Háztáji természetvédelem

Csilp-csalp füzike. Mondogatja a saját nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Idén először március 26-án hallottam csicsörke hangját a Mátraalján. Nagy tél volt, elég későn érkeztek, más években már február végén is hallható a jellegzetes, üvegcsörömpölésre emlékeztető hangocska. Valahogy kevesebben is lettek az utóbbi években. Már virágzik a pásztortáska is. A csicsörke szívesen eszi a magját. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászruhás hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kedves madaram a barázdabillegető: tél végi, kora tavaszi érkezése a tavasz biztos jele. Pár éve, egy már most egyre gyakoribb enyhe télen, január végén is megfigyeltem. Egy lapos tetős épületről röppent fel, ott a szellőzők környékén biztosan talált egy kis rovartáplálékot. Idén február 26-án hallottam az első példányt, megpillantani csak vagy két nappal később sikerült. Egy háztető gerincén sétált peckesen. 😉 Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.   Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak.  Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust: - Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére. - Itt az ideje - felelte a főse...

 Többször felbukkant a közösségi médiában az év utolsó és első napjaiban egy fehér gólya: a madár nem vonult el a nyár végén, a maconkai víztározón tartózkodott újév környékén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai befogták a madarat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni látogatóközpontjába vitték, ahol tavaszig gondoskodnak róla. Bátonyterenye és Kisterenye között tartózkodott a telelő fehér gólya. Fotó: Pintér Zsolt  Köszönet a fotóért Pintér Zsoltnak, az MME önkéntes munkatársának!  Az elkövetkező napokban kemény hideg várható, így a madár valószínűleg nem jutott volna táplálékhoz.

Fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ködös volt a reggel, elég nehezen világosodott ki, bár a pára felett szemmel láthatóan előbújt pár napsugár a felhők közül. Pár percre. Nem maradtam madarak nélkül ma reggel sem: a fekete rigók egy kis riasztgatás kíséretében ugráltak a tujákon, kiáltott a zöld küllő, jelezgettek egymásnak a cinegék. Aztán a fenyő rigók is meglátogattak: kisebb csapat érkezett a kert végébe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy részük odébbállhatott, október végén még 100-150 között volt a rigólélekszám. Most úgy 20-30 példány látogatott meg. Öröm persze a kisebb csapat is.😊

 Jártam egyet Maconkán , a víztározó körül; nem voltam már vagy két éve, nekem túlságosan zsúfolt és művi a környezet. Viszont a pusztító aszály miatt, ami persze nagyon nagy baj, alacsony a fő tározó vízszintje, iszapzátonyok bukkantak elő. Ezek vonzzák a madarakat, volt is 22 faj, legalábbis ennyit számoltam, meg néhányat fel sem ismertem. Október 6-án még megfigyeltem három molnárfecskét is. Csörgő récék . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bütykös hattyúk , középen ez évi példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Iszapzátony szürke gémekkel , dolmányos varjakkal és csörgő récékkel. Kicsit odébb voltak nagy kócsagok és tőkés récék is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hattyúk libasorban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A mindig itt tanyázó madárfajok mellett érdekes volt a rengeteg csörgő réce, biztosan száz körül lehettek. Volt néhány hegyi billegető, legalább két nagy kócsag is.

Illeget-billeget ő, a garázda barázdabillegető.  Kagylóhéj és billegető.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Arról jutott eszembe a fenti magvas gondolatot megörökítő versikém, hogy napok óta látok-hallok néhány barázdabillegetőt a kert és az udvar felett. Régebben láttam ám a garázdálkodását is: az autó visszapillantójában támadta a saját tükörképét egy példány. Fiatal, ez évi barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ilyenkor, a vonulás megkezdése előtt kisebb csapatokba is verődhetnek, régebben ilyet is megfigyeltem már, de most a Mátraalján nem láttam olyat, hogy két-három példánynál több lenne együtt.    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Október elseje van, borongós, csepergős, elég hűvös őszi reggel. A kávémat a teraszon ittam meg szokás szerint, közben elnézegettem a madarakat. Szépen mozogtak a kert felett, zöld küllőt kétszer is láttam átröppenni az udvar felett, de, hogy kettő volt, vagy ugyanazt a madarat láttam viszont, nem tudhatom. Zöld küllő. Fotó: Pexels A környéken előforduló varjúfélék is megmutatták magukat, a holló kivételével. Vetési varjú két csapatban jött, elsőre 40-50 madár, aztán nem sokkal később még jöttek páran, legalább két csókával megerősítve. A szarka is csörgött a szőlők felett, egy dolmányos varjút is láttam, de a károgás alapján lehetett belőlük négy-öt is. A szajkó kisebb csapatban járják a kerteket, néha hatot is látok egyszerre, de ennél többen is lehetnek. Dolmányos varjú. Sok lehet belőlük a környéken.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vetési varjú csepergő esőben.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Seregélyek sokan jöttek, egy nagy, 150-200-as csapa...

