Háztáji természetvédelem

 Olvastam egyszer egy remek feljegyzést a Fertő-tó vidékének népi madárismeretéről . A lényege erősen egyszerűsítve, hogy a praktikus gondolkodású régiek a rendszertant nem bonyolították agyon. Két rendre osztották a madárfajokat : volt belőlük az ehető és a nem ehető. Gilisztaűző varádics, a háttérben terjőke kígyószisz, jobbra látszik egy már elvirágzott mezei katáng is. Akár díszkertben is megállnák a helyüket! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy így vagyok a növényvilággal , ha nem is az elfogyaszthatóságukat illetően. A gaztenger , ha őshonos fajokból áll, kifejezetten jó. Táplálékot és rejtekhelyet ad gyakorlatilag minden, szintén őshonos fajnak, vakondtól a gímszarvasig , a pókfajoktól a rovarokig , nem is beszélve a madarak sokaságáról. Aszályos időkben a beporzók is inkább találnak itt élelmet, mint a tövig kaszált helyeken. Mácsonyák. Különleges növény, érdemes alaposabban megvizsgálni egy-egy példányt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Az őshonos fajok mell...

 Virít az Adonis vernalis. A tavaszi hérics valamiért a férfiszépségről kapta a nevét, az való igaz, hogy gyönyörű növény a kora tavasszal nyíló, sárga virágaival. Egyes élőhelyeken néha még májusban is találni virágzó példányokat. Házi méhek keresik fel a márciusban már javában virító virágokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Védett növény, Istennek hála, amerre én járok, sok helyen és sok tő terem, kora tavasszal a fakadó fűzbarkák mellett az elsők között szolgál nektárral a beporzó rovaroknak.    Néha a vágások helyén is megtelepszik pár évre néhány tő. Akácos és cseres erdőújulatban is megtaláltam már. Mielőtt a fű kizöldülne, a tavaszi hérics már virágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Mérgező növény, néha domboldalnyi legelőkön is virít százával. A jószág nem legeli le. Csepergő esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói