Úgy két-három évtizede még március elején-közepén virítottak a kökörcsinek a Medves-vidék egyik legismertebb szikláján, a Boszorkánykőn. Aztán egyre korábban emelték fel bimbófejüket a tavasz közeledtével, az elmúlt években már volt úgy, hogy február végén bimbózott itt a leánykökörcsin, ami azonban 2024-re eltűnt a szikláról. Mi lett vele? Nem tudom, de veszett ki már máskor is. Ez külön történet, a fajt fenyegető veszélyekkel együtt majd holnap írok róla. Leánykökörcsin. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A Boszorkánykő mikroklímájának köszönhető, hogy a Medves-vidék korai vadvirágai odafent nyílnak. A tengerszint feletti 570 méter körüli magasságával közelebb van a naphoz, előbb felmelegszik, mint a környék. Erre rásegít, hogy a szilafal egyes részei majdnem függőlegesek, így a tél végén még laposan járó nap sugarai szinte merőlegesen érik. Ráadásul a bazaltszikla sötét színű, nappal felmelegszik, este pedig kisugározza az elnyelt hőt. Leánykökörcsin. Fotó: An...
