Háztáji természetvédelem

 Hajnalban a padlásról jól hallható kopogásra ébredtem, a nyestünk visszatért. Valahol feljárót találtak, sejtem is, hol... Az állat most csak végigszaladt a padláson, egyedül lehetett. A múltkor hosszan tartó hancúrozást rendeztek, akkor legalább ketten lehettek. Nyest. Fotó: Pixabay Már pirkadt keleten, a hajnali levegő hűvössége is jólesett, azért a nyitott ablakból kicsit hallgatódtam, nem derül-e ki még valami a látogatómról. Látni persze nem láttam semmit, viszont a tücsökzenébe két-három alkalommal is erdei fülesbagoly fióka hangja hasított bele. Aztán egyszer csak kétségbeesett siránkozásba kezdett egy fekete rigó a szomszéd fenyőfáján, vagy tíz-tizenöt másodpercig is eltartott a rémüldözés, akkor néma csend lett. Bizonyára elszállt egy apró élet, hogy aztán a zsákmány életté váljon a ragadozó számára. Mi lehetett? Talán a fülesbagoly. Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Föld...

Valamelyik éjszaka felébredtem a napokban. Sehogyan sem sikerült visszaaludnom, kimentem ezért az erkélyre, mert hallottam, hogy szól a kuvik a közelben. Nagy öröm, mert korábban éveken keresztül a környékünkön tanyáztak, a télen viszont nyomuk veszett, januárban mutatkozott utoljára egyikük. Énekelt még a fülemüle. Fotó: Pexels A kuvik mellett még egy a fülemüle is énekelt, igaz, jó messze, a völgy aljában, a patakparti galériaerdőben vagy annak a környékén. Néha fürjkakas kontrázott neki, ő sokkal közelebb volt, a kertek végéből jött a pittypalatty. Néha rázendítettek a kecskebékák is, messze voltak, a fülemüle háztáján, de elég hangosak ahhoz, hogy a dombtetőre is felhallatsszon a brekegés. A kertekből - tövig kaszálták a többségét - pedig valósággal zengett a tücsökzene. Apróság volt ez az éjszaka és a hajnal határán - mégis szép élmény!