 Láttam szeptember 27-én két molnár fecskét Salgótarjánban , a piac felett. Azután másnap Pásztón , a hasznosi szőlők felett is megfigyeltem hármat, a hangok alapján talán többen is lehettek, akár öten-hatan is... Barázdabillegető is járta a levegőeget, de csak egy példányt figyeltem meg, csilingelő hangján jelezgetve, hullámos röptét öröm volt látni, főleg, hogy márciusig már nem valószínű az újabb megfigyelés.  Három molnár fecske a ház falán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fecskék közelében, különös kontrasztként egy csapat vetési varjú repült a Zagyva-völgy felé. lehettek vagy hetvenen. Fecske csivitelése és varjú károgása egyszerre. Micsoda ellentét: az elmúlt nyár és a közeledő tél szólt egymáshoz... Diótolvaj vetési varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

  Valami zsákmány is került. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esténként a félig leengedett garázsajtó alatt beröppen egy apró, szürke madár. Valahogy pár perccel hét után már megérkezik, nem zavartatja magát, hogy pár méterre tőle a teraszon üldögélek. Öröm, ha van a háznál rozsdafarkú.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nap közben nincs egyedül, ma is négyet láttam egyszerre; pontosabban egyszerre csak hármat, három egyszínű, szürkésbarna madarat. A háztetőn, az ereszcsatornában, a bokrok között keresgéltek, majd miután elrepültek, egy szépen kiszínesedett, csaknem fekete hím egyed is követte őket. Fiatal, ez évi példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az is kiderült ám, hogy a szállóvendégünk hol ütötte fel a tanyáját: egy vascső lóg a mennyezeten, valami ismeretlen célból rakta a helyére az előző tulajdonos. A hálóvendég házi rozsdafarkú ezen tölti éjszakákat. Elárulta magát: a cső egyik vége alatt rengeteg apró pöttyentés árulkodik arról, hogy jó az emésztése. Az is ke...

 Ma még láttam egy csapat molnár fecskét a Mátraalján. Kisboldogasszony , a Szűzanya születésnapja szeptember 8-a , de az egyház, lévén holnap hétfő, ma ünnepelte. A népi mondás szerint ez a fecskehajtó nap is, ami után nagy tömegben már nem nagyon látunk fecskéket. (Sajnos ez az állomány fogyása miatt is van...) Az utolsó, északabbra költő csapatok azért még a hónap végéig megfigyelhetők. Molnár fecskék gyülekeznek a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nappali pávaszem . Késő őszig is repülhet, aztán rejtekhelyekre, pincékbe, barlangokba húzódva telel, hogy kora tavasszal az első repülő nappali lepkék között örülhessünk a neki. No meg a kikeletnek .  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Szártalan bábakalács a Mátrában . Védett növény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A parti fecskék állományfogyása már régen jelezte, hogy gond lesz a klíma felmelegedése miatt.

 Nemrég raktam ki egy bejegyzést színhiányos, leucisztikus tőkés récékről . A napokban Rómában jártam, a Colosseum előtt pedig, egy kis füves területen két seregélyt figyeltem meg: az egyik szokatlanul világos színű példány volt. Ha jól gondolom, tollazatán a melanin hiánya látható. Szokatlanul világos színű seregély. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászidőszakban.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  

 Régen jelezték már a madarak állományváltozásai a Kárpát-medence időjárásának átalakulását: a parti fecskék állománya a tizedére esett vissza az elmúlt bő 30 évben. Parti fecske. A Tisza-menti nagy telepek költőállománya a tizedére fogyott. Fotó: Pexels  Az általam nagyra becsült dr. Szép Tibor professzor úr, akivel még a múlt évezredben volt szerencsém találkozni is a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik rendezvényén, nyilatkozott erről a témáról: itt . Parti fecske ághegyen. Fotó: Pexels Mint a professzor úr mondta: a parti fecskék megfogyatkoztak, más fajok azonban az enyhébb telek miatt kedvezőbb helyzetbe kerültek. Utódaik között lehetnek azok az egyedek, amelyek képesek lesznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A felmelegedés egyik nyertese az örvösgalamb lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Meglátogatott egy szürke légykapó. A Mátraalján sem ritka madár, de a kertben most először figyeltem meg. A lakott területeken sem ritka faj. Salgótarjánban például üresen álló lakások erkélyein is költ néhány pár. Zavarás jó esetben semmi, macskaveszély nincs, a többit megoldják a madárszülők. Szürke légykapó az ághegyen. Leginkább így lesi zsákmányát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néha a földre is leröppennek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nemrég kirepült és éhes fiókák a szüleiket várják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Pár éve gyakran körbesétáltam a salgótarjáni Tóstrandot, az egykor csónakázótó és strand szerepét betöltő kis víztározó elég gazdag madárvilággal rendelkezett. Főleg tőkés récéket etettek itt azok, akik még nem hallottak arról, hogy micsoda károkat okoznak ezzel a vízimadaraknak. Vagy, ha hallottak róla, nem érdekelte őket. Volt ott kiszórva a grízes tésztától a kiflivégig sok minden, örömére a patkányoknak is. Egyszer valahogy május táján egy kisebb, öt madárból álló fészekalj fiókái között feltűnt egy szokatlanul világos példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Viszontláttam többször, rendben felnőtt. A képen látni, hogy a szeme nem piros, tehát nem albínó példány volt a szokatlanul világos színű réce. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Következő évben két másik, hasonló példány is volt az itt akkoriban tanyázó, negyven-ötven tőkés réce között. Csak akkor mentek el innen, amikor a tó befagyott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Viselkedésük semmiben sem különbözött a...

 Augusztus első napjaitól bizony előfordult, hogy üresen láttam a gólyafészket a főút mellett. A két fióka kirepült, július végétől próbálgatták a szárnyaikat, felemelkedtek a levegőbe, aztán egyszercsak elrugaszkodtak a biztonságot jelentő gallyfészekből. Megindulnak a nagy vándorútra, ami akár a Fokföldig is vezethet, az út közben tett, élelemszerző kóborlásokkal együtt oda-vissza 20 ezer kilométer is lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy darabig, úgy egy hétig még vissza- visszajártak, gyakran valamelyik szülő is ott álldogált a szomszédos villanyoszlopon, vagy a fészekre is rászállt. A mezőkön még ott járnak ilyenkor.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehet, hogy néha, rövid időre még hazalátogatnak, de a fehér gólyák augusztus közepén már csapatokba verődnek, hogy a nagy parancsnak engedelmeskedve meginduljanak dél felé. Visszavárom őket! Kelep Elek elköszön márciusig.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és r...

Négy, a környéken gyakoribb ragadozómadár faj is elém került a legutóbbi, oda-vissza 60 kilométeres, Salgótarján és Pásztó közötti utamon. Vörös vércsét három helyen is rendszeresen látok, karvalyt Mátraszőlős és Hasznos között rendszeresen. A barna rétihéja a Sulyom-hegy környékén tanyázik, de láttam a Tar és Hasznos között húzódó szőlők felett is. Egerész meg mindenfelé akad... Barna rétihéja, rövidített nevén brh. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy elgázolt egerészölyvet is láttam a 21-es főút mellett. Viszonylag ritkán keverednek az aszfalt fölé, legalábbis ahhoz képest, amennyi az útszéli kerítésoszlopokon üldögél belőlük. Előfordulhat, hogy valami elgázolt állat maradványai miatt közelítik meg az utat és kerülnek végül a kerekek alá. Egerész ölyv az év fáján, a korai juharon pihen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A Zagyva-völgyben került elém ez a karvaly. Viszonylag gyakran látok itt példányokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vörös vércse. Öröm, hogy az utóbbi idő...