Háztáji természetvédelem

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

 Bár az emberek többsége a tövig kaszált természetes környezetet tartja gondozottnak, következésképpen szépnek, a gazosnak mondott területek sokkal több csodát és szépséget rejtenek.  Egy tőről fakadnak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A gyapjas aszat nagy, lila virágaival mutatós növény, akár másfél méteresre is megnőhet. Olyan szép, hogy kerti dísznövényként is megállná a helyét, ráadásul szárazságtűrő is.   Tűri a szárazságot, de lehet, 2025 már sok neki is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Naplementében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Alkonyattájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Földi poszméh gyűjti a nektárt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán