Háztáji természetvédelem

 Mesés, színes időszakban járunk. Ráadásul egy kis eső is esett végre: már nagyon hiányzott! Bíborheretábla a repcemezők között. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Vadászgatás a mezőn.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virítanak sokfelé.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Ma van a méhek napja: a beporzók védelmét nem lehet eléggé hangsúlyozni vegyszerektől, mikroműanyagoktól, minden elképzelhető környezetszennyezéstől terhelt, szomorú világunkban. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az Országos Méhészeti Egyesület honlapja szerint: "Magyarországon április 30-a a Méhek Napja, melyet 1994 óta ünneplünk. (...) Az időpontválasztás nem véletlen: április végén indul be igazán az élet a kaptárakban, és ekkor kezdődik a mézgyűjtés időszaka.  A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a méhek nélkülözhetetlen szerepére az ökoszisztémában és az élelmiszertermelésben. A méhek beporzó tevékenysége nélkül számos növényfaj képtelen lenne szaporodni, ami komoly hatással lenne a biodiverzitásra és az emberi táplálkozásra is." Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ezt azért nem árt figyelembe venni, amikor a virágos rétek és közterületek, kertek, udvarok tövig kaszálása a divat. (Természetesen szigorúan csak a térkő és a betonba lerakott gyeprács körül.)  M...

 Miközben a környéken mindenfelé zúgnak a benzinmotoros kaszák és gondosan tövig vágják a füvet, itt-ott kapával annyi tarackot kivágtam a kert végében, amennyi a mulcsoláshoz kellett a petrezselyem-fokhagyma-szamóca vegyeságyásban. Iszonyat szárazság van, a föld felszíne porzik... A kerítés mellett kinőtt egy tő hagymaszagú kányazsombor: állítólag ehető salátának, persze a friss hajtások. Egy hajnalpír lepke látogatta meg. Hajt a dió, elvirított a pitypang, végét járja az április. Hajnalpír lepke a hagymaszagú kányazsombor virágán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Dióhajtás. Vajon a fúrólégy mekkora támadást intéz idén? Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nagyrészt elvirágzott a soknevű gyermekláncfű. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Tavaly is a pincelépcső felett költöttek, egy tetőtartó gerendán, két fészekaljat neveltek nálunk a házi rozsdafarkúak. Idén is fészket építettek ugyanoda, pontosabban úgy fél méterrel odébb. Másik pár is területet foglalt a közelben, a hímek nem csak énekükkel jelzik a határokat, hanem tettlegességig is fajul a birtokvédelem.  Őszintén remélem, hogy az állandóan nálunk kóborló macskasereg és az alkalmanként megjelenő nyest sem tesz kárt fészekben... Tavaly ősszel egy házi rozsdafarkú rendszeresen a garázsban éjszakázott . Jönni-menni is láttam párszor, de ennél is biztosabb jeleket is hagyott egy, a plafonról lógó rúd alatt. 😉 Rozsdafarkú fiókák a fészekben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Gyakran megül a kerítésen. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fiatal hím a énekel a vezetéken. A házi rozsdafarkú neve találó: ház körül látni leginkább.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Éppen a napokban raktam ki a Facebookra egy képet az erdei fülesbagoly mimikrijéről. Aztán nem sokkal később meglátogatott egy példány: a kertünkbe szállt be, pár percet elidőzött a vérszilvafán. Lévén délelőtt 10 óra, inkább aggasztó a dolog, mint örömteli. Megzavarhatták valahol, hogy el kellett hagynia a nappalozó helyét. Ráadásul költési időszak van, lehet, a fészkén ült előtte... Megtudni nem fogom soha, bár a madarat szívesen megfigyelném máskor is. Éjszaka...    Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik a repce a Mátraalján. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A környék gyönyörű, ahol virágzik a repce, egészen varázslatos a táj. Öröm nézelődni egy kicsit. C-betűs lepke.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Sok szép pillanata van az áprilisnak, csak ez a hosszan tartó szárazság ne lenne... Meg a fagyok. Oda a cseresznyénk. Ha az aszály marad, a kétéltűek is veszélyben lesznek, pedig márciusban, amikor volt pár esős nap, elég szép számmal lehetett látni őket. A molnár fecskék is megjöttek, a napokban láttam egy 50-60 madárból álló rajt is. A füsti fecskékből vagy két-három pár lehet a környéken. Szinkronúszók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szinkronban repülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Pihenőre készülők.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Alig érkeztek meg a vándorútról, már szaporodáshoz is láttak a fehér gólyák. Több fészekben is látom őket a környékünkön, útközben jövet-menet. A napokban láttam egy kajtár csapatot is Mátraverebély mellett, a falu északi szélén húzódó mezőn: 19 példányt számoltam. Ezek olyan fiatal madarak, amelyek hazatérnek Afrikából, de még nem szaporodnak, hanem a fészkelőterületeken sokszor csapatostól kóborolnak. Megérkeztek, rögtön párosodtak és már költenek is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Valahol talán fürödtek is előtte... A környékünkön sajnos nagy a szárazság. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Örülök az érkezésüknek és ezzel Istennek hála, nem vagyok egyedül.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Idén április 18-án láttam az első gyurgyalagot. Pontosabban először csak hallottam, még az is megfordult a fejemben, hogy képzelődtem, vagy valamelyik seregély ilyen jól beszél idegen nyelven... Aztán megláttam a madarat a kert felett. Ilyen korán még sosem láttam gyurgyalagot; április utolsó napjaiban megérkezett már a Mátraaljára, de 18-án - az én megfigyeléseim szerint - még soha. Gyurgyalagok. Hazatért a legszínesebb hazai madár. Fotó: Pexels Gyurgyalag röptében. Fotó: Pexels Gyurgyag leshelyén. Fotó: Pexels

A napokban láttam az első kardos lepkét: a nagy rókalepke, a C-betűs és a nappali pávaszem mutatkozott már március végétől, húsvét vasárnap egy hajnalpír lepke is meglátogatta a kertet. Repült az első kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A füsti fecskék csivittelését napok óta hallom a magasból, most végre egy példányt láttam is a kert felett. Bejegyzésekből úgy látom, máshová már április első napjaiban megérkeztek.  Füsti fecske a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nádszálon. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nézz be hozzám:  itt.  

 Gyönyörű hónap az április. Nekem a kedvencem... Színesedik a világ, bár a hajnali fagyok sokat rontanak rajta... A napok óta hófehérben pompázó cseresznyefa virágai megbarnultak. Ujjas keltike lila virággal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Virágzik a védett fehér acsalapu. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tavaszi hérics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Többször láttam már a környéken, ahol marhát tenyésztenek, vagy más állatot tartanak nem ritka madár a búbos banka, az utóbbi években mintha egy kicsit több is lenne belőlük. A kert felett viszont először láttam; a szőlők felé tartott. Nagy öröm volt, akárcsak két napja a fekete gólya . 😊 Banka portré. Fotó: Pexels   Fotó: Pexels Fotó: Pexels Fotó: Pexels

 Idén több csicsörke is énekel a kert végében. Tavaly is jelentkeztek kora tavasszal, az első hangját már februárban hallottam, de aztán eltűntek a környékről. Tegnap négy példány kergetődzött is, gondolom, a területen vesztek össze. Remélem, idén költenek is valahol a kertek végében, vagy a szőlőben. Nászruhás hím csicsörke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

Csilp-csalp füzike. Mondogatja a saját nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

 Idén először március 26-án hallottam csicsörke hangját a Mátraalján. Nagy tél volt, elég későn érkeztek, más években már február végén is hallható a jellegzetes, üvegcsörömpölésre emlékeztető hangocska. Valahogy kevesebben is lettek az utóbbi években. Már virágzik a pásztortáska is. A csicsörke szívesen eszi a magját. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászruhás hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Tél végén helyére került egy mesterséges fészekodú a kertben, a széncinegéknek szánt típusból. Biztos felfedezték ők is, de valahol máshol készülnek a fiókanevelésre, mert látni szinte mindig látom őket, de az odút mezei verebek foglalták el. A környéken tucatszámra tanyázó házi verebek látványa nem okoz meglepetést. Mezeit viszont akkor láttam a kertben először, amikor bement egyikük az odúba. Kerítésen üldögélő mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A két ivar ránézésre egyforma. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Teljes pompájában virít a leggyakoribb védett növény, a tavaszi hérics. Legelőkön, erdőszéleken, néhol domboldalnyi területeken is megcsodálhatók március végén. Megtelepszik ritkásabb erdőkben, vágások után is, de ott persze nem tömeges, egy-két tő szerénykedik csak a fák alatt. A méhek is előszeretettel látogatják az élénk színű, zöldülés előtt még nagyon is feltűnő szirmokat.   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szívesen látogatják a pollenpostások. Kora tavasszal még viszonylag kevés a virágzó növény Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Kedves madaram a barázdabillegető: tél végi, kora tavaszi érkezése a tavasz biztos jele. Pár éve, egy már most egyre gyakoribb enyhe télen, január végén is megfigyeltem. Egy lapos tetős épületről röppent fel, ott a szellőzők környékén biztosan talált egy kis rovartáplálékot. Idén február 26-án hallottam az első példányt, megpillantani csak vagy két nappal később sikerült. Egy háztető gerincén sétált peckesen. 😉 Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Elmentek a fenyő rigók, március 14-én láttam az utolsó csapatot a kert végében, 12-15 példány lehetett, pontosabban nem sikerült megszámolni őket. Először takarásban voltak, utána meg többször viszontláttam néhány példányukat; késő délután volt már, éjszakázó helyet kerestek a szőlők és a kertvégek határán.   Szép számmal teleltek a kertünk végében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Ezen a helyen telelt is egy 30-40 példányból álló csapat; az októberi érkezéskor még voltak vagy 150-en, de a nagy részük elszivárgott a környékről. Érdekes, hogy amikor február 25-én megjött az első seregélycsapat, a fenyő rigók már idejét látták, hogy ők is elinduljanak.  Kedves madaram a fenyő rigó. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Másnap reggel a diófánkon még egymástól karnyújtásnyira üldögélt egy seregély és egy fenyő rigó, mintha beszélgettek volna; el is képzeltem közöttük egy kis dialógust: - Akkor hát megjöttetek - mondta a fenyő rigók vezére. - Itt az ideje - felelte a főse...