Bejegyzések

szarvasbőgés címkéjű bejegyzések megjelenítése

Bőgött a bika, szinte a száguldó kocsik között

Kép
Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Ma délelőtt érdekes látványban volt részem: a 21-es számú főút mellett, délelőtt fél 11-kor, legfeljebb húsz méterre a kerítéstől, hatalmas gímbika bőgött. Volt vele vagy 15 tarvad . A fényképezőgép a kocsiban volt, de hát ott nem lehet csak úgy megállni...  Marad a szép emlékkép, amit behunyt szemmel is bármikor maga elé idézhet az ember. 😌  

Szeptember utolsó dekádja, bőgéssel (Fotókkal)

Kép
 Hajnalban még volt ma szarvasbőgés: erdei fülesbagoly kontrázott a bikának. Mintha egy kicsit lanyhult volna a bőgés intenzitása, holott régebben szeptember harmadik dekádjára esett a java. A klímaváltozás tenné ezt is? Biztosan, legalábbis mindent rá lehet fogni... Gímbika. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis szénalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mályva virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Bőgésben bak: az ember mindig másra számít (Fotókkal)

Kép
 Kimentem szarvasbőgést hallgatni, meg egy pár fotó reményében. A természet mindig ad valamit, nem biztos, hogy megörökítésre is érdemes pillanatokat is, de azért a lélek mindig gazdagodik a látottaktól. Meg a hallottaktól is. Volt is bőgés, 3-4 bika is mordult még megfelelő fények mellett, de nem mutatta meg magát egyikük sem. Azért egy bakot sikerült lefotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Megkésve virító katángkóró. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Imádkozó sáska . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy pár vadvirág és rovar is megörvendeztetett.

Alkonyattájt (Fotókkal)

Kép
Szép naplemente volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarvasbőgés is jutott hozzá. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Meg egy kis varjúkárogás. Vetési varjak, néhány dolmányossal megerősítve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Tücsökzene, bőgés, baglyok: a hajnal hangjai (Fotókkal)

Kép
 Hajnalban a nyitott ablakból meghallgattam a kora ősz hangjait. A tücskök ciripeltek, néha az őszi bogár kontrázott nekik egy-egy bús kri-kri-kri-vel. Nem csak pár kuvik, hanem legalább egy erdei fülesbagoly is itt vadászgatott a kertek végében, a nagy dió- és cseresznyefákkal valami ligeterdőnek tűnhet a környék a szemükben. Aztán egyszer csak belebődült a szinte teljes sötétségbe egy gímbika. Gímbika tarvadakkal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  A hang a völgy felől jött, a főutcáról, lévén közelebb, biztosan jobban lehetett hallani. A Mátra-bércen is lehetett bőgés, de a szél, bár nem volt erős, most másfelé vitte a hangot.  Gímbika fogyó fények mellett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Persze így is szép élmény volt! Azért szerencsésnek mondhatom magam: amíg emeleten laktunk, ott is hallgathattam az erkélyen állva szarvasbőgést, már amikor nem nyomta el a város zaja. Hajnalonta még nem nyomta el, olyankor ott is nagyobb volt a csend, bár lénye...