Háztáji természetvédelem

 Néhány növényfaj házi természetvédelmi oltalom alá esik nálam. A kertből csak akkor kerül ki, ha valamiért nagyon muszáj, még az ágyásokba is jut belőlük. Ilyen a mezei cickafark: bárhol bukkan fel, igyekszem meghagyni. Idén a sárgarépa között is virított néhány tő; nem bántottam, még a locsolóvízből is jutott nekik. Azt nem tudom, hogy a répának használtak-e, de zengőlegyek, földi poszméhek, lepkék sűrűn látogatták. Egyszer szalagos méhészbogarat is megfigyeltem rajta. Virágzik a mezei cickafark.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mezei cickafark. Szívesen látogatják a rovarok, a képen boglárka faj.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A másik ilyen háztáji védett növényem a közönséges párlófű: ahol kinő, meghagyom. Idén a rendes virágzás idején, nyár elején olyan kánikula jött rá, hogy a virágok szó szerint elsorvadtak. Most, szeptember utolsó dekádjára másodvirágzás tapasztalható. Közönséges párlófű virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán fentieken k...

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

 Tegnap végre volt három zápor is a Mátraalján, a levegő lehűlt, sokkal kellemesebb most, mint amikor még hajnalban is 20 fok volt... A kiaszott, kopár mezők még mindig messziről sárgállanak, de most legalább van a megújulásra némi remény... Ami tudvalevőleg utoljára hal meg. Van azonban egy szép őshonos növény, ami túlélte mindeddig a szörnyű szárazságot. Keleti kéneslepke a katáng virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A katángkóró kihajtott a repedezett agyagból és reggelente bőségesen mutatja meg kék virágait.Számos rovar táplálkozik rajtuk, leggyakrabban talán a zengőlegyeket látni, de tulajdonképpen bármi előfordulhat. A levéltetvek ellenségei és a beporzók is táplálékot találnak rajtuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néhol tömegesen virít. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A mezei katáng gyökeréből egyébként - persze megfelelő időben való kiásás, szárítás, pörkölés után - pótkávét lehet főzni, igazi cikóriát, mert ez a termesztett növény a katángkóró nemesítet...