Háztáji természetvédelem

Dolmányos varjú. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma is ködös idő volt és dolmányos varjak érkeztek a diófára. A dióburok-fúrólégy tönkretette a termést, de legalább a varjak lakmározhatnak belőle, ha fel tudják törni. A dolmányos egyébként komoly intelligencia: láttam, hogy a diót a betonra dobálja, hogy feltörje a héját. Máskor Pesten a piros lámpánál a kocsik közé, hogy a kerekek intézzék el a kemény munkát. Amikor állt a forgalom, volt egy-két perce, hogy a dióbélhez hozzáférjen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Szép, szürke nap volt ma is, varjúkárogással, cinegék jelezgetésével, harkályok kiáltásaival. Egyszer egy percre, vagy még annyira sem, elvékonyodott a felhőzet a Nyugat-Mátra felett, de csak azért, hogy utána még jobban észrevegyük a borongós időt. Ennek is megvan a maga szépsége.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Szép naplemente volt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Szarvasbőgés is jutott hozzá. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Meg egy kis varjúkárogás. Vetési varjak, néhány dolmányossal megerősítve. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Csepereg az eső, a gyepen pedig igazi fekete sereg keresgél. Úgy kétszáz körülire becsülöm a teljes létszámot, elég sokan vannak főleg a lakott területhez képest. Vetési varjú a nagy része, költéshez készülnek, nem csak táplálékot, hanem fészekanyagot is gyűjtenek. Vetési varjú keresgél az esőben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jár a vetési varjakkal egy csapat csóka is. Vannak vagy tizenöten, belőlük kicsit több lett a Mátraalján az utóbbi években. Védett faj, mindig öröm látni őket. A csepergő eső miatt szürke a márciusi reggel, de jár a közelben egy pár dolmányos varjú is. A hangjukat egy kis odafigyeléssel elég könnyen meg lehet különböztetni a vetésiekétől. Vetési varjak, csókák és seregélyek egy csapatban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A másik nagy csapat a vetési varjaké mellett a seregélyeké: március 8-án érkeztek, a környéken 40-50 példány mozog. Most a varjúfélékkel együtt keresgélnek. Közben egy barázdabillegető röppen végig a fekete sereg felett, csilingel a hangja...

  Szürke gém a ködben. A kép nem a történet helyszínén készült. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Volt egy hosszabb utunk tegnap, pesti céllal. Korán indultunk reggel, még sötétben, ujjnyi hóban, szitáló köd mellett. A széncinegék már éltették a tavaszt, de út közben a kerítéseken üldögélő egerészölyveket is már csak az autópálya mellett lehetett meglátni. Madártani szempontból a főváros nem tartozik az említést érdemlő célpontok közé, egy áruházi parkolóban várakozva mégis láttam egy érdekes találkozót: Dunakeszi felől berepült a légtérbe egy szürke gém. A szürke reggelen alig lehetett látni, hogy S-alakban tartja a nyakát. Azután a fejünk felett egy dolmányos varjú repült el, egy szarka pedig keresztezte a röptét. Ez a három faj kifejezetten gyakori, de így együtt látni őket egy utca feletti légtércsíkban, mégiscsak érdekes. Legalábbis nekem. A visszaút madármegfigyelés szempontjából jobban sikerült, de arról majd később. Mindenesetre a kertben a széncinegék később...