Háztáji természetvédelem

Régen közismert, hogy a széncinegék nem azok a békés kis rovar- (és napraforgó) pusztító apróságok,  mutatnak  ragadozó hajlamokat  is: a linken egy ökörszemet zsákmányoló széncinegéről készített videót egy madármegfigyelő. Az persze könnyen előfordulhat, hogy az ökörszem sérült, vagy valamiért legyengült egyed volt. Széncinege, a madáretetők leggyakoribb vendége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A ragadozó hajlam miatt azonban nehogy valaki megharagudjon a széncinegékre! Teszik a dolgukat a természet rendje szerint. Ők is zsákmányuk esnek karvalynak, macskának, más ragadozóknak.

Szurdokpüspöki határában a pincepataki kőbánya mesevilággá vált a kőfalakra fagyott jégcsapvilágnak köszönhetően. Kifelé menet láttunk citromsármányokat, nagy fakopáncsot, a szokásos széncinegéket, végül két muflon ballagott át előttünk az úton. A bányaudvar felé tartva kicsit megálltunk a patak mellett - valami szárnysuhogás hallatszott és a meder felett elrepült egy karvaly. Letelepedett egy keresztbe dőlt fára, de sajnos olyan messze volt, hogy nem lehetett fotózni. Mesés alaktatokat varázsoltak a jégcsapok a kőfalakra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az egykori bányaudvart benőtték a fák, sziklák repedéseiben is megkapaszkodtak, ahol csak lehet. Már megindult az olvadás, jégfalakról néha leszakadt egy-egy darab. Itt hollók korrogását hozta a szél. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Hazafelé menet az út mellett láttunk vörös vércsét, egerész ölyvet, fácánt, mindből csak egyet-egyet. Szajkókból viszont vo...

Párszor ki-ki-tél-t kiáltott a széncinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Két napja megenyhült az idő, a Mátraalján éjszaka sem fagy, vagy csak alig. Nap közben a plusz pár fok a kemény mínuszok után olyan, mintha tavasz lenne. Talán ez zavarta meg azt a kis széncinegét is, amelyik A kert végében azt kiáltotta párszor: "ki-ki-tél!" Talán csak hangolt, vagy a többiek intették le, nem tudom; mindenesetre nem sokszor ismételte ezt a tavaszhívó kiáltást. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy balkáni gerle is tavaszt érzett már délután, huhúkolt egy párat: ő is lakott területen volt. Balkáni gerle. Fotó: Pexels   A természetben járva hollók korrogását is hallottam, de mutatták magukat; megesik, hogy a tél második felében már látjuk a nászröptüket, de őket a fák közül, a völgy aljából nem láttam.  

 Volt ma egy hosszabb autós utam: Pásztó és Gödöllő között, Hatvantól az M3-ason úgy 70 kilométer. Pár meglepetés is ért: láttam egy parlagi sast, egy vörös vércsét és tíz egerészölyvet. Persze mindenből lehetett több is.  Telelő vörös vércse. Fotó: Pexels   Vörös vércse. Fotó: Pexels Még otthon, induláskor egy karnyújtásnyiról látott sárgafejű királyka, egy barátságos vörösbegy, Lőrincinél egy nagy őrgébics szerzett örömet. Varjúféle meg, vetési és dolmányos is, szarka, szajkó mindenfelé volt.

 Többször felbukkant a közösségi médiában az év utolsó és első napjaiban egy fehér gólya: a madár nem vonult el a nyár végén, a maconkai víztározón tartózkodott újév környékén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai befogták a madarat, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság salgótarjáni látogatóközpontjába vitték, ahol tavaszig gondoskodnak róla. Bátonyterenye és Kisterenye között tartózkodott a telelő fehér gólya. Fotó: Pintér Zsolt  Köszönet a fotóért Pintér Zsoltnak, az MME önkéntes munkatársának!  Az elkövetkező napokban kemény hideg várható, így a madár valószínűleg nem jutott volna táplálékhoz.

  Ha tehetem, útba ejtem a Kis-Zagyva-völgyet és annak is az egyik ékességét, a Cruxx Gemina, azaz Kettős Kereszt nevet viselő tavat. Istennek hála nem járt úgy, mint a horgásztavak egy része, hogy hétvégi vityillók sora és budierdő növekedjen körülötte. Remélem, így is marad... Ha tehetem, körüljárom, ha nincs annyi idő, legalább egy kisebb sétát teszek mellette. Néha meglepetést is okoz a madárvilága. Tavaly május 31-én egy öreg réti sas és egy dankasirály szállt fel itt előlem, korábban egyiket sem láttam a Kis-Zagyva-völgyben. Láttam már itt nagy kócsagot, a közelben gyurgyalagok költenek, az idősebb fának köszönhetően mindig látni-hallani zöld küllőt is. Persze a gyakoribb madárfajokat is mindig öröm látni.  Ami az emlősöket illeti, a környéken őz, gím, dám, róka gyakran, vaddisznó, mezei nyúl ritkábban mutatja magát. Annál nagyobb öröm, ha valamelyik mégis előkerül. Sajnos inkább elgázolva látni a kisebb emlősöket, borzot, nyestet, vakondot, sünöket fotóztam már itt az ú...

  Az elmúlt egy hét fagyos időjárása jégréteget húzott a vizekre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mátyás névnap van ma, Szent Mátyás apostol ünnepe , akit a Jézust eláruló Karióti Júdás helyére választottak tizenkettediknek az apostolok közé.    A Holdvilág-árok a Visegrádi-hegységben: 1924-ben ilyen jégcsapok képződtek. Forrás: Fortepan / Schermann Ákos                                                              A népi regula szerint Mátyás, ha jeget talál február 24-én, akkor rontja, ha nem talál, akkor viszont csinál. Tehát a tél hosszára is következtet a népi megfigyelés: ha még jegesek a tavak, a folyók és patakok szélei, akkor már nem tart sokáig a tél. A jelek idén erre mutatnak...

 Az ablakom alatt az erdei pinty dalra fakadt. (Lehet, másfelé már régebben énekel.) Mínusz tíz fok van és sajnos felhőtlen az égbolt - csapadékra nagy szükség lenne, egész télen alig volt valami... Erdei pinty. Felénk február 22-én fakadt dalra. Fotó: Pexels  Pár napja Zsuzsanna napra a mezei pacsirtát kerestem, de a népi mondás nem jött be, a madár néma maradt. Nem csoda, mínusz 13 fok aznap reggel. Egy tóparton jártam, ahol kiterjedt füves élőhelyek húzódnak, de pacsirtafélének nyoma sem volt. A jég énekelt helyettük: ahogy a nap rásütött, a hőmérséklet-különbség miatt rianások sora keletkezett, különleges hanghatások közepette. Az elején viszonylag jól hallható, a videót a Cruxx Gemina mellett készítettem:    

  Esett egy ujjnyi hó, aztán el is olvadt, jó tapadós, nyakig érő sár maradt utána a Mátraalján. Udvarrendezésre készülve az esővízgyűjtőket át kellett rakni, az október óta mozdítatlan tartályok alatt pedig bőségesen felszínre jutott a tavalyi avar a szemközti szomorúfűzfáról. Vörösbegy portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg: telel a kertben egy vörösbegy:a pusztuló tuják és a sóskaborbolyák alatt látom leginkább, a magyalt is járja, a talajtakarónak hagyott növényi törmelékben mindig találhat valamit. Rovarokat, bábokat, petéket, fagyott gilisztát. Sovány táplálék télidőben, de a bogyókkal kiegészítve elég egy vörösbegynek; ha nem így lenne, odébbállt volna. Egyébként november táján még több példány volt, talán öt-hat is telelt a környéken, csak amiket láttam. Aztán csapadékvíz-elvezetés nemes céljából a szemközti oldalon az árkot betonelemekkel bélelték ki, csak úgy mellékesen lepusztították a növényzetet is mindkét oldalán. A vörösbegyekből nem s...

 Február 2-a van, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Nem csak az egyházban fontos ünnep ez, hanem a népi időjóslásban is, mi szerint a medve ilyenkor kinéz a barlangból, ahol a téli álmát alussza. Ha meglátja a saját árnyékát, már fordul is vissza, mert ha napos, enyhe időjárás van február 2-án, még hosszú lesz a tél. Mit lát ma a medve? Meteorológusi képességei majd kiderülnek... Fotó: Pexels  Ha viszont felhős, borult az időjárás, akkor már vissza sem megy pihenni, mert közel a tavasz. A medve időjósló képességeinél persze a műholdak kora óta vannak már biztosabb meteorológiai módszerek... A hagyomány azonban szép, érdemes rá emlékezni azzal is, hogy számon tartjuk február 2-as jelentőségét! Napsütés, vagy borulat? Időjósló nap február 2-a. Fotó: Pexels  Ami a medvét illeti: nem feltétlenül alszik téli álmot, főleg amióta enyhék a telek... Ha vissza is húzódik, nem hibernált állapotban tölti az élelemszegény napokat, így bármikor felébredhet. Az sem valószínű, hogy ba...

