Háztáji természetvédelem

 Kedves madaram a barázdabillegető: tél végi, kora tavaszi érkezése a tavasz biztos jele. Pár éve, egy már most egyre gyakoribb enyhe télen, január végén is megfigyeltem. Egy lapos tetős épületről röppent fel, ott a szellőzők környékén biztosan talált egy kis rovartáplálékot. Idén február 26-án hallottam az első példányt, megpillantani csak vagy két nappal később sikerült. Egy háztető gerincén sétált peckesen. 😉 Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek már a vándormadarak. Tegnap seregélyek kis csapatával találkoztam a Mátraalján, ma pedig az első barázdabillegető röppent el a kert felett. Közben a téli vendégeket, a fenyő rigókat figyelgettem a diófán. Az egyikük mellé egy seregély telepedett. Ezért szép ez az időszak: a vándorok jönnek, a vendégek még nem mennek... 😉 Megjöttek a barázdabillegetők. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Illeget-billeget ő, a garázda barázdabillegető.  Kagylóhéj és billegető.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Arról jutott eszembe a fenti magvas gondolatot megörökítő versikém, hogy napok óta látok-hallok néhány barázdabillegetőt a kert és az udvar felett. Régebben láttam ám a garázdálkodását is: az autó visszapillantójában támadta a saját tükörképét egy példány. Fiatal, ez évi barázdabillegető. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ilyenkor, a vonulás megkezdése előtt kisebb csapatokba is verődhetnek, régebben ilyet is megfigyeltem már, de most a Mátraalján nem láttam olyat, hogy két-három példánynál több lenne együtt.    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből. Idén már láttam néhány fajt, ami a hideg hónapok után megérkezett a környékünkre. Mivel Nógrádban élek, így a délebbre élők persze jóval előbb is megfigyelhetik ezeket a vonuló madarakat. Elsőként a barázdabillegetőt figyeltem meg a vándorok közül, március 1-én. Ahhoz képest, hogy láttam már Salgótarjánban január 25-én is egy példányt, ez jó későn volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán barázdabillegetőt , március 1-én; örvös galambot március 14-én figyeltem meg először az idén.   Az örvös galamb a lakott területeken is egyre gyakoribb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az első énekes rigó t március 15-én láttam. Énekes rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hónap közepén megfigyeltem az idei első házi rozsdafarkút is, Fehér gólyát és cigánycsukot március 22-én láttam először. Cigánycsuk hím. Mindig nagy öröm a márciusi érkezésük! Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Csilpcsalp füzikét 26-án már hallottam, de nem láttam.  Még...

 Sorra érkeznek a vándormadarak a telelésből, barázdabillegetőt , énekes rigó t, házi rozsdafarkút, meg még egy-két vonuló fajt láttam már az idén. Sajnos nem volt alkalmam utánuk járni, minden megfigyelés lakott területen történt... Március 22-én láttam az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán. Pár perccel később egy cigánycsukot is megfigyeltem az út mellett.  Készítettem róluk egy montázst, amin jól láthatók a különbségek. Ugye, hogy nem lehet őket összetéveszteni? A fekete gólya gyűrűje leolvasható volt, pár dolog ki is derült róla. Majd egyszer megírom azt is.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©    

Csepereg az eső, a gyepen pedig igazi fekete sereg keresgél. Úgy kétszáz körülire becsülöm a teljes létszámot, elég sokan vannak főleg a lakott területhez képest. Vetési varjú a nagy része, költéshez készülnek, nem csak táplálékot, hanem fészekanyagot is gyűjtenek. Vetési varjú keresgél az esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jár a vetési varjakkal egy csapat csóka is. Vannak vagy tizenöten, belőlük kicsit több lett a Mátraalján az utóbbi években. Védett faj, mindig öröm látni őket. A csepergő eső miatt szürke a márciusi reggel, de jár a közelben egy pár dolmányos varjú is. A hangjukat egy kis odafigyeléssel elég könnyen meg lehet különböztetni a vetésiekétől. Vetési varjak, csókák és seregélyek egy csapatban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A másik nagy csapat a vetési varjaké mellett a seregélyeké: március 8-án érkeztek, a környéken 40-50 példány mozog. Most a varjúfélékkel együtt keresgélnek. Közben egy barázdabillegető röppen végig a fekete sereg felett, csilingel a hangja...

A feketerigó sokszor már januárban is énekel. Eleinte halkan, a bokrok mélyén, csak úgy magának hangolgat, aztán egyszer csak egy hajnalon rigófütty száll a sötétben... Akár januárban is, de februárban már egészen biztosan.Idén is az utóbbi években megszokott időpontban, már január 7-én dalra fakadt egy példány. Enyhe napok jártak az idő tájt... Mint minden évben, idén is a feketerigó fakadt dalra elsőként. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Korai megszólaló a balkáni gerle is, de az a monoton huhúkolás, amit sokszor már januárban is produkálnak, elég erős fantáziával nevezhető madárdalnak. Az erdei pinty február 21-én énekelt először az ablakom alatt. Február közepén már széncinegék is éltették a tavaszt, a madáretetőre járók között egyre gyakoribbá vált a civakodás, megkezdődött a párok kialakulása is. A "ki-ki-tél" február közepén már nem meglepetés. Az már nem az ablakom alatt történt, hogy a citromsármányt énekét február 23-án hallottam először a Kis-Zagyva-völgyben, Sá...

 Február 19-én, Zsuzsanna névnapján a nagykeresztúri (Nógrád vármegye) Cruxx Gemina körül hallgatództam kicsit, hogy megszólal-e a mezei pacsirta. A népi regula szerint tavaszjelző madár akkor nem mondott semmit, március 1-jén viszont énekelt egy példány a víztározótól nyugatra húzódó domb felett. A zöld küllő is kiáltott, holló szokás szerint volt vagy öt-hat, a jégtől megszabadult vízre visszatértek a tőkés récék is. Alig volt fagypont felett a hőmérséklet, de már igazi tavasz volt! Megérkeztek a barázdabillegetők a Kis-Zagyva-völgybe is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Erre ráerősített az is, hogy nem sokkal később hallottam egy vagy két, esetleg három barázdabillegető hangját is. A tó kis szigete körül jöttek-mentek a jelzéseik szerint, meglátni nem sikerült őket. Nem sokkal később azonban Pásztó mellett nem csak a hangját hallottam, hanem láttam is egy példányt.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©