Háztáji természetvédelem

Április utolsó napja van, ennek az évnek is elrohant éppen az egyharmada. Sok szépséget láttam jövet-menet, sajnos sok időm most sem volt a természeti szépségekben való gyönyörködésre, de azért vadvirágtól a vándormadárig, rovartól a gímbikáig sok mindent láttam. Virágzó madárcseresznye pöszörléggyel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virít a pitypang. Idén hatalmas virágzás volt, az éjszaka hűvös időjárás miatt el is húzódott. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A kökény a hónap elején lefagyott, de maradtak azért túlélő területek és bokrok is, sokfelé kifehéredtek a domboldalak az április elején pusztító fagyok után. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lenvirág. Egyik kedvencem ez a kis kék szépség. Valamikor, elég régen mondták a kékszemű széplányokra is, hogy lenvirágszemű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Salgótarján és Mátraszele között néha szinte kitapétázza az aszfaltot a sok kivasalt békatetem... A természetvédelem, a hivatásos és a civil is, évtizedek óta igyekszik menteni a menthetőt, ahol lehetett, építettek terelőfalat is, ahonnan aztán áthordják a kétéltűeket a biztonságos víz felőli oldalra.  Barna varangy nőstény cipeli hátán a hímet. A jóval nagyobb nőstényekből sokkal több van: méreteik miatt lomhábbak, könnyebben a kerekek alatt végzik, a ragadozóknak is egyszerűbb dolguk van velük. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Persze még így is nagyon sok az áldozat. Emlékszem, felmerült a múlt évezred végén a Bükki Nemzeti Park részéről, hogy a fő vonulás idejére lezárnák ezt az utat. Semmi nem lett belőle, a kerülő viszont nem semmi, amit tenni kellene miatta. Úgyhogy nem is lesz itt útzár soha. Aranyszemű barna varangy. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nagy szerencse, hogy vannak, akik gondoskodnak a vonuló varangyokról, még filmet is találsz ról...