Háztáji természetvédelem

Frissen kirepült, még csak pár méteres vergődésre képes fióka. Azért gyorsnak gyors, a szülők is igyekeznek elterelni a fiatalokról a ragadozók figyelmét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Kirepültek a rozsdafarkú fiókák a pinceelőtető alatt lévő fészekből . Ez volt idén a második fészekalj. Az elsőt valami baj érte, nem tudom, volt-e végül túlélő, két fiatal biztosan elpusztult. A második költés jobban sikerült, négy fiókát neveltek fel sikeresen a madárszülők. A címben említett kirepülés azért túlzás, inkább csak kiugrálnak ilyenkor a fészekből. Ahogy a földön pattogott az egyik apróság, megtévesztett; amikor észrevettem, egy pillanatra azt hittem, hogy egér. Ez egyébként életük legveszélyesebb időszaka, főleg a házi macskák vadásszák le őket könnyűszerrel. Fiatal példány. Pár nap alatt megerősödnek annyira, hogy jól repülnek és a zsákmányukat is összeszedik.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén már biztosan nem lesz több fészekalj, jövőre pedig őszintén remélem, hogy ...

 Második fészekaljukat nevelik a rozsdafarkúak a pince előteteje alatt. Az előző sajnos nem igazán volt sikeres, legalább két fióka elpusztult kirepülés, pontosabban szétugrálás előtt. Táplálékra várva. Olyanok, mint négy túlfűtött operaénekes.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Alig virradt meg, nagy meglepetésben volt részem: a ház előtt, az utcán valami mozgást észleltem, mintha egy kisebb termetű kutya szaladt volna át az úton és megindult egyenesen felém... A látogató. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nem kutya volt azonban, hanem egy jól kinőtt mezei nyúl! A szemben lévő telkek felől érkezett, a napokban kaszálták ott a lucernát, nem sok rejtekhely kínálkozik. A nyúl meg- megállva, fülelve közeledett, egészen az előkertünkig jutott. (Közterület ugyan, de nekünk kell karban tartani, úgyhogy vehetjük úgy, a miénk.)  Akkor aztán lépteket hallott a kocsifeljárónkról, fülelni kezdett, majd megugrott és visszaszaladt arra, merről jött. Végigfutott a telkeken, vagy száz méter után tűnt el szem elől. Később, amikor kinéztem az erkélyről, viszontláttam: az út másik oldalán, az árokban csemegézett valamit.  

Letisztította már az agancsát ez a bak, a téli szőrzete is vedlik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Hím csicsörke. Csörömpölésszerű hangját gyakran hallom mostanában, lakott területeken is szól. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elvirágzott a fekete kökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Barna varangy  nőstény a salakon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Piros árvacsalán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 A korai juhar idén az év fája Magyarországon. A neve is mutatja, hogy korán virágzik, talán a farkasboroszlán után az első virító fásszárú. Ma reggelre az ablakom alatt is nyíltak a zöldessárga, szép virágok. Emlékszem ám arra az időre is, amikor a ma már a harmadik emeleten is túlnyúló fát ültették. Virágzik a korai juhar. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A csemete 1999 kora tavaszán került az ablakunk alá. Azóta jól megnőtt, egyszer majd meg is mérem a törzskerületét. Nem csak a beporzókat vonzza, madarak is keresgélnek a koronájában, szén- és kékcinege, gerle, feketerigó rendszeresen látható rajta. A balkáni gerlék fészkelnek is. Télidőben süvöltő, csíz, meggyvágó is volt már rajta, bár idén egyiket sem láttam itt. A valamelyik üres lakás erkélyén költő szürke légykapót is megfigyeltem már rajta, ma reggel meg alatta egy vörösbegyet. Pár kép és adat az év fájáról: Jellegzetesek a sárga levelek. A kép októberben, egy elegyes hegyvidéki bükkösben készült. Gyakori a városokb...