Háztáji természetvédelem

Fagyosak még a hajnalok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Holnap elbúcsúzik a február. A hajnalok még fagyosak, nap közben azonban már tavasz van, a madarak is jelzik. A zöld küllő kiabált ma reggel is a völgy felett, a nagy fakopáncs még dobolt is valami alkalmas faágon. A vándormadarak még nem igazán indultak el, egyedül seregélyeket láttam eddig, meg még február közepén 18, észak felé tartó nyári ludat. A nagy fakopáncsok is érzik a tavaszt.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Elhúzódhat még a fagyos időszak, de nappalok egyre hosszabbak, a kertek alatt settenkedik a tavasz. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Gyakori látogatóink a nagy fakopáncsok: a dióburok-fúrólégy által megcsúfolt termés nagy része most az ő jussuk. Szívesen látom őket, vigyék, ami kell nekik. 😊Egész évben jönnek egyébként, dolgoznak a többi fán is, bár pillanatnyilag nincs sok...  Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagy fakopáncs tojó, bár a tarkója épp nem látszik... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége is volt 2025-ben a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.    

 Idén is tönkretette a diótermésünket a fúrólégy. Sajnos a fa nem a legjobb fajta, büntetődiónak hívom, mert aki elő akarja varázsolni a kőkemény héjból a belét, annak igencsak meg kell dolgoznia vele. A harkályoknak viszont megfelel így is. Néha mókus is jön, bár őt mostanában nem láttam a kertben. Nagy fakopáncs hím. A piros tarkója különbözteti meg a tojótól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nagy fakopáncs tojó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néha dolmányos és vetési varjak is visznek egy-egy szem diót, a feltörésüket itt nem tudom, hogy oldják meg. Előbbiektől láttam már egészen különleges módszereket is, majd egyszer megírom. A lehullott dió az egerek és a pockok jussa.  

 Idősebb erdőkben, gyümölcsösökben, vagy akár parkokban járva néhol találkozhatunk a harkályfajok munkájának nyomaival. Nem csak az idősebb fákba vájt odúkra, vagy a rovarok után megvésett fakéregre kell itt gondolni. Ágvillába, fakéregbe szorított magok, makkok, fenyőtobozok mutatják, hogy hol kopácsoltak a madarak a beltartalom után kutatva. Az alkalmas, munkavégzésre leginkább megfelelő helyekre a harkályok összehordják a táplálékukat, rendszeresen ott táplálkoznak. Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Sajnos nem mindig jutott eszembe, hogy le is fotózzam, ha ilyet látok, de azért mindig megnéztem, mit bontogattak az adott környéken élő harkályfajok, többnyire nagy fakopáncsok. Télen ugyanis rovarok híján éhen halnának, ha csak abból kellene megélniük, amit a kéreg alól, vagy a korhadó fából kikopácsolnak. Így aztán a tápanyagban gazdag magok is szóba jönnek a túlélés végett. Mit találhatunk a harkályműhelyben? Nos, ez leginkább a környezettől függ. Ahol fe...

 Hideg hét után vagyunk, párszor mínusz tíz fok alá ment hajnalra a hőmérséklet. A természetben nagyon nagy szükség van ezekre a dermesztő időszakokra, főleg, hogy már évek óta nem volt ilyen... Sok kártevő elpusztul ilyenkor, amiből ijesztő módon van egyre több a távol-keleti poloskafajoktól a spanyol csigáig... Közép fakopáncs.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az alacsony hőmérséklet ellenére a napokban többször hallottam a harkályok dobolását: kiszáradt ágcsonkot kapácsolnak ilyenkor, ami rezeg és felerősíti a hangot. A területfoglalást jelzi, a párbaállás és az odúvésés, vagy legalábbis takarítás után pedig kezdődhet a költés. Persze hallottam már harkálydobszót januárban is, de hát ez attól is függ, mennyi időt tud a természetben tölteni az ember. Nagy fakopáncs hím. A tarkón látható piros sáv a tojó madáron hiányzik, egyszínű fekete. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A közép és a nagy fakopáncs méretre nagyjából egyforma, de a két képet összehasonlítva elég jól láthatók a ...

 Volt ma egy utam Salgótarján és Pásztó között, oda-vissza 60 kilométer. Nézegettem a madarakat is, a legnagyobb meglepetés még előbbi város belterületén ért, egy holló evett valamit az út közelében, tíz méter sem volt talán. Később Hasznoson, a szőlők felett is végigrepült korrogva egy példány. Mátraszőlősnél nagyobb csapat fenyő rigó repült fel a vetésről, a szárnyuk villogott a kelő nap fényében. Ugyanitt szarkát is láttam, a nagy őrgébics viszont eltűnt. Pásztó-Hasznoson is volt vagy 30-40 fenyőrigó, nagy csapat, úgy 40 házi veréb, szintén ugyanennyi fenyőpinty a szőlőben. Egy nagy szomorúfűzön és a diófánkon is kopácsolt nagy fakopáncs. Fentiek mellett széncinegék, mezei verebek, szajkók mutatták meg magukat, volt egy feketerigó is a szilvabozótban. A cseresznyefán egy meggyvágó jelezgetett, amikor elröppent, egy másik is ment vele. A telek fölé bekörözött egy csapat vetési varjú, úgy 50 lehetett. Később, a mátraszőlősi bekötőúton láttam egy nagyobb 200-300 madárból álló csapa...

  Láttam én már karón varjút... Meg nagy fakopáncsot is! Kimentem a kert végébe. Hatalmas csapat pintyféle madarat láttam a szőlők felett, 150 körülire becsültem a létszámot. Le is szálltak ahhoz éppen elég messze, hogy alaposabban ne sikerüljön szemügyre venni őket. Sajnos a távcsövet most sem vittem, így csak a legközelebb kanyarodó három-négy egyedben vagyok biztos, hogy erdei pinty volt.  Nem sokkal később egy csapat fenyő rigó, 40 körüli madár vitorlázott át a kert felett a viharos szélben. Öröm volt látni őket, nemrég éppen felvetődött egy virtuális beszélgetésben, hogy a régi, gyakran, sokszázas csapatokhoz képest a mostani teleken alig látni fenyő rigót . Ami a többi madarat illeti, egy egerész ölyv is körözött a szőlő felett, láttam a szokásos szajkókat, feketerigókat, széncinegéket, házi verebeket is. A diófára megérkezett a menetrend szerinti nagy fakopáncs is, de más most nem kószált arra. Az időjárás nem a legalkalmasabb volt a madármegfigyelésre, de l...