Feketerigó hím a pocsolyában. Télen is szoktak ám fürdeni, ha vízhez jutnak, akár havas-fagyos időben is!   Madárdalos január - ez olyan róka fogta csuka. Madárdalos lehet a tél végétől nyár közepéig terjedő időszak, április-május-júniussal a csúcson. Persze januárban sem egyedülálló a dolog, de lényegesen ritkább, mint az előttünk álló hónapokban. Január elején párszor megszólalt már a balkáni gerle a ház előtt, de azt a tompa huhúkolást, amit ők tudnak, nem igazán tartjuk madárdalnak. Ma azonban, január 7-én, hajnali négy óra után pár perccel dalra fakadt az ablakom alatt egy fekete rigó! Nem énekelt sokat, csak pár strófát, de bizonyára érezte a tavaszt az éjszakai eső után, a nulla fokot majdnem elérő hőmérséklet mellett is. Korai persze, hogyne lenne az. A feketerigó azonban az első énekesek közé tartozik, - nem csak az év elején, hanem a füttycifrázás minőségének tekintetében is. Aztán, hogy területfoglalás jogcímén miféle csúnyaságokat vágnak ilyenkor egymás fejéhez a hím ri...

Tőkés récék, egy bütykös hattyú és jobbra lent egy árva szárcsa a szécsényi lihogón   Újra kialakították a szobányi szabad vízfelületet a szécsényi sóderbányató közepén a vízimadarak. A madarászok úgy hívják az ilyet, hogy lihogó. Apró természeti csoda ez, bizonyítja, hogy az állatok is képesek alakítani a környezetüket. Tekintélyes létszámú madár gyűlhet össze a lihogón   A lihogó telente alakulhat ki, amikor keményebbre fordul a hideg hideg, a vízimadarak, récék, ludak, hattyúk és szárcsák, az úszkálásukkal megmozgatnak egy kisebb vízfelületet, ami így nem tud befagyni. A résztvevők többsége persze tőkés réce . Ők nappal tartózkodnak a lihogón, a vadludak éjszaka, tehát felváltva mozgatják a vizet. Bütykös hattyúk érkeznek a lihogóra   A lihogó nagy jelentősége, hogy a telelő vízimadarak biztonságban vannak a jégen járó ragadozóktól, főleg a rókáktól. Persze, ha tartós a nagy hideg, már nem működik a dolog, olyankor a madarak továbbállnak a délebbre, vagy nagyobb ...

Vörösbegy a bejegesedett itatón Fotó: Pexels   Sok háznál, intézménynél, vállalkozásnál, nagyobb közterületeken, parkokban is gondoskodnak télidőben a madarak etetéséről. Az itató és fürdő működtetése azonban inkább a nyári időszakra jellemző, pedig a szárnyasoknak télen is szükségük van a vízre, a hideg ellenére is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján hívja fel a figyelmet a téli itatás fontosságára, tanácsokat is adnak, hogy fagyos időben hogyan hosszabbíthatjuk meg a víz folyékony halmazállapotát.   "Télen sokan azért nem itatnak, mert a víz megfagy. Pedig éppen ez, a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. Ráadásul ebben az etető madarai is segítségünkre vannak, jellegzetes viselkedésükkel órákkal is elodázhatják az itatók teljes befagyását" - írja az MME. Hozzáteszik: a dolog a nagy forgalmú etetők közelében működik a legjobban, itt a madarak szinte folyamatosan látogatják az itatót is....

Nagy kárókatonák. A Baltikumból érkeznek Fotó: Pixabay Megérkeztek a napokban a nagy kárókatonák a Balatonra, csak Fonyódon 7000 körülire teszik a számukat - ezt Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója a Facebook-oldalán tette közzé. A halállományt elképesztő mértékben pusztító madarak csapatairól videók is készültek, a bejegyzés pedig a védekezés nehézségeit is taglalja. Éppen tegnap, január 2-án figyeltem meg három példányt a Zagyva mellett, Mátraszőlős és Pásztó között. Valószínű, hogy az észak felől a Kárpát-medencébe húzódó állományból időzött el néhány példány a Mátra és a Cserhát között folydogáló Zagyván. Erről a megfigyelésről blogbejegyzés is készült.