Háztáji természetvédelem

 Ígéretem szerint kicsit utána néztem annak, hogy hol is végezte főzőüstben szegény Ménes gólya . (Szomorú története kattintásra elérhető.) A Salugah and Ghazal természetvédelmi területen történt a dolog, Asszuán város közelében, a Nasszer-tó gátja alatt. Magyarul semmit sem tud róla Google barátunk, így a fellelhető angol cikkeket néztem meg. Az ott készült fotók azért árulkodnak a Nílus és a hely - ami Egyiptom legkisebb kiterjedésű természetvédelmi területe - madárvédelmi jelentőségéről! Nagy nehezen találtam egy szabadon felhasználható képet a területről, ami talán megközelíti az eredeti állapotokat. Kinagyítva itt is van villanyvezeték, valami tábla, talán egy csónak is. Fotó: Pexels A nem túl friss brit Wikipédia szerint a szigetek és a környező Nílus-part növényvilágát 94 faj alkotja. A szigetek 1986 óta állnak védelem alatt, az egyik fő cél a fennmaradt őshonos növényvilág megőrzése, ami az évezredek óta művelt Nílus-völgyből már rég kipusztult. A másik cél a vonulás ...

  Fehér gólya az Ipoly-völgyben. Illusztráció, nem Ménes van a képen! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ott tartottunk tegnap, hogy a költöző madarakra nagyon sok veszély leselkedik a vándorúton . A természet persze keményen szelektálja az élet résztvevőit, a gond nem is ezzel van, hanem azzal a mérhetetlen pusztítással, amit az ember okoz, részben gazdasági okokból, részben puszta szórakozásból. Az egyik ismertté vált érdekes, bár szomorú eset a Ménes nevű gólya története. A Szécsényhez tartozó Pösténypusztán, az Ipoly-völgyben bújt ki a tojásból 2013-ban, majd jeladót kapott egy kutatási programban. A madárról az MME munkatársa fotókat is készített, megtalálod őket: itt . Augusztus közepén, amint eljött az ideje, Ménes is megindult a fajtársakkal Afrika felé, a Boszporusz-útvonalat alig elkerülve. Egyiptomig el is jutott baj nélkül. Kálváriája azzal kezdődött, hogy a jeladót észrevették a hátán, amit a "Madarak határok nélkül" című kutatási programban járatlan helyi hatóságo...