Háztáji természetvédelem

 Volt ma egy hosszabb autós utam: Pásztó és Gödöllő között, Hatvantól az M3-ason úgy 70 kilométer. Pár meglepetés is ért: láttam egy parlagi sast, egy vörös vércsét és tíz egerészölyvet. Persze mindenből lehetett több is.  Telelő vörös vércse. Fotó: Pexels   Vörös vércse. Fotó: Pexels Még otthon, induláskor egy karnyújtásnyiról látott sárgafejű királyka, egy barátságos vörösbegy, Lőrincinél egy nagy őrgébics szerzett örömet. Varjúféle meg, vetési és dolmányos is, szarka, szajkó mindenfelé volt.

Ma meglátogatott két vörösbegy is. A tuják alatt keresgéltek, onnan lehetett tudni, hogy nem ugyanazt a madarat látjuk viszont, hogy egyszerre, de másik ablakból is láthattuk őket. Nagy öröm volt, hogy a karácsonyi vendégek mellé szárnyas látogatók érkeztek. 😊 Vörösbegy volt a szenteste előtti vendégünk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A madáretetőn is megfigyelhető faj. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bizalmas madár, néha még portréfotót is megenged. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Még csak két napja érkezett meg a gólyánk , aztán, bár jártam a fészek felé, egyetlen madarat sem találtam ott. Ma azonban fordult a kocka! Megérkezett a gólyánk párja is, azt nem tudom, hogy a tavalyi-e, vagy újat talált, a lényeg, hogy itt van. Kisterenyén és Vizslás-Újlakpusztán már a kotlás is megkezdődött. Érkezés után nem vesztegetik az időt a fehér gólyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fehér gólyák nem tétlenkednek a hosszú és bizonyára fárasztó vándorút után azonnal a családalapítás nagy munkájába fognak. Gólyanász. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A kertben a vörösbegyeket párban láttam, több alkalmas gallyrakás is van a fiókanevelésükhöz. A kenderike is rendszeresen énekel a fák hegyén. A feketerigók fészkét meg is találtam az egyik tuján. Azt a legkönnyebb, jó nagy... A széncinegék is költhetnek valahol, de az odút nem foglalták el.     Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

  Esett egy ujjnyi hó, aztán el is olvadt, jó tapadós, nyakig érő sár maradt utána a Mátraalján. Udvarrendezésre készülve az esővízgyűjtőket át kellett rakni, az október óta mozdítatlan tartályok alatt pedig bőségesen felszínre jutott a tavalyi avar a szemközti szomorúfűzfáról. Vörösbegy portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg: telel a kertben egy vörösbegy:a pusztuló tuják és a sóskaborbolyák alatt látom leginkább, a magyalt is járja, a talajtakarónak hagyott növényi törmelékben mindig találhat valamit. Rovarokat, bábokat, petéket, fagyott gilisztát. Sovány táplálék télidőben, de a bogyókkal kiegészítve elég egy vörösbegynek; ha nem így lenne, odébbállt volna. Egyébként november táján még több példány volt, talán öt-hat is telelt a környéken, csak amiket láttam. Aztán csapadékvíz-elvezetés nemes céljából a szemközti oldalon az árkot betonelemekkel bélelték ki, csak úgy mellékesen lepusztították a növényzetet is mindkét oldalán. A vörösbegyekből nem s...

Vörösbegy a bejegesedett itatón Fotó: Pexels   Sok háznál, intézménynél, vállalkozásnál, nagyobb közterületeken, parkokban is gondoskodnak télidőben a madarak etetéséről. Az itató és fürdő működtetése azonban inkább a nyári időszakra jellemző, pedig a szárnyasoknak télen is szükségük van a vízre, a hideg ellenére is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján hívja fel a figyelmet a téli itatás fontosságára, tanácsokat is adnak, hogy fagyos időben hogyan hosszabbíthatjuk meg a víz folyékony halmazállapotát.   "Télen sokan azért nem itatnak, mert a víz megfagy. Pedig éppen ez, a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. Ráadásul ebben az etető madarai is segítségünkre vannak, jellegzetes viselkedésükkel órákkal is elodázhatják az itatók teljes befagyását" - írja az MME. Hozzáteszik: a dolog a nagy forgalmú etetők közelében működik a legjobban, itt a madarak szinte folyamatosan látogatják az itatót is....

Almaevő hím feketerigó télidőben. Fotó: Pexels   Feketerigót szinte mindenütt láthatunk egész évben, a nagyvárosok közepétől a zárt erdőkig, pedig a 19-20. század fordulóján még erdei és vonuló madár volt, Herman Ottó is így róla A madarak hasznáról és káráról című művében. Azóta a városokban is közönséges madárrá vált, a balkáni gerlék és a házi verebek mellett a leggyakoribb állandó faj. A díszcserjék és -fák termését is szívesen eszi, gyakori vendég az etetőkön is. A napraforgót is megnézi, a tört szem között talál is magának csemegét, de almával, főtt répával etethetjük inkább. Az almacsutkát és -héjat is érdemes kirakni neki a földre, persze macskamentes, biztonságos helyre. Különösen kemény teleken, ami persze egyre ritkábban várható, túró, lisztkukac, sovány darált hús lehet a tápláléka. Fekete rigó, az etetők gyakori vendége Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A vörösbegy szintén rigóféle madár, szinte mindig felbukkan a nagyobb és főleg rendszeresen napraforgóval feltö...