Háztáji természetvédelem

 Láttam a napokban párszor, hogy a hím feketerigók összeverekedtek. Kemény fickók, valóságos légcsárdást járnak, amikor összecsapnak az élőhelyüket védve. A madarak egy része a költés idejére revírt foglal, akkorát, amekkora élelemszerző terület kell a fiókák felneveléséhez. Rézorrú barátom főleg reggel és este fakad dalra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A fiókanevelés nagy munka, a madárszülők sokat dolgoznak ilyenkor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Egy-egy ilyen terület az elfoglalását és határát jelzik a hímek az énekükkel. Az emberi fülnek gyönyörű a madárdal, sokan azt gondolják, hogy a szárnyas örömében fakad dalra, dicsérve a napfényt, a hajnalt, az estét, a párját, az utódait vagy akármit, holott nem tudjuk, mit mondanak ilyenkor. Hím feketerigó téli portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehetséges, hogy válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez? Például az a feketerigó, amelyik a birsalmafán énekelt ma reggel, talán azt üzente a másik hím madárnak: "ú...

 A nagyhétre megérkeztek a Mátraaljára a nyaktekercsek. Egy több hektáros szőlőterületen hallottam őket először, elég nagy hangerővel veszekedtek, néha közelebb is jöttek, még a szomszéd diófájáról is hallottam egyiket. Meglátni sajnos nem sikerült, pedig a diófák még kopaszak. Mindenesetre jól működik a nyaktekercs terepruhája, beleolvad a környezetébe... Terepruhás nyaktekercs. Fotó: Pexels  Másnapra egyik nyaktekercs elköltözhetett a környékről: már csak egy madár hangját hallottam. Előtte való napon valószínűleg még revírt foglaltak, azért csaptak olyan nagy patáliát. Sajnos már most késői kihelyezni számukra az odút, de jövőre megpróbálom, hátha megtelepednének. Nyaktekercs. Fotó: Pexels  Már most olyan hihetetlen, de valamikor, fiatalkoromban költött a kertünk végében, az akácosban, nagy fakopáncs odújában. Még fotózni is tudtam őket, papíralapon meg is van. Valahol. Nem állok neki megkeresni.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Még csak két napja érkezett meg a gólyánk , aztán, bár jártam a fészek felé, egyetlen madarat sem találtam ott. Ma azonban fordult a kocka! Megérkezett a gólyánk párja is, azt nem tudom, hogy a tavalyi-e, vagy újat talált, a lényeg, hogy itt van. Kisterenyén és Vizslás-Újlakpusztán már a kotlás is megkezdődött. Érkezés után nem vesztegetik az időt a fehér gólyák. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A fehér gólyák nem tétlenkednek a hosszú és bizonyára fárasztó vándorút után azonnal a családalapítás nagy munkájába fognak. Gólyanász. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A kertben a vörösbegyeket párban láttam, több alkalmas gallyrakás is van a fiókanevelésükhöz. A kenderike is rendszeresen énekel a fák hegyén. A feketerigók fészkét meg is találtam az egyik tuján. Azt a legkönnyebb, jó nagy... A széncinegék is költhetnek valahol, de az odút nem foglalták el.     Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Elállt az eső. Kicsit elázott a fűzfák barkája, de ennél nagyobb baj sosem legyen. A rovarvilág is megmozdult így vasárnap délelőtt, még egy szakadozott szárnyú, áttelelt atalanta lepke is rárepült a virágporban gazdag barkákra. Közben énekelt a feketerigó, csilingelt a barázdabillegető hangja, megindultak virágport gyűjteni a méhek is. Atalanta lepke. Megkopott egyed, de sikeresen áttelelt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virít még a húsos som, bár nemsokára már elvirágzik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Elállt az eső. Remélem azért, nemsokára újra megnyílnak az ég csatornái. Nagyobb szükség van most természetben a vízre, mint bármire. Biztató, hogy közben erdei pinty esőhangját hallom. Ez nagyjából úgy szól, hogy "zsrip", a madár gyakran is mondogatja. Azt azonban nem tudom, miért hívják esőhangnak. Bízom azonban abban, hogy az erdei pinty nem téved.   Árokpartokon, napsütötte helyeken virítanak az első pitypangok is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Kibomlott rekett...

 Beesteledett. A feketerigó még fújja a nótáját az ablak alatt, ahol a nap lement, egy kicsit pirosas az ég alja. Kicsit hűvös az este, de hát márciusban ez így van jól. Kékcinege fűzbarkán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nagyon szeretem ezt az időszakot! A természet ébredését, ami felénk a kökörcsinek virágzásával kezdődik, még a húsos som is csak utána jön. Követi a martilapu, a lombfakadás előtt mát virágzó növények sora a még kopasz erdők alján... Aztán kivirágzik a kökény és már követhetetlen is, hogy mi minden jön utána. Feketerigó hím. Énekük a városokban is hallható. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fűzbarkák tövén már megjelentek az első zöld levélkék, a kertekben sárgállik a nárcisz, a hóvirág és a krókuszok már elvirágzóban vannak.  Aztán az egymás után dalra fakadó madarak hangja, a telelésből érkező vándorok megjelenése mind maga a csoda! Éled a rovarvilág is, zengőlegyeket, méheket is láttam pár lepkefaj mellett. Igazi csoda számomra! Tőkés récék párban...

