Háztáji természetvédelem

 Szép, szürke nap volt ma is, varjúkárogással, cinegék jelezgetésével, harkályok kiáltásaival. Egyszer egy percre, vagy még annyira sem, elvékonyodott a felhőzet a Nyugat-Mátra felett, de csak azért, hogy utána még jobban észrevegyük a borongós időt. Ennek is megvan a maga szépsége.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a téli napforduló. Hosszabbodnak a nappalok, ami nem is gond, mert a Mátraalján reggel 7 után jön fel, háromnegyed 4 körül meg már le is megy a nap. A fagy és a hó persze továbbra is hiányzik. Ünnepek után meg már - ablakpárkányon való vetésre - elő is lehet keresni a zellermagot. 😉 Ködös, párás az idő változatlanul, de nem annyira, mint a elmúlt napokban. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sajnos nem idei képek. Fotók: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Két napos eső után vagyunk, ami nagyon jól jött a Mátraalján , de bizony a nagy nyári aszályt nem ellensúlyozta. Azért öröm volt így is ránézni a természetre: fekete harkály  hangját hallottam, az őzsíráshoz hasonlótól a ciripelésszerűig. Kró, a holló is mondogatta a nevét a magasban. Kró, a holló. Bőven van belőlük a környéken, szarvasbőgés idején pedig kimondottan jól élnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szinte megújult a bükkös a kétnapos eső után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A völgy két oldalán még három gímbika mordult néhányat kora reggel. A végét is járhatja a bőgés, meg el is húzódhat október közepéig, ezt csak a csupa nagybetűs természet tudja, hogy alakul. Esőcseppek egy fűszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esőcseppek a mezei mályva virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fekete harkály és a hollók hangja mellett csuszkák és széncinegék beszélgetését is hallottam, a szajkó pedig, amik ölyv vijjogását utánozta a bozótosban, ...

 Hajnalban még volt ma szarvasbőgés: erdei fülesbagoly kontrázott a bikának. Mintha egy kicsit lanyhult volna a bőgés intenzitása, holott régebben szeptember harmadik dekádjára esett a java. A klímaváltozás tenné ezt is? Biztosan, legalábbis mindent rá lehet fogni... Gímbika. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kis szénalepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Mályva virága.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kimentem szarvasbőgést hallgatni, meg egy pár fotó reményében. A természet mindig ad valamit, nem biztos, hogy megörökítésre is érdemes pillanatokat is, de azért a lélek mindig gazdagodik a látottaktól. Meg a hallottaktól is. Volt is bőgés, 3-4 bika is mordult még megfelelő fények mellett, de nem mutatta meg magát egyikük sem. Azért egy bakot sikerült lefotózni. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Megkésve virító katángkóró. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Imádkozó sáska . Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy pár vadvirág és rovar is megörvendeztetett.

Az erdő szeme a bükkfa törzsén keresztül lát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Jó nagy eső volt reggel. A nagy nyári aszályban már sárgulni-barnulni kezdő lombok szinte megújultak, üde szépségében pompázik az erdő. Szeptember van persze, ez nem tart sokáig. Azért egy gombaszezonnak nagyon örülnék... Eső után kisütött a nap a bükkösben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél mohaágyon, bunkós agancsgombával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Pár napja már fehérlenek a galagonyabokrok arra, amerre járok. Gyönyörű a látvány, különösen akkor öröm látni ezeket a cserjéket, amikor mondjuk őz is álldogál előttük az üde zöld vetésen. A galagonya virágát számos betegség megelőzésére és kezelésére ajánlják, a virágból főzött tea a szívre van jó hatással. A felhasználásáról számos cikk kering az Interneten... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyon szép a látvány, azt pedig különös öröm látni, hogy a galagonya időnként, egyes helyeken fává fejlődik, akár 5-6 méter magas is lehet. A Medves-fennsíkon ismerek egy példányt, aminek 105 centiméter a törzskerülete úgy egy méterre a földtől. Lehetnek persze nagyobbak is a környéken, néha látok is egy-egy példányt, meg is kellene egyszer mérni őket... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Számos növény virágzik ez idő tájt, egy kis ízelítőt találsz itt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Becsavarodott. Négylevelű farkasbogyó nőtt a bükklevélbe. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fekete nadálytő. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A védett réti iszalag. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fodros gólyaorr. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van az Erdők Nemzetközi Napja. Nehéz röviden összefoglalni, hogy mit is jelentenek a fával borított területek... Az erdő az élet alapja: oxigént termel, faanyagot ad, megköti a port, javítja a klímát a párologtatásával. Egy fa a gyökérzónától az ághegyig egész életközössége sorának ad otthont, megtartja a vizet, árnyékolásával csökkenti a felmelegedést. Jó hosszan lehetne sorolni. Zúzmara hull a földre a Zagyva forrásvidékén. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Bükkös májusi eső után a Medves-vidéken. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Cser hagyásfa a Medves-fennsík peremén. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A holt fának ugyanolyan fontos szerepe van az erdőben, mint az élőnek: gomba-, növény- és állatfajok sokasága táplálkozik a lebomló faanyagból. A gombák a gyökerekkel élnek szimbiózisban, a kéreg, az odú, a gyökerek között megbújó üreg a denevérektől a madarakig, a rovaroktól az emlősökig számos élőlénynek nyújt rejtek- és táplálkozóhelyet. ...

 Ma már végre kicsit esőre állt az idő egy kicsit, de az a szerény csepergés, amit kaptunk belőle, nem nevezhető esőnek. Nagy a baj, ki tudja, hol a vége a hónapok óta tartó téli aszálynak. Turbolya bronzlégy a salátaboglárka virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ujjas keltike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fakad a barka a fűzfafajokon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Martilapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Meleg volt a napokban, a márciushoz képest, - bár fagyott még éjszakánként, - túlságosan is meleg. A Mátraalján szombaton kora délután 23,5 fokot mutatott az árnyékban parkoló kocsim hőmérője. Egymás után nyílnak a kora tavasz vadvirágai, több faj is szirmot bontott már az erdők avarszintjén. Ilyenkor még éri fény a fák alját, igyekszik is több növányfaj a virágzással. Tegnap ígértem, hogy néhány védett faj után ma mutatok néhány nem védettet is. A következő képeken őket láthatjátok. Ujjas keltike pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A sombokrok is bimbóznak az utak mellett; ezt természetes állományban még nem láttam a Mátrában, viszont a Zagyva-völgy nyugati oldalán, a Cserhátban sokfelé előfordul. Olyankor a legfeltűnőbbek, amikor még lombfakadás előtt messziről láthatóan virítanak a sárga virágok. Bársonyos tüdőfű virít a bükkös alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kónya vicsorgó. Korhadékokkal táplálkozik, klorofillt nem termel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pett...