Háztáji természetvédelem

Köd van. A látvány varázslatos és titokzatos, igazi adventi várakozást rejt. Fekete István mondatánál szebbet nem tudok megfogalmazni... "Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom" - írta. Köd üli meg a mátrai bükkerdőt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Magasles mácsonyával és csipkebogyó pirosságával. Közel volt, csak a színét látni... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A színtelen reggelen nagy öröm látni a széncinegéket. A képen egy kemény fickó, hím példány. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 November elejére csúszott át idén a vénasszonyok nyara, nagyon szép most is a természet, főleg az erdő. A klímaváltozás előtti időszakban, amikor még nem sokan vették komolyan a tudósok globális felmelegedésre vonatkozó előrejelzéseit, valahogy hasonlóképpen alakult: november elején volt egy hét enyhébb, kellemes, kertészkedésre kiváló nap. Aztán a második dekád már téliesre fordult. Útra kelt egy tölgylevél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nyírfaív novemberi színekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Túl az első fagyokon is tartják még lombjaikat a tölgyek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nyárfákkal szegélyezett erdei út. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél az avaron. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Két napos eső után vagyunk, ami nagyon jól jött a Mátraalján , de bizony a nagy nyári aszályt nem ellensúlyozta. Azért öröm volt így is ránézni a természetre: fekete harkály  hangját hallottam, az őzsíráshoz hasonlótól a ciripelésszerűig. Kró, a holló is mondogatta a nevét a magasban. Kró, a holló. Bőven van belőlük a környéken, szarvasbőgés idején pedig kimondottan jól élnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szinte megújult a bükkös a kétnapos eső után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A völgy két oldalán még három gímbika mordult néhányat kora reggel. A végét is járhatja a bőgés, meg el is húzódhat október közepéig, ezt csak a csupa nagybetűs természet tudja, hogy alakul. Esőcseppek egy fűszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Esőcseppek a mezei mályva virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fekete harkály és a hollók hangja mellett csuszkák és széncinegék beszélgetését is hallottam, a szajkó pedig, amik ölyv vijjogását utánozta a bozótosban, ...

Az erdő szeme a bükkfa törzsén keresztül lát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Jó nagy eső volt reggel. A nagy nyári aszályban már sárgulni-barnulni kezdő lombok szinte megújultak, üde szépségében pompázik az erdő. Szeptember van persze, ez nem tart sokáig. Azért egy gombaszezonnak nagyon örülnék... Eső után kisütött a nap a bükkösben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél mohaágyon, bunkós agancsgombával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma már végre kicsit esőre állt az idő egy kicsit, de az a szerény csepergés, amit kaptunk belőle, nem nevezhető esőnek. Nagy a baj, ki tudja, hol a vége a hónapok óta tartó téli aszálynak. Turbolya bronzlégy a salátaboglárka virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ujjas keltike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fakad a barka a fűzfafajokon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Martilapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Meleg volt a napokban, a márciushoz képest, - bár fagyott még éjszakánként, - túlságosan is meleg. A Mátraalján szombaton kora délután 23,5 fokot mutatott az árnyékban parkoló kocsim hőmérője. Egymás után nyílnak a kora tavasz vadvirágai, több faj is szirmot bontott már az erdők avarszintjén. Ilyenkor még éri fény a fák alját, igyekszik is több növányfaj a virágzással. Tegnap ígértem, hogy néhány védett faj után ma mutatok néhány nem védettet is. A következő képeken őket láthatjátok. Ujjas keltike pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A sombokrok is bimbóznak az utak mellett; ezt természetes állományban még nem láttam a Mátrában, viszont a Zagyva-völgy nyugati oldalán, a Cserhátban sokfelé előfordul. Olyankor a legfeltűnőbbek, amikor még lombfakadás előtt messziről láthatóan virítanak a sárga virágok. Bársonyos tüdőfű virít a bükkös alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kónya vicsorgó. Korhadékokkal táplálkozik, klorofillt nem termel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pett...

 Kora tavasszal, a még kopasz erdő alján különleges növény virít: az apró termetű, legfeljebb 60-70 centi magasra megnövő farkasboroszlán. Nagy élmény volt, amikor először véletlenül rábukkantam, Vas vármegyében történt a dolog, sok-sok éve. A februári, hófoltos erdő alján előbb megéreztem a virágok erős illatát, mintsem a növényt megláttam volna! Azóta a Mátrában is megtaláltam élőhelyeit, egy patakvölgyben 17 volt a legtöbb tő, amit virágzáskor sikerült összeszámolni. Nagy öröm volt, a faj virágzása a tavasz biztos jele! A farkasboroszlán jóval lombfakadás előtt, akár már a tél végén virít. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az egyik mátrai élőhely. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Borongós, szürke reggel Szent Vince-napján. A vincelléreknek nem sok jót ígér...  Azt tartja a mondás: "hogyha fénylik Vince, megtelik a pince." Arra utal, ha kisüt a nap január 22-én, jó szőlőtermésre számíthatnak a gazdák, következésképpen az az évi bor is jó lesz. A mondás egy másik változata szerint "ha megcsordul Vince, megtelik a pince." Eszerint, ha megolvad a hó, szintén jók a bortermelők esélyei. A szakavatott vincellérek a megmondhatói, hogy megállja-e a helyét a mondás, mindenesetre biztos, hogy régi népi megfigyelésen alapul ez az időpont.  A január 22-én ünnepelt Zaragozai Szent Vince Hispániában született a 3. században, 304-ben vértanú halált halt. Vele kapcsolatban szőlővel, borral, pincével, hordóval-tömlővel, szőlőművelő szerszámmal való kapcsolatról nem tudunk, de kultúrtörténeti érdekességként kimutatható . Tisztelete a szőlőtermő vidékeken Nyugat-Európában máig jelentős. A magyar templomok között is akad Szent Vince titulusú, de azokat Páli Szen...

Behavazott bükkös Salgótarján közelében, Eresztvényben  Igazi, régimódi január volt ma mifelénk, nem engedett a fagy nap közben sem. Megértük, hogy már az is öröm, ha télen tél van... Még a hó sem olvadt el, sőt, reggel esett is egy kicsit. A látvány kedvéért egy bükkerdei séta ilyenkor maga a kikapcsolódás! Nagy madármozgás nincs ilyenkor, de egy kis vegyes cinegecsapat, két csuszkával megerősítve, megmutatta magát. Hallottam holló korrogását is, a harkályok egyelőre némák. Január közepén előfordult már sokszor, hogy doboltak.   Csuszka Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói