Háztáji természetvédelem

 Alig érkeztek meg a vándorútról, már szaporodáshoz is láttak a fehér gólyák. Több fészekben is látom őket a környékünkön, útközben jövet-menet. A napokban láttam egy kajtár csapatot is Mátraverebély mellett, a falu északi szélén húzódó mezőn: 19 példányt számoltam. Ezek olyan fiatal madarak, amelyek hazatérnek Afrikából, de még nem szaporodnak, hanem a fészkelőterületeken sokszor csapatostól kóborolnak. Megérkeztek, rögtön párosodtak és már költenek is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Valahol talán fürödtek is előtte... A környékünkön sajnos nagy a szárazság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Örülök az érkezésüknek és ezzel Istennek hála, nem vagyok egyedül.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Idén április 18-án láttam az első gyurgyalagot. Pontosabban először csak hallottam, még az is megfordult a fejemben, hogy képzelődtem, vagy valamelyik seregély ilyen jól beszél idegen nyelven... Aztán megláttam a madarat a kert felett. Ilyen korán még sosem láttam gyurgyalagot; április utolsó napjaiban megérkezett már a Mátraaljára, de 18-án - az én megfigyeléseim szerint - még soha. Gyurgyalagok. Hazatért a legszínesebb hazai madár. Fotó: Pexels Gyurgyalag röptében. Fotó: Pexels Gyurgyag leshelyén. Fotó: Pexels

 Többször láttam már a környéken, ahol marhát tenyésztenek, vagy más állatot tartanak nem ritka madár a búbos banka, az utóbbi években mintha egy kicsit több is lenne belőlük. A kert felett viszont először láttam; a szőlők felé tartott. Nagy öröm volt, akárcsak két napja a fekete gólya . 😊 Banka portré. Fotó: Pexels   Fotó: Pexels Fotó: Pexels Fotó: Pexels

 Idén több csicsörke is énekel a kert végében. Tavaly is jelentkeztek kora tavasszal, az első hangját már februárban hallottam, de aztán eltűntek a környékről. Tegnap négy példány kergetődzött is, gondolom, a területen vesztek össze. Remélem, idén költenek is valahol a kertek végében, vagy a szőlőben. Nászruhás hím csicsörke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Ma délután hatalmas meglepetés ért: a kert felett, persze jó magasan, elvitorlázott egy fekete gólya. A távcső kéznél volt, a fényképező nem. A fehér gólyák sem olyan régen érkeztek meg a szomszéd utcába, őket látni is öröm, de feketét megfigyelni, - nos, az egészen rendkívüli öröm!  A madár kelet felől érkezett és a Zagyva-völgy felé tartott. Itt jól látni a fehér és a fekete gólya közötti különbséget. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Csilp-csalp füzike. Mondogatja a saját nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Idén először március 26-án hallottam csicsörke hangját a Mátraalján. Nagy tél volt, elég későn érkeztek, más években már február végén is hallható a jellegzetes, üvegcsörömpölésre emlékeztető hangocska. Valahogy kevesebben is lettek az utóbbi években. Már virágzik a pásztortáska is. A csicsörke szívesen eszi a magját. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászruhás hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kedves madaram a barázdabillegető: tél végi, kora tavaszi érkezése a tavasz biztos jele. Pár éve, egy már most egyre gyakoribb enyhe télen, január végén is megfigyeltem. Egy lapos tetős épületről röppent fel, ott a szellőzők környékén biztosan talált egy kis rovartáplálékot. Idén február 26-án hallottam az első példányt, megpillantani csak vagy két nappal később sikerült. Egy háztető gerincén sétált peckesen. 😉 Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.   Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak.  Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust: - Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére. - Itt az ideje - felelte a főse...

 Többször felbukkant a közösségi médiában az év utolsó és első napjaiban egy fehér gólya: a madár nem vonult el a nyár végén, a maconkai víztározón tartózkodott újév környékén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai befogták a madarat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni látogatóközpontjába vitték, ahol tavaszig gondoskodnak róla. Bátonyterenye és Kisterenye között tartózkodott a telelő fehér gólya. Fotó: Pintér Zsolt  Köszönet a fotóért Pintér Zsoltnak, az MME önkéntes munkatársának!  Az elkövetkező napokban kemény hideg várható, így a madár valószínűleg nem jutott volna táplálékhoz.

Fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ködös volt a reggel, elég nehezen világosodott ki, bár a pára felett szemmel láthatóan előbújt pár napsugár a felhők közül. Pár percre. Nem maradtam madarak nélkül ma reggel sem: a fekete rigók egy kis riasztgatás kíséretében ugráltak a tujákon, kiáltott a zöld küllő, jelezgettek egymásnak a cinegék. Aztán a fenyő rigók is meglátogattak: kisebb csapat érkezett a kert végébe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy részük odébbállhatott, október végén még 100-150 között volt a rigólélekszám. Most úgy 20-30 példány látogatott meg. Öröm persze a kisebb csapat is.😊

 Jártam egyet Maconkán , a víztározó körül; nem voltam már vagy két éve, nekem túlságosan zsúfolt és művi a környezet. Viszont a pusztító aszály miatt, ami persze nagyon nagy baj, alacsony a fő tározó vízszintje, iszapzátonyok bukkantak elő. Ezek vonzzák a madarakat, volt is 22 faj, legalábbis ennyit számoltam, meg néhányat fel sem ismertem. Október 6-án még megfigyeltem három molnárfecskét is. Csörgő récék . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bütykös hattyúk , középen ez évi példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Iszapzátony szürke gémekkel , dolmányos varjakkal és csörgő récékkel. Kicsit odébb voltak nagy kócsagok és tőkés récék is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hattyúk libasorban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A mindig itt tanyázó madárfajok mellett érdekes volt a rengeteg csörgő réce, biztosan száz körül lehettek. Volt néhány hegyi billegető, legalább két nagy kócsag is.

Illeget-billeget ő, a garázda barázdabillegető.  Kagylóhéj és billegető.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Arról jutott eszembe a fenti magvas gondolatot megörökítő versikém, hogy napok óta látok-hallok néhány barázdabillegetőt a kert és az udvar felett. Régebben láttam ám a garázdálkodását is: az autó visszapillantójában támadta a saját tükörképét egy példány. Fiatal, ez évi barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ilyenkor, a vonulás megkezdése előtt kisebb csapatokba is verődhetnek, régebben ilyet is megfigyeltem már, de most a Mátraalján nem láttam olyat, hogy két-három példánynál több lenne együtt.    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Október elseje van, borongós, csepergős, elég hűvös őszi reggel. A kávémat a teraszon ittam meg szokás szerint, közben elnézegettem a madarakat. Szépen mozogtak a kert felett, zöld küllőt kétszer is láttam átröppenni az udvar felett, de, hogy kettő volt, vagy ugyanazt a madarat láttam viszont, nem tudhatom. Zöld küllő. Fotó: Pexels A környéken előforduló varjúfélék is megmutatták magukat, a holló kivételével. Vetési varjú két csapatban jött, elsőre 40-50 madár, aztán nem sokkal később még jöttek páran, legalább két csókával megerősítve. A szarka is csörgött a szőlők felett, egy dolmányos varjút is láttam, de a károgás alapján lehetett belőlük négy-öt is. A szajkó kisebb csapatban járják a kerteket, néha hatot is látok egyszerre, de ennél többen is lehetnek. Dolmányos varjú. Sok lehet belőlük a környéken.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vetési varjú csepergő esőben.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Seregélyek sokan jöttek, egy nagy, 150-200-as csapa...

 Láttam szeptember 27-én két molnár fecskét Salgótarjánban , a piac felett. Azután másnap Pásztón , a hasznosi szőlők felett is megfigyeltem hármat, a hangok alapján talán többen is lehettek, akár öten-hatan is... Barázdabillegető is járta a levegőeget, de csak egy példányt figyeltem meg, csilingelő hangján jelezgetve, hullámos röptét öröm volt látni, főleg, hogy márciusig már nem valószínű az újabb megfigyelés.  Három molnár fecske a ház falán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fecskék közelében, különös kontrasztként egy csapat vetési varjú repült a Zagyva-völgy felé. lehettek vagy hetvenen. Fecske csivitelése és varjú károgása egyszerre. Micsoda ellentét: az elmúlt nyár és a közeledő tél szólt egymáshoz... Diótolvaj vetési varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

  Valami zsákmány is került. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esténként a félig leengedett garázsajtó alatt beröppen egy apró, szürke madár. Valahogy pár perccel hét után már megérkezik, nem zavartatja magát, hogy pár méterre tőle a teraszon üldögélek. Öröm, ha van a háznál rozsdafarkú.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nap közben nincs egyedül, ma is négyet láttam egyszerre; pontosabban egyszerre csak hármat, három egyszínű, szürkésbarna madarat. A háztetőn, az ereszcsatornában, a bokrok között keresgéltek, majd miután elrepültek, egy szépen kiszínesedett, csaknem fekete hím egyed is követte őket. Fiatal, ez évi példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az is kiderült ám, hogy a szállóvendégünk hol ütötte fel a tanyáját: egy vascső lóg a mennyezeten, valami ismeretlen célból rakta a helyére az előző tulajdonos. A hálóvendég házi rozsdafarkú ezen tölti éjszakákat. Elárulta magát: a cső egyik vége alatt rengeteg apró pöttyentés árulkodik arról, hogy jó az emésztése. Az is ke...

 Ma még láttam egy csapat molnár fecskét a Mátraalján. Kisboldogasszony , a Szűzanya születésnapja szeptember 8-a , de az egyház, lévén holnap hétfő, ma ünnepelte. A népi mondás szerint ez a fecskehajtó nap is, ami után nagy tömegben már nem nagyon látunk fecskéket. (Sajnos ez az állomány fogyása miatt is van...) Az utolsó, északabbra költő csapatok azért még a hónap végéig megfigyelhetők. Molnár fecskék gyülekeznek a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nappali pávaszem . Késő őszig is repülhet, aztán rejtekhelyekre, pincékbe, barlangokba húzódva telel, hogy kora tavasszal az első repülő nappali lepkék között örülhessünk a neki. No meg a kikeletnek .  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Szártalan bábakalács a Mátrában . Védett növény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A parti fecskék állományfogyása már régen jelezte, hogy gond lesz a klíma felmelegedése miatt.

 Nemrég raktam ki egy bejegyzést színhiányos, leucisztikus tőkés récékről . A napokban Rómában jártam, a Colosseum előtt pedig, egy kis füves területen két seregélyt figyeltem meg: az egyik szokatlanul világos színű példány volt. Ha jól gondolom, tollazatán a melanin hiánya látható. Szokatlanul világos színű seregély. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászidőszakban.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  

 Régen jelezték már a madarak állományváltozásai a Kárpát-medence időjárásának átalakulását: a parti fecskék állománya a tizedére esett vissza az elmúlt bő 30 évben. Parti fecske. A Tisza-menti nagy telepek költőállománya a tizedére fogyott. Fotó: Pexels  Az általam nagyra becsült dr. Szép Tibor professzor úr, akivel még a múlt évezredben volt szerencsém találkozni is a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik rendezvényén, nyilatkozott erről a témáról: itt . Parti fecske ághegyen. Fotó: Pexels Mint a professzor úr mondta: a parti fecskék megfogyatkoztak, más fajok azonban az enyhébb telek miatt kedvezőbb helyzetbe kerültek. Utódaik között lehetnek azok az egyedek, amelyek képesek lesznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A felmelegedés egyik nyertese az örvösgalamb lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Meglátogatott egy szürke légykapó. A Mátraalján sem ritka madár, de a kertben most először figyeltem meg. A lakott területeken sem ritka faj. Salgótarjánban például üresen álló lakások erkélyein is költ néhány pár. Zavarás jó esetben semmi, macskaveszély nincs, a többit megoldják a madárszülők. Szürke légykapó az ághegyen. Leginkább így lesi zsákmányát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néha a földre is leröppennek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nemrég kirepült és éhes fiókák a szüleiket várják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán