Háztáji természetvédelem

 Salgótarján és Mátraszele között néha szinte kitapétázza az aszfaltot a sok kivasalt békatetem... A természetvédelem, a hivatásos és a civil is, évtizedek óta igyekszik menteni a menthetőt, ahol lehetett, építettek terelőfalat is, ahonnan aztán áthordják a kétéltűeket a biztonságos víz felőli oldalra.  Barna varangy nőstény cipeli hátán a hímet. A jóval nagyobb nőstényekből sokkal több van: méreteik miatt lomhábbak, könnyebben a kerekek alatt végzik, a ragadozóknak is egyszerűbb dolguk van velük. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Persze még így is nagyon sok az áldozat. Emlékszem, felmerült a múlt évezred végén a Bükki Nemzeti Park részéről, hogy a fő vonulás idejére lezárnák ezt az utat. Semmi nem lett belőle, a kerülő viszont nem semmi, amit tenni kellene miatta. Úgyhogy nem is lesz itt útzár soha. Aranyszemű barna varangy. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nagy szerencse, hogy vannak, akik gondoskodnak a vonuló varangyokról, még filmet is találsz ról...

Megérkeztek az énekes rigók a Mátraaljára is, az első éneklő példányt március 10-én hallottam Pásztó mellett, Hasznoson. Láttam is a madarat, egy ezüstfenyő csúcsán ült és fújta a nótáját. Énekes rigó, az egyik legjobb torkú hazai madár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az énekes rigó énekét könnyű azonosítani, ugyanis megismétli a strófáit, azaz mindent kétszer mond, kétszer mond. Városiasodó madár, gyakran költ a lakott területeken is, csakúgy, mint a feketerigó. A vándormadarak sorra érkeznek, március 8-án láttam-hallottam fenti helyen az első seregélyeket, március 1-jén pedig az első barázdabillegetőket .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©