Háztáji természetvédelem

Csilp-csalp füzike. Mondogatja a saját nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Idén először március 26-án hallottam csicsörke hangját a Mátraalján. Nagy tél volt, elég későn érkeztek, más években már február végén is hallható a jellegzetes, üvegcsörömpölésre emlékeztető hangocska. Valahogy kevesebben is lettek az utóbbi években. Már virágzik a pásztortáska is. A csicsörke szívesen eszi a magját. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászruhás hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Teljes pompájában virít a leggyakoribb védett növény, a tavaszi hérics. Legelőkön, erdőszéleken, néhol domboldalnyi területeken is megcsodálhatók március végén. Megtelepszik ritkásabb erdőkben, vágások után is, de ott persze nem tömeges, egy-két tő szerénykedik csak a fák alatt. A méhek is előszeretettel látogatják az élénk színű, zöldülés előtt még nagyon is feltűnő szirmokat.   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szívesen látogatják a pollenpostások. Kora tavasszal még viszonylag kevés a virágzó növény Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.   Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak.  Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust: - Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére. - Itt az ideje - felelte a főse...

 A naptári tavasz első napja faggyal kezdődött, de hajnalban a fekete rigókat ez nem zavarta, több példány is énekelt. Aztán gyorsan melegedett a levegő, dél körül árnyékban is 10 fok körül volt, a madárvilág pedig megélénkült: a széncinegék területet foglaltak már, ezt hangjukkal is jelzik. Sokat mozognak a seregélyek, érkezett a kertbe egy őszapó és egy kékcinege is. Előbbiek fészket építhetnek a környéken. Nagy rókalepke napozik a kerítésoszlopon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A tavasz biztos jele, hogy repültek a nagy rókalepkék: két példányt kergetődzni is láttam. Énekelnek a fekete rigók, már két napja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     The first day of the calendar spring started with frost, but at dawn the black thrushes were not bothered by this, several specimens were singing. Then the air warmed up quickly, around noon it was around 10 degrees even in the shade, and the birdlife became more lively: the great tits have already occupied their terri...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből. Idén már láttam néhány fajt, ami a hideg hónapok után megérkezett a környékünkre. Mivel Nógrádban élek, így a délebbre élők persze jóval előbb is megfigyelhetik ezeket a vonuló madarakat. Elsőként a barázdabillegetőt figyeltem meg a vándorok közül, március 1-én. Ahhoz képest, hogy láttam már Salgótarjánban január 25-én is egy példányt, ez jó későn volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán barázdabillegetőt , március 1-én; örvös galambot március 14-én figyeltem meg először az idén.   Az örvös galamb a lakott területeken is egyre gyakoribb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az első énekes rigó t március 15-én láttam. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hónap közepén megfigyeltem az idei első házi rozsdafarkút is, Fehér gólyát és cigánycsukot március 22-én láttam először. Cigánycsuk hím. Mindig nagy öröm a márciusi érkezésük! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Csilpcsalp füzikét 26-án már hallottam, de nem láttam.  Még...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből, barázdabillegetőt , énekes rigó t, házi rozsdafarkút, meg még egy-két vonuló fajt láttam már az idén. Sajnos nem volt alkalmam utánuk járni, minden megfigyelés lakott területen történt... Március 22-én láttam az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán. Pár perccel később egy cigánycsukot is megfigyeltem az út mellett.  Készítettem róluk egy montázst, amin jól láthatók a különbségek. Ugye, hogy nem lehet őket összetéveszteni? A fekete gólya gyűrűje leolvasható volt, pár dolog ki is derült róla. Majd egyszer megírom azt is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

  Szürke gém. Gyakori látvány még lakott területeken is felbukkan. Ma már állandónak tekinthető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A mezőkön egész évben gyakran láthatunk szürke gémeket, néha nagy kócsagokat, tavasztól kora őszig pedig fehér gólyákat is. Ezek a vizes élőhelyekhez kötődő madarak mit csinálnak a puszta földön, ami sokszor kifejezetten száraz? Szürke gém keresgél a mezőn, még januárban, a Kis-Zagyva-völgyben. A madár alig látható, apró pont a kép előterében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nos, főleg a lucernatarlókat járják ezek a gázlómadarak, táplálék után kutatva. A téli időszakban is kínálnak zsákmányt a mezőgazdasági táblák: egerek, pockok ilyenkor is könnyen zsákmányul eshetnek, főleg amiikor felszaporodik az állományuk. A hó jelentene védelmet a  rágcsálóknak, de ugye az nem nagyon volt az elmúlt télen... Láttam is szürke gémeket itt-ott a tarlókon vadászgatni többfelé, tulajdonképpen a gazdák munkáját segítik a túlszaporodott rágcsálók gyérítésével. ...

Csepereg az eső, a gyepen pedig igazi fekete sereg keresgél. Úgy kétszáz körülire becsülöm a teljes létszámot, elég sokan vannak főleg a lakott területhez képest. Vetési varjú a nagy része, költéshez készülnek, nem csak táplálékot, hanem fészekanyagot is gyűjtenek. Vetési varjú keresgél az esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jár a vetési varjakkal egy csapat csóka is. Vannak vagy tizenöten, belőlük kicsit több lett a Mátraalján az utóbbi években. Védett faj, mindig öröm látni őket. A csepergő eső miatt szürke a márciusi reggel, de jár a közelben egy pár dolmányos varjú is. A hangjukat egy kis odafigyeléssel elég könnyen meg lehet különböztetni a vetésiekétől. Vetési varjak, csókák és seregélyek egy csapatban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A másik nagy csapat a vetési varjaké mellett a seregélyeké: március 8-án érkeztek, a környéken 40-50 példány mozog. Most a varjúfélékkel együtt keresgélnek. Közben egy barázdabillegető röppen végig a fekete sereg felett, csilingel a hangja...

 Salgótarján és Mátraszele között néha szinte kitapétázza az aszfaltot a sok kivasalt békatetem... A természetvédelem, a hivatásos és a civil is, évtizedek óta igyekszik menteni a menthetőt, ahol lehetett, építettek terelőfalat is, ahonnan aztán áthordják a kétéltűeket a biztonságos víz felőli oldalra.  Barna varangy nőstény cipeli hátán a hímet. A jóval nagyobb nőstényekből sokkal több van: méreteik miatt lomhábbak, könnyebben a kerekek alatt végzik, a ragadozóknak is egyszerűbb dolguk van velük. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Persze még így is nagyon sok az áldozat. Emlékszem, felmerült a múlt évezred végén a Bükki Nemzeti Park részéről, hogy a fő vonulás idejére lezárnák ezt az utat. Semmi nem lett belőle, a kerülő viszont nem semmi, amit tenni kellene miatta. Úgyhogy nem is lesz itt útzár soha. Aranyszemű barna varangy. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nagy szerencse, hogy vannak, akik gondoskodnak a vonuló varangyokról, még filmet is találsz ról...

Megérkeztek az énekes rigók a Mátraaljára is, az első éneklő példányt március 10-én hallottam Pásztó mellett, Hasznoson. Láttam is a madarat, egy ezüstfenyő csúcsán ült és fújta a nótáját. Énekes rigó, az egyik legjobb torkú hazai madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az énekes rigó énekét könnyű azonosítani, ugyanis megismétli a strófáit, azaz mindent kétszer mond, kétszer mond. Városiasodó madár, gyakran költ a lakott területeken is, csakúgy, mint a feketerigó. A vándormadarak sorra érkeznek, március 8-án láttam-hallottam fenti helyen az első seregélyeket, március 1-jén pedig az első barázdabillegetőket .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©

 Ma már végre kicsit esőre állt az idő egy kicsit, de az a szerény csepergés, amit kaptunk belőle, nem nevezhető esőnek. Nagy a baj, ki tudja, hol a vége a hónapok óta tartó téli aszálynak. Turbolya bronzlégy a salátaboglárka virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ujjas keltike. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fakad a barka a fűzfafajokon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Martilapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Meleg volt a napokban, a márciushoz képest, - bár fagyott még éjszakánként, - túlságosan is meleg. A Mátraalján szombaton kora délután 23,5 fokot mutatott az árnyékban parkoló kocsim hőmérője. Egymás után nyílnak a kora tavasz vadvirágai, több faj is szirmot bontott már az erdők avarszintjén. Ilyenkor még éri fény a fák alját, igyekszik is több növányfaj a virágzással. Tegnap ígértem, hogy néhány védett faj után ma mutatok néhány nem védettet is. A következő képeken őket láthatjátok. Ujjas keltike pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A sombokrok is bimbóznak az utak mellett; ezt természetes állományban még nem láttam a Mátrában, viszont a Zagyva-völgy nyugati oldalán, a Cserhátban sokfelé előfordul. Olyankor a legfeltűnőbbek, amikor még lombfakadás előtt messziről láthatóan virítanak a sárga virágok. Bársonyos tüdőfű virít a bükkös alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kónya vicsorgó. Korhadékokkal táplálkozik, klorofillt nem termel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pett...

 Úgy két-három évtizede még március elején-közepén virítottak a kökörcsinek a Medves-vidék egyik legismertebb szikláján, a Boszorkánykőn. Aztán egyre korábban emelték fel bimbófejüket a tavasz közeledtével, az elmúlt években már volt úgy, hogy február végén bimbózott itt a leánykökörcsin, ami azonban 2024-re eltűnt a szikláról. Mi lett vele? Nem tudom, de veszett ki már máskor is. Ez külön történet, a fajt fenyegető veszélyekkel együtt majd holnap írok róla. Leánykökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív     A Boszorkánykő mikroklímájának köszönhető, hogy a Medves-vidék korai vadvirágai odafent nyílnak. A tengerszint feletti 570 méter körüli magasságával közelebb van a naphoz, előbb felmelegszik, mint a környék. Erre rásegít, hogy a szilafal egyes részei majdnem függőlegesek, így a tél végén még laposan járó nap sugarai szinte merőlegesen érik. Ráadásul a bazaltszikla sötét színű, nappal felmelegszik, este pedig kisugározza az elnyelt hőt. Leánykökörcsin. Fotó: An...