésbe kezdtek a tujákon; nem tudni, minek örültek, de legalább jól érezték magukat. 😉 Holló röpte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kinyitottam az ablakot, de a verebek jól elbújtak, nem láttam őket; meghallottam viszont Kró barátom hangját. A holló jó magasan repült, az idő sem volt tiszta, de ő lett 2026 első látott madara. Rajta kívül 4 széncinegét, 2 fekete rigót, később hatalmas, 60-80 példányból álló háziveréb-csapatot láttam. Hallottam fenyőrigó és szarka hangját is, de az év első napja nem kényeztetett el a látnivalókkal.  

 Február 19-én, Zsuzsanna névnapján a nagykeresztúri (Nógrád vármegye) Cruxx Gemina körül hallgatództam kicsit, hogy megszólal-e a mezei pacsirta. A népi regula szerint tavaszjelző madár akkor nem mondott semmit, március 1-jén viszont énekelt egy példány a víztározótól nyugatra húzódó domb felett. A zöld küllő is kiáltott, holló szokás szerint volt vagy öt-hat, a jégtől megszabadult vízre visszatértek a tőkés récék is. Alig volt fagypont felett a hőmérséklet, de már igazi tavasz volt! Megérkeztek a barázdabillegetők a Kis-Zagyva-völgybe is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Erre ráerősített az is, hogy nem sokkal később hallottam egy vagy két, esetleg három barázdabillegető hangját is. A tó kis szigete körül jöttek-mentek a jelzéseik szerint, meglátni nem sikerült őket. Nem sokkal később azonban Pásztó mellett nem csak a hangját hallottam, hanem láttam is egy példányt.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©  

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja. Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty , a citromsármány . (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.) Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hóvirág kertészeti változata már január ele...

  Nagy őrgébics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt egy utam a Kis-Zagyva-völgyön keresztül. Szép a táj, nézelődni mindig lehet út közben, gyakran látni szarvasféléket, rókákat, néha vaddisznókat is, madarakat meg száz százalékos biztonsággal, főleg hollóra számíthat az ember. Van egy nagy, térségi hulladéklerakó a közelben, az vonzza az énekesmadarak óriását. Most is több példányt láttam, végigkísértek az úton. A fekete madarak ellentéteként a Cruxx Gemina vizén egy hófehér bütykös hattyút láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is megfigyeltem volna itt. A nagy őrgébics is előkerült, idén még csak egyszer került elém. Évek óta szinte minden télen látni itt egy-egy példányt, aztán, hogy ugyanaz a madár-e, vagy valamiért tetszik nekik a hely, nem tudom. Hollók nászröpte. Január közepén sem meglepetés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A karvaly is ugyanott volt, ahol szokott, egy fán üldögélt az út mellett a völgyfőnél. A közelében csapatnyi citromsármány és mezei veré...

 Volt ma egy utam Salgótarján és Pásztó között, oda-vissza 60 kilométer. Nézegettem a madarakat is, a legnagyobb meglepetés még előbbi város belterületén ért, egy holló evett valamit az út közelében, tíz méter sem volt talán. Később Hasznoson, a szőlők felett is végigrepült korrogva egy példány. Mátraszőlősnél nagyobb csapat fenyő rigó repült fel a vetésről, a szárnyuk villogott a kelő nap fényében. Ugyanitt szarkát is láttam, a nagy őrgébics viszont eltűnt. Pásztó-Hasznoson is volt vagy 30-40 fenyőrigó, nagy csapat, úgy 40 házi veréb, szintén ugyanennyi fenyőpinty a szőlőben. Egy nagy szomorúfűzön és a diófánkon is kopácsolt nagy fakopáncs. Fentiek mellett széncinegék, mezei verebek, szajkók mutatták meg magukat, volt egy feketerigó is a szilvabozótban. A cseresznyefán egy meggyvágó jelezgetett, amikor elröppent, egy másik is ment vele. A telek fölé bekörözött egy csapat vetési varjú, úgy 50 lehetett. Később, a mátraszőlősi bekötőúton láttam egy nagyobb 200-300 madárból álló csapa...