Háztáji természetvédelem

 Ma van a méhek napja: a beporzók védelmét nem lehet eléggé hangsúlyozni vegyszerektől, mikroműanyagoktól, minden elképzelhető környezetszennyezéstől terhelt, szomorú világunkban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az Országos Méhészeti Egyesület honlapja szerint: "Magyarországon április 30-a a Méhek Napja, melyet 1994 óta ünneplünk. (...) Az időpontválasztás nem véletlen: április végén indul be igazán az élet a kaptárakban, és ekkor kezdődik a mézgyűjtés időszaka.  A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére az ökoszisztémában és az élelmiszertermelésben. A méhek beporzó tevékenysége nélkül számos növényfaj képtelen lenne szaporodni, ami komoly hatással lenne a biodiverzitásra és az emberi táplálkozásra is." Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ezt azért nem árt figyelembe venni, amikor a virágos rétek és közterületek, kertek, udvarok tövig kaszálása a divat. (Természetesen szigorúan csak a térkő és a betonba lerakott gyeprács körül.)  M...

 Miközben a környéken mindenfelé zúgnak a benzinmotoros kaszák és gondosan tövig vágják a füvet, itt-ott kapával annyi tarackot kivágtam a kert végében, amennyi a mulcsoláshoz kellett a petrezselyem-fokhagyma-szamóca vegyeságyásban. Iszonyat szárazság van, a föld felszíne porzik... A kerítés mellett kinőtt egy tő hagymaszagú kányazsombor: állítólag ehető salátának, persze a friss hajtások. Egy hajnalpír lepke látogatta meg. Hajt a dió, elvirított a pitypang, végét járja az április. Hajnalpír lepke a hagymaszagú kányazsombor virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Dióhajtás. Vajon a fúrólégy mekkora támadást intéz idén? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyrészt elvirágzott a soknevű gyermekláncfű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Éppen a napokban raktam ki a Facebookra egy képet az erdei fülesbagoly mimikrijéről. Aztán nem sokkal később meglátogatott egy példány: a kertünkbe szállt be, pár percet elidőzött a vérszilvafán. Lévén délelőtt 10 óra, inkább aggasztó a dolog, mint örömteli. Megzavarhatták valahol, hogy el kellett hagynia a nappalozó helyét. Ráadásul költési időszak van, lehet, a fészkén ült előtte... Megtudni nem fogom soha, bár a madarat szívesen megfigyelném máskor is. Éjszaka...    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik a repce a Mátraalján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A környék gyönyörű, ahol virágzik a repce, egészen varázslatos a táj. Öröm nézelődni egy kicsit. C-betűs lepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sok szép pillanata van az áprilisnak, csak ez a hosszan tartó szárazság ne lenne... Meg a fagyok. Oda a cseresznyénk. Ha az aszály marad, a kétéltűek is veszélyben lesznek, pedig márciusban, amikor volt pár esős nap, elég szép számmal lehetett látni őket. A molnár fecskék is megjöttek, a napokban láttam egy 50-60 madárból álló rajt is. A füsti fecskékből vagy két-három pár lehet a környéken. Szinkronúszók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szinkronban repülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pihenőre készülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Idén április 18-án láttam az első gyurgyalagot. Pontosabban először csak hallottam, még az is megfordult a fejemben, hogy képzelődtem, vagy valamelyik seregély ilyen jól beszél idegen nyelven... Aztán megláttam a madarat a kert felett. Ilyen korán még sosem láttam gyurgyalagot; április utolsó napjaiban megérkezett már a Mátraaljára, de 18-án - az én megfigyeléseim szerint - még soha. Gyurgyalagok. Hazatért a legszínesebb hazai madár. Fotó: Pexels Gyurgyalag röptében. Fotó: Pexels Gyurgyag leshelyén. Fotó: Pexels

A napokban láttam az első kardos lepkét: a nagy rókalepke, a C-betűs és a nappali pávaszem mutatkozott már március végétől, húsvét vasárnap egy hajnalpír lepke is meglátogatta a kertet. Repült az első kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A füsti fecskék csivittelését napok óta hallom a magasból, most végre egy példányt láttam is a kert felett. Bejegyzésekből úgy látom, máshová már április első napjaiban megérkeztek.  Füsti fecske a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nádszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nézz be hozzám:  itt.  