A feketerigó sokszor már januárban is énekel. Eleinte halkan, a bokrok mélyén, csak úgy magának hangolgat, aztán egyszer csak egy hajnalon rigófütty száll a sötétben... Akár januárban is, de februárban már egészen biztosan.Idén is az utóbbi években megszokott időpontban, már január 7-én dalra fakadt egy példány. Enyhe napok jártak az idő tájt... Mint minden évben, idén is a feketerigó fakadt dalra elsőként. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Korai megszólaló a balkáni gerle is, de az a monoton huhúkolás, amit sokszor már januárban is produkálnak, elég erős fantáziával nevezhető madárdalnak. Az erdei pinty február 21-én énekelt először az ablakom alatt. Február közepén már széncinegék is éltették a tavaszt, a madáretetőre járók között egyre gyakoribbá vált a civakodás, megkezdődött a párok kialakulása is. A "ki-ki-tél" február közepén már nem meglepetés. Az már nem az ablakom alatt történt, hogy a citromsármányt énekét február 23-án hallottam először a Kis-Zagyva-völgyben, Sá...

 Ki, hogy van vele, nekem egész évben a február végétől május elejéig tartó időszak a legkedvesebb. A természet megújulásának már a tél közepétől számos jele van, kezdi a nagy termetű ragadozók fészekfoglalása, a hollók nászröpte, a harkályok dobolása... Aztán amikor a fűzvesszők sárgállani kezdenek, már biztos, hogy közel tavasz. Idén február végén volt végre pár hidegebb nap, most is mínusz egy fokra ébredtünk, de ez már a naptári tavasz első napja. Leánykökörcsin. A legkorábban virágzó növények közé tartozik. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Télidőben a következő jel, amikor dalra fakad a feketerigó, a széncinege, az erdei pinty , a citromsármány . (Enyhébb napokon a balkáni gerle is sokszor megszólal, de az ő hangját azért túlzás madárdalnak tekinteni.) Martilapu virít a vízparton. A völgyek aljában már tél végén nyílik, a hegyvidéki bükkösökben április közepéig is elhúzódhat a virágzása. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A hóvirág kertészeti változata már január ele...

A 21-es számú főút és a vasút között folyik a Zagyva, a piros kör jelöli azt a helyet, ahol a három kormoránt megfigyeltem. Szeptemberben ugyanitt, a fa felett látható lucernatarlón a szürke gémek között egy fekete gólyát is láttam Fotó: GoogleMaps Volt egy pásztói utunk, zúzmarás ködben, fagyban, rossz látásviszonyok között. A 21-es főút mellett Mátraverebélynél nagyobb rudli dámszarvast láttunk, többfelé őzeket, egy gázolt rókát és egy nyestet. Különösebb madármozgás nem volt: a mátraszőlősi elágazónál pár szarka, egy holló, az út melletti kerítés oszlopain tucatnyi egerészölyv mutatta meg magát, itt-ott feketerigót is láttunk.                   Nagy kárókatona. Fotózni sajnos nem sikerült, ezért: Forrás: Pexels Pásztó felé kanyarodva, a Zagyva felett egy nagy, fekete madarat láttam, persze ködben minden madár fekete... Aztán egyszer csak felismertem a röptéről: nagy kárókatona repült a patak felett! (Ezen a szakaszon a Zagyva még csak pa...

Elpusztult a zöldike, talán a tűzijáték áldozata. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Újév napján kihagyhatatlan számomra a szentmise, de ezen kívül látástól vakulásig munkával telt 2024 és '25 fordulója, úgyhogy csak templomba menet-jövet nyílt lehetőség egy kis madárnézegetésre. A ház előtt álló tuják és magyalok alapján a madárvilágra is tudtam következtetni. Volt ott 4-5 feketerigó, ők lettek 2025 első madarai. A magyal bogyóit csipegették. Feketerigó hím. Idén is nyert az év első madara versenyen, vetélytársa a széncinege Fotó: Pexels A nagy tujákon bontogatta a magot pár széncinege, belőlük is legfeljebb 4-5 példány lehetett. Azután meghallottam a zöldikék jelzőhangját, később három madarat számoltam; a nagyra nőtt, örökzöld tujákon nem is olyan könnyű észrevenni őket. Nézegetés közben - biztosan bolondnak néz, aki a fák alatt lát kószálni, égre emelt tekintettel - aztán találtam egy elpusztult zöldikét is. Egészen közel volt az ablakunkhoz, talán ő koppant éjszaka, a tűzijáté...

Almaevő hím feketerigó télidőben. Fotó: Pexels   Feketerigót szinte mindenütt láthatunk egész évben, a nagyvárosok közepétől a zárt erdőkig, pedig a 19-20. század fordulóján még erdei és vonuló madár volt, Herman Ottó is így róla A madarak hasznáról és káráról című művében. Azóta a városokban is közönséges madárrá vált, a balkáni gerlék és a házi verebek mellett a leggyakoribb állandó faj. A díszcserjék és -fák termését is szívesen eszi, gyakori vendég az etetőkön is. A napraforgót is megnézi, a tört szem között talál is magának csemegét, de almával, főtt répával etethetjük inkább. Az almacsutkát és -héjat is érdemes kirakni neki a földre, persze macskamentes, biztonságos helyre. Különösen kemény teleken, ami persze egyre ritkábban várható, túró, lisztkukac, sovány darált hús lehet a tápláléka. Fekete rigó, az etetők gyakori vendége Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A vörösbegy szintén rigóféle madár, szinte mindig felbukkan a nagyobb és főleg rendszeresen napraforgóval feltö...