Háztáji természetvédelem

 Pár napja egerész ölyvet támadó vörös vércsét figyeltem meg a kert végében. Mostanra akadt még egy érdekes eset a vörös vércse virtusról, amit ezúttal az ablakból láttam. Ugye a szúnyoghálós ablak a addig van nyitva, amíg nem kell fűteni. Tehát egész nyáron. A magasból hallottam a vércse vijjogását, gondoltam, támad valamit. Az ablakhoz lépve egy termetes héja suhant el a kert felett. Héját támadó vörös vércse. Szinte lerúgta a levegőből a jóval nagyobb madarat, aminek a súlyra akár  a nyolcszorosa is lehet a kisebb ragadozóénak. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Pár éve volt szerencsém nem csak megfigyelni, hanem le is fotózni, ahogy egy vörös vércse a területére tévedő héját zaklatja, szinte lerúgja a levegőből a jóval nagyobb termetű ragadozót. Ami a méreteket illeti, a wikipédia szerint a vörös vércse testhossza 32–35 centiméter, szárnyfesztávolsága  70–80 centi. A hím jóval kisebb, testtömege 160-210 gramm, a tojóé pedig 200-250...

 Vörös vércse vijjogását hallottam a kert végéből, aztán két példányt is láttam: egyik a cseresznyefánk mögött kanyarodva eltűnt a szemem elől, a másik meg egy egerész ölyvet támadott. A hatszor akkora ölyv a vérmes kis ragadozóval eleinte mit sem törődött, békésen siklott a magasban. A vörös vércse gyors és fordulékony, képes repülős mutatványokra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A vércse azonban néha nagyon is közel merészkedett, mire a szinte mindig lomhának tűnő ölyv tett néhány villámgyors fordulatot, szárnyát összekapva kitért támadója elől - aztán körözött tovább. A kisebb ragadozó nem hagyta békén, folytatta a támadásokat, néha vijjogott is közben. A fajtársa nem jött a segítségére. Gyakran szitálva, a levegőben "megállva" lesi zsákmányát. Egyébként erre a mutatványra az egerész ölyv is képes, pedig lomhának tűnő, termetes madár.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Még vagy négy-öt alkalommal az egerész arra kényszerült, hogy szárnyát összekapva hirtelen fordul...

Négy, a környéken gyakoribb ragadozómadár faj is elém került a legutóbbi, oda-vissza 60 kilométeres, Salgótarján és Pásztó közötti utamon. Vörös vércsét három helyen is rendszeresen látok, karvalyt Mátraszőlős és Hasznos között rendszeresen. A barna rétihéja a Sulyom-hegy környékén tanyázik, de láttam a Tar és Hasznos között húzódó szőlők felett is. Egerész meg mindenfelé akad... Barna rétihéja, rövidített nevén brh. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Egy elgázolt egerészölyvet is láttam a 21-es főút mellett. Viszonylag ritkán keverednek az aszfalt fölé, legalábbis ahhoz képest, amennyi az útszéli kerítésoszlopokon üldögél belőlük. Előfordulhat, hogy valami elgázolt állat maradványai miatt közelítik meg az utat és kerülnek végül a kerekek alá. Egerész ölyv az év fáján, a korai juharon pihen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A Zagyva-völgyben került elém ez a karvaly. Viszonylag gyakran látok itt példányokat. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Vörös vércse. Öröm, hogy az utóbbi idő...

Vörös vércse. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Énekel a kertben a barát poszáta, csak a hangját hallottam eddig, nem láttam még idén. Bekörözött egy egerész ölyv is a telek fölé, nemsokára egy vörös vércse támadta; ez rendkívüli öröm volt, mintha a vércsék többen lennének már a Mátraalján. A kuvikot viszont január óta nem láttam,-hallottam, újabb köpetét sem találtam... Remélem, azért jól vannak...   A távolban egy hím cigánycsuk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Amerre járok, szerencsésen megérkeztek a fehér gólyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sokfelé túlélték a fagyokat a kökénybokrok virágai. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

Egerész ölyv röptében. Gyakran láthatjuk egész évben, télen többen vannak. Fotó: Pexels Az egerész ölyv a leggyakoribb ragadozó madár, tucatszámra látni a mezőkön, erdőszéleken, magányos fákon, kerítésoszlopokon, néha akár a lakott területek felett körözve is. Egy-egy pocokjárta mezőn akár tucatnyi is összegyűlhet vadászni, bár meglehetősen opportunista ragadozó, a dögre is rájár, láttam már siklót zsákmányolni, persze nyáridőben. Télen az északabbra költők feldúsítják a hazai állományt, ilyenkor még többet látni belőlük, a gazdák örülhetnek is a rágcsálóirtó segéderőnek. Azt persze elég nehéz megbecsülni, mennyien lehetnek, de a szakembereknek vannak erre kifinomult módszereik. Na, a lényeg: mennyien is lehetnek a derék egerészek? Több autóutam is lesz a közeljövőben Pásztó és Salgótarján között. Kerek 30 kilométer, egy része lakott területen, de az könnyen kivehető a teljes távból. A két város között persze tudok tenni körutat is, ami tovább növeli a lehetőségek tárházát.  A lény...

  Láttam én már karón varjút... Meg nagy fakopáncsot is! Kimentem a kert végébe. Hatalmas csapat pintyféle madarat láttam a szőlők felett, 150 körülire becsültem a létszámot. Le is szálltak ahhoz éppen elég messze, hogy alaposabban ne sikerüljön szemügyre venni őket. Sajnos a távcsövet most sem vittem, így csak a legközelebb kanyarodó három-négy egyedben vagyok biztos, hogy erdei pinty volt.  Nem sokkal később egy csapat fenyő rigó, 40 körüli madár vitorlázott át a kert felett a viharos szélben. Öröm volt látni őket, nemrég éppen felvetődött egy virtuális beszélgetésben, hogy a régi, gyakran, sokszázas csapatokhoz képest a mostani teleken alig látni fenyő rigót . Ami a többi madarat illeti, egy egerész ölyv is körözött a szőlő felett, láttam a szokásos szajkókat, feketerigókat, széncinegéket, házi verebeket is. A diófára megérkezett a menetrend szerinti nagy fakopáncs is, de más most nem kószált arra. Az időjárás nem a legalkalmasabb volt a madármegfigyelésre, de l...

Nagy őrgébics. Telente láthatjuk főleg, költése kuriózum Fotó: Pexels   Volt ma egy oda-vissza 60 kilométeres utam, egész élménydúsra sikerült. A januári tavasz talán még kedvezett is a madármegfigyelésnek, de a viharos szél és az erős borulat nem. Mindenesetre a feketerigó énekelt hajnalban, a balkáni gerle sem maradt csendben... :) Ami az  utat illeti, az egerész ölyvek végigkísérték, vagy kéttucatnyit láttam a leggyakoribb ragadozóból, némelyiket röptében, másokat karókon, oszlopokon, vagy egyszerűen csak a földön üldögélve. Fenyőrigók. Három helyen láttam őket egy 60 kilométeres úton Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagykeresztúr határában, a Cruxx Gemina körül 27 hollót számoltam, nagy részüket a levegőben . Nem véletlen, közel a kotyházi szeméttelep. Egyszer, régen, 140 körüli példányt is láttam már úgy két kilométerrel feljebb, a Kis-Zagyva forrása felé. Lehetett akkor valami testesebb dög a kidobott szemét között. Nászröptüket most nem láttam, pedig január első ...