 Gyönyörű hónap az április. Nekem a kedvencem... Színesedik a világ, bár a hajnali fagyok sokat rontanak rajta... A napok óta hófehérben pompázó cseresznyefa virágai megbarnultak. Ujjas keltike lila virággal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tavaszi hérics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Április utolsó napja van, ennek az évnek is elrohant éppen az egyharmada. Sok szépséget láttam jövet-menet, sajnos sok időm most sem volt a természeti szépségekben való gyönyörködésre, de azért vadvirágtól a vándormadárig, rovartól a gímbikáig sok mindent láttam. Virágzó madárcseresznye pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virít a pitypang. Idén hatalmas virágzás volt, az éjszaka hűvös időjárás miatt el is húzódott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kökény a hónap elején lefagyott, de maradtak azért túlélő területek és bokrok is, sokfelé kifehéredtek a domboldalak az április elején pusztító fagyok után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lenvirág. Egyik kedvencem ez a kis kék szépség. Valamikor, elég régen mondták a kékszemű széplányokra is, hogy lenvirágszemű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 Épp' április elején, amikor a kökény már kezdett virágba borulni, volt pár fagyos nap. A hideg persze megviselte - a gyümölcsösök mellett - a kökényt is, bebarnultak a menyasszonyi ruhába öltözött bokrok. Viszont amelyik még nem nyílt ki addigra, túlélte a fagyokat, és varázslatossá váltak ez erdő- és útszélek, legelők, kökénybokrokkal benőtt helyek. Itt-ott még virágzik a kökény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Kibomlottak a bimbók Hasznos vagy másik nevén Cserter vára alatt. A kép 2017. március 30-án, napkeltekor készült. Abban az évben nagyon korán virított a kökény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elvileg áprilisra esik a java virágzás, amióta érzékelhető is a globális felmelegedés, korábban fakadnak a kökénybimbók, sokszor március végére kinyílnak az első virágok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Áprilisi eső a Zagyva felső folyása mentén, vetési varjúval. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Április eleje, virágzik a kökény Szuha határában. Fotó: Andrásfalvi-Faragó ...

 Nagyon szép a ma reggel! Borult az ég, esett egy kis eső is végre, a járdán apró pocsolyák sorakoznak. Öröm a csapadék, de bizony azt juttatja eszembe, hogy az utóbbi hónapokban nem sok jutott belőle a földekre a környékünkön... Pedig nagyon kellene.   Alábbi fotók a Várberek-patak völgyében készültek egy kellemes áprilisi eső után. Nagy öröm volt akkor is kint kószálni! Az áprilisi, lombfakadás előtt virágzó növények javában nyílnak. Madársóska esőcsepekkel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ibolyafaj, talán erdei. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Bogláros szellőrózsa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Aranyos veselkék nőnek a fatönk szigeten a moha között. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán       Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Fagyott a héten hajnalonta, nagyon is keményen. Szomorúan láttam tegnap, hogy oda az évi cseresznyénk... Kibontottam vagy hat virágot, mindegyikben barna volt a terméskezdemény. A fosókaszilvában, ami jóformán le is virágzott a hideg napok kezdetére, szintén... Nem is néztem meg, csak egyet, úgyhogy lehet, ennyire azért nem rossz a helyzet. Saláta boglárka virít a patakparton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Sok helyen az éppen java virágzásban lévő kökénybokrok is bebarnultak reggelre. Régen az öregek azt tartották, hogy amikor a kökény elvirágzott, már lehet is ültetni a kukoricát és a krumplit. A hétvégére állítólag már enyhébb időt jósolnak, úgyhogy idén lehet, bejön a mondás.  Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az időjáráson persze ostobaság fennakadni, az olyan, amilyen. Az sem túl nagy bölcsesség, hogy fagy helyett inkább eső kellene... Reméljük, a száraz tél és kora tavasz után megérkezik a csapadék. Az erdők alján néhol töme...

 A gólya persze nem a miénk, még annyira sem, hogy az utcánkban lakjon. A fészek a főút mellett van, légvonalban nincs messze, aszfalton annál inkább... A lényeg, hogy megjött valamikor mostanában, én ma láttam először. Egyedül volt és a fészken álldogált. Remélem, a párja is megérkezik rövidesen! Fehér gólya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

Április lett hirtelen. A számomra talán legszebb hónap! Volt pár száz kilométernyi utam a napokban, szinte egyik óráról a másikra borultak fehérbe a szilvafák, a kökénybokrok, kibomlottak a bimbók a vad- és persze a nemesített körtefákon. A barkák tövében már zöld levélkék hajtanak, egyre több vándormadár érkezik meg. Már láttam füsti, pár perce molnár fecskét. Meg ugye sorra nyílnak a vadvirágok is.   Kétszínű árvácska a Mátrában. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bundás bogár a pitypang virágán. Az árokpartokon itt-ott már Nógrád északi részén is szirmot bontott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Saláta boglárka. A friss leveleit állítólag el lehet készíteni salátának. Én még nem próbáltam. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán       Kónya vicsorgó. Korhadéklakó, klorofillt nem termelő növény. Főleg vízpartokon látni, erdőkben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ujjas keltike a még kopasz erdő alján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©...