Háztáji természetvédelem

 Hideg szél fújt szinte egész nap a Mátraalján, újév hajnalán és kora reggel esett egy kis hó is, de a völgyben nem maradt meg. A Muzsla-bérc azonban, amikor a ködből kibontakozott, zúzmarában fehérlett, de csak úgy 600 méteres tengerszint feletti magasságtól. Alig világosodott, amikor a házi verebek vidám csiripelésbe kezdtek a tujákon; nem tudni, minek örültek, de legalább jól érezték magukat. 😉 Holló röpte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kinyitottam az ablakot, de a verebek jól elbújtak, nem láttam őket; meghallottam viszont Kró barátom hangját. A holló jó magasan repült, az idő sem volt tiszta, de ő lett 2026 első látott madara. Rajta kívül 4 széncinegét, 2 fekete rigót, később hatalmas, 60-80 példányból álló háziveréb-csapatot láttam. Hallottam fenyőrigó és szarka hangját is, de az év első napja nem kényeztetett el a látnivalókkal.  

Behavazott bükkös Salgótarján közelében, Eresztvényben  Igazi, régimódi január volt ma mifelénk, nem engedett a fagy nap közben sem. Megértük, hogy már az is öröm, ha télen tél van... Még a hó sem olvadt el, sőt, reggel esett is egy kicsit. A látvány kedvéért egy bükkerdei séta ilyenkor maga a kikapcsolódás! Nagy madármozgás nincs ilyenkor, de egy kis vegyes cinegecsapat, két csuszkával megerősítve, megmutatta magát. Hallottam holló korrogását is, a harkályok egyelőre némák. Január közepén előfordult már sokszor, hogy doboltak.   Csuszka Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói