Háztáji természetvédelem

 Február 19-én, Zsuzsanna névnapján a nagykeresztúri (Nógrád vármegye) Cruxx Gemina körül hallgatództam kicsit, hogy megszólal-e a mezei pacsirta. A népi regula szerint tavaszjelző madár akkor nem mondott semmit, március 1-jén viszont énekelt egy példány a víztározótól nyugatra húzódó domb felett. A zöld küllő is kiáltott, holló szokás szerint volt vagy öt-hat, a jégtől megszabadult vízre visszatértek a tőkés récék is. Alig volt fagypont felett a hőmérséklet, de már igazi tavasz volt! Megérkeztek a barázdabillegetők a Kis-Zagyva-völgybe is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Erre ráerősített az is, hogy nem sokkal később hallottam egy vagy két, esetleg három barázdabillegető hangját is. A tó kis szigete körül jöttek-mentek a jelzéseik szerint, meglátni nem sikerült őket. Nem sokkal később azonban Pásztó mellett nem csak a hangját hallottam, hanem láttam is egy példányt.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©  

 A naptári tél utolsó napja van. Lehet még hideg, jöhet hó, akár áprilisig is, fagyhat még májusban is... Így a végén azonban elmondhatjuk: enyhe három hónap után vagyunk. A tél február utolsó hetére ugyan megemberelte magát, pár napig mínusz tíz fok alatt volt a hőmérséklet. Dámszarvasokat gyakran láttam, néha négy-öt rudlit is naponta. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A pár centi hó, amikor esett vagy háromszor december óta, olyan sajtóvisszhangot kapott, mintha méteres lepel borította volna be a Kárpát-medencét. Pár napnál tovább egyszer sem tartott, amikor esett is egy kis fehér csapadék. Zúzmarás időszak is csak január elején volt pár napig, az első napsugarak el is vitték egykét óra leforgása alatt. Kékcinege az etetőn. Átlagos volt a madárjárás. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ami nagy baj, hogy szokatlanul száraz is volt 2024-2025 tele, aminek majd a tavaszi felmelegedéssel látjuk csak igazán a kárát. Egyrészt a talajból hiányzik a víz, vetésnél-ültetésnél ez nagyon na...

  Ha tehetem, útba ejtem a Kis-Zagyva-völgyet és annak is az egyik ékességét, a Cruxx Gemina, azaz Kettős Kereszt nevet viselő tavat. Istennek hála nem járt úgy, mint a horgásztavak egy része, hogy hétvégi vityillók sora és budierdő növekedjen körülötte. Remélem, így is marad... Ha tehetem, körüljárom, ha nincs annyi idő, legalább egy kisebb sétát teszek mellette. Néha meglepetést is okoz a madárvilága. Tavaly május 31-én egy öreg réti sas és egy dankasirály szállt fel itt előlem, korábban egyiket sem láttam a Kis-Zagyva-völgyben. Láttam már itt nagy kócsagot, a közelben gyurgyalagok költenek, az idősebb fának köszönhetően mindig látni-hallani zöld küllőt is. Persze a gyakoribb madárfajokat is mindig öröm látni.  Ami az emlősöket illeti, a környéken őz, gím, dám, róka gyakran, vaddisznó, mezei nyúl ritkábban mutatja magát. Annál nagyobb öröm, ha valamelyik mégis előkerül. Sajnos inkább elgázolva látni a kisebb emlősöket, borzot, nyestet, vakondot, sünöket fotóztam már itt az ú...

  Nagy őrgébics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt egy utam a Kis-Zagyva-völgyön keresztül. Szép a táj, nézelődni mindig lehet út közben, gyakran látni szarvasféléket, rókákat, néha vaddisznókat is, madarakat meg száz százalékos biztonsággal, főleg hollóra számíthat az ember. Van egy nagy, térségi hulladéklerakó a közelben, az vonzza az énekesmadarak óriását. Most is több példányt láttam, végigkísértek az úton. A fekete madarak ellentéteként a Cruxx Gemina vizén egy hófehér bütykös hattyút láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is megfigyeltem volna itt. A nagy őrgébics is előkerült, idén még csak egyszer került elém. Évek óta szinte minden télen látni itt egy-egy példányt, aztán, hogy ugyanaz a madár-e, vagy valamiért tetszik nekik a hely, nem tudom. Hollók nászröpte. Január közepén sem meglepetés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A karvaly is ugyanott volt, ahol szokott, egy fán üldögélt az út mellett a völgyfőnél. A közelében csapatnyi citromsármány és mezei veré...