Háztáji természetvédelem

Vannak saját házi rozsdafarkúink, úgy három hete. A pár a pincelépcső feletti védőtető gerendáján épített fészket, ott költöttek és nevelték a fiókáikat - egészen mostanáig. Nem tudom, hányan voltak, sajnos az építmény adottságai miatt kiemelkedően körülményes lett volna megnézni. A napokban már egyre erősödő hangok alapján legalább 3-4 fiókás fészekaljra gondoltam. Házi rozsdafarkú hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma aztán beütött a ménkű... gondolom, a környéken tucatszámra kóborló macskák valamelyike tartotta mancsban a boldogabbik végét. A rigófélék - az a házi rozsdafarkú is - fiókái a röpképesség elérése előtt már kiugrálnak a fészekből. Nem ütik agyon magukat, de pár méteres sikláson kívül másra nem képesek. Ez az életük legveszélyesebb időszaka, a ragadozók és forgalom mellett a jó szándék is szedi áldozatait. Maradványok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Tokos tollat visz a hangya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lényeg: három rozsdafarkú lábat talál...

 Láttam a napokban párszor, hogy a hím feketerigók összeverekedtek. Kemény fickók, valóságos légcsárdást járnak, amikor összecsapnak az élőhelyüket védve. A madarak egy része a költés idejére revírt foglal, akkorát, amekkora élelemszerző terület kell a fiókák felneveléséhez. Rézorrú barátom főleg reggel és este fakad dalra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A fiókanevelés nagy munka, a madárszülők sokat dolgoznak ilyenkor. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Egy-egy ilyen terület az elfoglalását és határát jelzik a hímek az énekükkel. Az emberi fülnek gyönyörű a madárdal, sokan azt gondolják, hogy a szárnyas örömében fakad dalra, dicsérve a napfényt, a hajnalt, az estét, a párját, az utódait vagy akármit, holott nem tudjuk, mit mondanak ilyenkor. Hím feketerigó téli portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehetséges, hogy válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez? Például az a feketerigó, amelyik a birsalmafán énekelt ma reggel, talán azt üzente a másik hím madárnak: "ú...

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 A nagyhétre megérkeztek a Mátraaljára a nyaktekercsek. Egy több hektáros szőlőterületen hallottam őket először, elég nagy hangerővel veszekedtek, néha közelebb is jöttek, még a szomszéd diófájáról is hallottam egyiket. Meglátni sajnos nem sikerült, pedig a diófák még kopaszak. Mindenesetre jól működik a nyaktekercs terepruhája, beleolvad a környezetébe... Terepruhás nyaktekercs. Fotó: Pexels  Másnapra egyik nyaktekercs elköltözhetett a környékről: már csak egy madár hangját hallottam. Előtte való napon valószínűleg még revírt foglaltak, azért csaptak olyan nagy patáliát. Sajnos már most késői kihelyezni számukra az odút, de jövőre megpróbálom, hátha megtelepednének. Nyaktekercs. Fotó: Pexels  Már most olyan hihetetlen, de valamikor, fiatalkoromban költött a kertünk végében, az akácosban, nagy fakopáncs odújában. Még fotózni is tudtam őket, papíralapon meg is van. Valahol. Nem állok neki megkeresni.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 A gólya persze nem a miénk, még annyira sem, hogy az utcánkban lakjon. A fészek a főút mellett van, légvonalban nincs messze, aszfalton annál inkább... A lényeg, hogy megjött valamikor mostanában, én ma láttam először. Egyedül volt és a fészken álldogált. Remélem, a párja is megérkezik rövidesen! Fehér gólya. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Beesteledett. A feketerigó még fújja a nótáját az ablak alatt, ahol a nap lement, egy kicsit pirosas az ég alja. Kicsit hűvös az este, de hát márciusban ez így van jól. Kékcinege fűzbarkán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nagyon szeretem ezt az időszakot! A természet ébredését, ami felénk a kökörcsinek virágzásával kezdődik, még a húsos som is csak utána jön. Követi a martilapu, a lombfakadás előtt mát virágzó növények sora a még kopasz erdők alján... Aztán kivirágzik a kökény és már követhetetlen is, hogy mi minden jön utána. Feketerigó hím. Énekük a városokban is hallható. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fűzbarkák tövén már megjelentek az első zöld levélkék, a kertekben sárgállik a nárcisz, a hóvirág és a krókuszok már elvirágzóban vannak.  Aztán az egymás után dalra fakadó madarak hangja, a telelésből érkező vándorok megjelenése mind maga a csoda! Éled a rovarvilág is, zengőlegyeket, méheket is láttam pár lepkefaj mellett. Igazi csoda számomra! Tőkés récék párban...

 Március harmadik dekádjára megérkeztek az első fehér gólyák Nógrád északi részére. A február végén beköszöntő hideg biztosan hátráltatta őket, mert volt már olyan év, hogy jóval korábban megjöttek. Persze nem a hideg tartja távol a vándorokat, azt bírnák, de olyankor nem találnak elegendő táplálékot. Egyedfüggő persze ez is, hiszen vannak olyan példányok, amik ki is telelnek a Kárpát-medencében.    Idén az első fehér gólyát Vizslás-Újlakpusztán láttam, március 22-én. Érkezhetett persze napokkal is korábban, nem jártam arrafelé. A gyakoribb útjaim során látható négy másik gólyafészekben, a Kis-Zagyva-völgyben és a Mátraalján ma még nem volt lakó. Nincsenek persze elkésve, remélem, rövidesen megjönnek! A fehér és a fekete gólya közötti különbséget jól láthatod: itt .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©