Háztáji természetvédelem

 Érdekes kis látogatók érkeztek a kertbe: sárgafejű királykák keresgéltek a bokrokon és a fákon, különösen tetszhettek nekik az ezüstfenyők.😏Négyen voltak legalább, apró cippantásokkal jelezgettek egymásnak.   Sárgafejű királyka. Fotó: Pexels Sajnos fotót nem sikerült készíteni róluk.

Ami a címet illeti, nem kell valami ritkaságra gondolni, nem eltévedt jégmadár keresett fel, mint a nyáron, nem is parlagi sas vitorlázott be nagy magasságban a telek fölé. A valóság prózaibb: a környéken járó cinegecsapatban a jóval termetesebb széncinegék mellett megjelent két kis barátcinege is. Öröm volt látni őket, ahogy a bokrosan növő fosókaszilvákon keresgéltek. Nyilván jártak már itt máskor is, de nem túl régen költöztünk be a házunkba. Barát cinege. Szerény megjelenésű madárka, de nagyon élénk. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Gombóc Artúr vetélytársa. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jobbra egy széncinege, jól látni a méretkülönbséget. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A képek nem most készültek, de a látogatóim pontosan így néztek ki. 😉 Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy ...

 Nem nagy ritkaság a házi veréb, - legalábbis egyelőre, - de jó pár éve megritkult az állomány. Salgótarjánban, azon a részen, ahol laktam, az ezredforduló táján gyakori volt, aztán szinte teljesen eltűnt - az okokat próbáltam felvázolni itt . Persze tudni nem tudom, hogy mi történt velük. Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg, hogy a lakásunk előtt nem láttam még idén egyetlen darabot sem - egészen június 1-e reggeléig. Akkor öt példány érkezett, meg lehetett számolni őket, ahogy a kukák felett egy épület párkányára telepedtek. A csipogásukat délutánig hallottam, talán meg is telepszenek újra. Mellettük öröm a sok molnárfecske, a ritkán mutatkozó szürke légykapó, a sarlós fecske. A rigófélék közül fekete- és énekes rigó, házi rozsdafarkú látható, kicsit távolabb vörösbegyet is megfigyeltem már. Mi a különbség a két verébfaj, a mezei és a házi között?  Kattintás után látod! :)

 Végéhez közeledik az április. Gyönyörű, színpompás időszak, egy kis eső is érkezett a napokban, ami külön öröm az aszályos tél és kora tavasz után. Egyre több rovar mutatkozik, kardos és fecskefarkú pillangót is láttam a napokban, előbbiekből több járja a kertünket is.   A négy hazai pillangófaj egyike, a kardos lepke. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Virágzik már az orgona is. Régebben, a klímaváltozás kezdetén még az volt a kérdés, hogy kivirágzik-e egyáltalán május 1-jére. Hosszú évek óta már április végén nyílnak a többnyire lila, néha fehér virágok, a rovarok is gyakran látogatják ezeket. Virít az orgona. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   A pitypang, amitől szó szerint sárgállottak a mezők még pár napja, elnyíltak nagy részt. Az időjárásnak köszönhetően idén hosszabb volt a virágzása, máskor két nap alatt a repítőszőrös kis gömbökké érnek. Sokfelé virít még a pitypang, de a fő virágzásnak vége. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A másik gyakoribb hazai pillangófaj, a f...

 A nagyhétre megérkeztek a Mátraaljára a nyaktekercsek. Egy több hektáros szőlőterületen hallottam őket először, elég nagy hangerővel veszekedtek, néha közelebb is jöttek, még a szomszéd diófájáról is hallottam egyiket. Meglátni sajnos nem sikerült, pedig a diófák még kopaszak. Mindenesetre jól működik a nyaktekercs terepruhája, beleolvad a környezetébe... Terepruhás nyaktekercs. Fotó: Pexels  Másnapra egyik nyaktekercs elköltözhetett a környékről: már csak egy madár hangját hallottam. Előtte való napon valószínűleg még revírt foglaltak, azért csaptak olyan nagy patáliát. Sajnos már most késői kihelyezni számukra az odút, de jövőre megpróbálom, hátha megtelepednének. Nyaktekercs. Fotó: Pexels  Már most olyan hihetetlen, de valamikor, fiatalkoromban költött a kertünk végében, az akácosban, nagy fakopáncs odújában. Még fotózni is tudtam őket, papíralapon meg is van. Valahol. Nem állok neki megkeresni.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán

 Beesteledett. A feketerigó még fújja a nótáját az ablak alatt, ahol a nap lement, egy kicsit pirosas az ég alja. Kicsit hűvös az este, de hát márciusban ez így van jól. Kékcinege fűzbarkán. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Nagyon szeretem ezt az időszakot! A természet ébredését, ami felénk a kökörcsinek virágzásával kezdődik, még a húsos som is csak utána jön. Követi a martilapu, a lombfakadás előtt mát virágzó növények sora a még kopasz erdők alján... Aztán kivirágzik a kökény és már követhetetlen is, hogy mi minden jön utána. Feketerigó hím. Énekük a városokban is hallható. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A fűzbarkák tövén már megjelentek az első zöld levélkék, a kertekben sárgállik a nárcisz, a hóvirág és a krókuszok már elvirágzóban vannak.  Aztán az egymás után dalra fakadó madarak hangja, a telelésből érkező vándorok megjelenése mind maga a csoda! Éled a rovarvilág is, zengőlegyeket, méheket is láttam pár lepkefaj mellett. Igazi csoda számomra! Tőkés récék párban...

 Két verébfaj is előfordul az emberi környezetben, az is könnyen találkozhat velük, aki nem különösebben figyel a madárvilágra. Érdemes azonban figyelni rájuk, érdekes életmódot folytató, sokfelé előforduló szárnyasok. A fiókanevelés időszakában főleg rovarevők, különösen addig, amíg nem kezd érni a cseresznye. Mezei veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Mind a két gyakori verébfaj védett. Az állományok nagysága az utóbbi húsz évben változásokat mutat, a házi veréb az elmúlt időszakban sok helyről el is tűnt. Ez intő jel, olyan környezeti változást jelez, ami a legéletképesebb, számos körülményez alkalmazkodni képes madárfajt is kipusztítja.  Házi veréb hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Részben a mezőgazdaságban tapasztalható változások okozhatják a bajt: a kemikáliák elpusztítják az árokparti, útszéli, mezsgyék mentén felnövő, gyomnak tartott növényzetet a magtermésükkel együtt és a rovartáplálékot is. A tárolási és szállítási körülmények javulása miatt a hull...

  Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Valahogy régen természetes volt a házi veréb látványa. Faluhelyen és városban is annyi volt belőlük, hogy nem lepődtünk meg a százas csapatokon sem. Sokszor persze a természetközeli élőhelyeken is ott ugráltak, nyilván ragaszkodva a táplálék- és a fészkelőhelyek bőségéhez. Hím házi veréb. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Sok volt belőlük, nem is voltak védettek sokáig, az Európai Uniós csatlakozás jogharmonizációjáig. Akkor aztán hirtelen megfogyatkoztak. A verebek persze mit sem tudtak róla, hogy megszáradt a pecsét a megfelelő okmányon, és most már illene a kipusztulás szélére jutniuk, mint azt már Nyugat-Európa nagy részén meg is tették. Azóta sem tudjuk, hogy a házi veréb ilyen jogkövető madár-e, de ugye a dolgok természetéből kifolyólag ez nem valószínű...  Az eltűnés okait sokan boncolgatták, az "amíg lócitrom van, veréb is van" elv mentén, azt fejtegetve, hogy a lócitromból kinyerhető zabmaradványok elvesztésével a házi ...

Megérkeztek a házi rozsdafarkúak: az első példányt március 15-én figyeltem meg Pásztó-Hasznoson, szemerkélő esőben. Riasztva menekült előlem a kerítésről, de persze így is öröm volt látni.   Megérkeztek a házi rozsdafarkúak. Néha áttelelésük is előfordul. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Éneklő fiatal hím. Az idősebbek feketére színeződnek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Az első barázdabillegetőt március 1-én láttam-hallottam idén. Valószínűleg már korábban is itt voltak, de az első seregélycsapatot, 30-40 példányt csak március 8-án figyeltem meg Hasznos és Tar között. Az örvös galambokat idén március 11-én láttam a Zagyva-völgyben, Mártraverebélytől északra. Az idei első énekes rigó március 12-én szólalt meg a kertben. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©

 Február 19-én, Zsuzsanna névnapján a nagykeresztúri (Nógrád vármegye) Cruxx Gemina körül hallgatództam kicsit, hogy megszólal-e a mezei pacsirta. A népi regula szerint tavaszjelző madár akkor nem mondott semmit, március 1-jén viszont énekelt egy példány a víztározótól nyugatra húzódó domb felett. A zöld küllő is kiáltott, holló szokás szerint volt vagy öt-hat, a jégtől megszabadult vízre visszatértek a tőkés récék is. Alig volt fagypont felett a hőmérséklet, de már igazi tavasz volt! Megérkeztek a barázdabillegetők a Kis-Zagyva-völgybe is. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Erre ráerősített az is, hogy nem sokkal később hallottam egy vagy két, esetleg három barázdabillegető hangját is. A tó kis szigete körül jöttek-mentek a jelzéseik szerint, meglátni nem sikerült őket. Nem sokkal később azonban Pásztó mellett nem csak a hangját hallottam, hanem láttam is egy példányt.   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója  ©  

 Közeledik a költési szezon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei pedig arra figyelmeztetnek, hogy a postaládánkba is beköltözhetnek a széncinegék . A legtermetesebb cinegefaj alkalmazkodóképes, nem csak a táplálkozásban, hanem a fészkelőhely megválasztásában is. Fali üregektől a csővégekig szinte bármilyen magasságban előfordulhat fiókanevelés. Széncinegék. Hangjuk már napok óta élteti a tavaszt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A honlap bejegyzésében a megelőzésre és a már megkezdett költés megóvására is adnak tanácsokat. Azt külön öröm olvasni, hogy az emberek többsége szívesen veszi, ha a széncinegék egy kis időre, bő egy hónapra elfoglalják a mesterséges fészekodúkra tényleg nagyon hasonlító podtaládákat. Hím széncinege (jobbra.).  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A széncinegéknek a 32 milliméter átmérőjú bebújónyílás a legalkalmasabb. A szűkebb, 28 milliméteres  z apróbb cinegefajok számára megfelelő, a téli etetőket látogató cinegefajok ...

 Idősebb erdőkben, gyümölcsösökben, vagy akár parkokban járva néhol találkozhatunk a harkályfajok munkájának nyomaival. Nem csak az idősebb fákba vájt odúkra, vagy a rovarok után megvésett fakéregre kell itt gondolni. Ágvillába, fakéregbe szorított magok, makkok, fenyőtobozok mutatják, hogy hol kopácsoltak a madarak a beltartalom után kutatva. Az alkalmas, munkavégzésre leginkább megfelelő helyekre a harkályok összehordják a táplálékukat, rendszeresen ott táplálkoznak. Nagy fakopáncs hím. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Sajnos nem mindig jutott eszembe, hogy le is fotózzam, ha ilyet látok, de azért mindig megnéztem, mit bontogattak az adott környéken élő harkályfajok, többnyire nagy fakopáncsok. Télen ugyanis rovarok híján éhen halnának, ha csak abból kellene megélniük, amit a kéreg alól, vagy a korhadó fából kikopácsolnak. Így aztán a tápanyagban gazdag magok is szóba jönnek a túlélés végett. Mit találhatunk a harkályműhelyben? Nos, ez leginkább a környezettől függ. Ahol fe...

  Esett egy ujjnyi hó, aztán el is olvadt, jó tapadós, nyakig érő sár maradt utána a Mátraalján. Udvarrendezésre készülve az esővízgyűjtőket át kellett rakni, az október óta mozdítatlan tartályok alatt pedig bőségesen felszínre jutott a tavalyi avar a szemközti szomorúfűzfáról. Vörösbegy portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg: telel a kertben egy vörösbegy:a pusztuló tuják és a sóskaborbolyák alatt látom leginkább, a magyalt is járja, a talajtakarónak hagyott növényi törmelékben mindig találhat valamit. Rovarokat, bábokat, petéket, fagyott gilisztát. Sovány táplálék télidőben, de a bogyókkal kiegészítve elég egy vörösbegynek; ha nem így lenne, odébbállt volna. Egyébként november táján még több példány volt, talán öt-hat is telelt a környéken, csak amiket láttam. Aztán csapadékvíz-elvezetés nemes céljából a szemközti oldalon az árkot betonelemekkel bélelték ki, csak úgy mellékesen lepusztították a növényzetet is mindkét oldalán. A vörösbegyekből nem s...

 A madáretetőn egészen biztosan számíthatunk kékcinege felbukkanására. A nagyobb, valószínűleg a költési időszak végétől családi kapcsolatban járó széncinegéhez jó eséllyel csatlakozik két-három példány. Kékcinege. A hím és a tojó egyforma ránézésre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az etető közelében kihelyezett A-típusú odúban van esélye a megtelepítésének, de a költés időszakára területet foglaló széncinegék táplálékkonkurenst látnak bennük, a kisebb termetű madarakat könnyen elűzhetik. Így aztán ritka az olyan hatalmas kert, ahol a két faj fészekodúi megférnem egymás mellett. Tehát választanunk kell, hogy melyik fajt részesítjük előnyben, az A-odú 28 milliméter átmérőjű bebújónyílása egészen biztos, hogy szűk a fészkelőhely tekintetében rendkívül találékony és életképes széncinegék számára. Kékcinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madáretető más vendégei: Széncinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Apró termetű cinegefaj, főleg a természetes élőhelyek közelében jók az esélyek, hogy rámegy a madáretetőre. Városi környezetben előfordulhat, hogy egyáltalán nem is jelentkezik. A nagyobb, vegyes madárcsapatokhoz általában csak két-három fenyves cinege csatlakozik.  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már hosszú évek óta rendszeres látogatója az etetőmnek, de az ezredfordulóig megesett, hogy évekig sem láttam. Az apró termetű cinegefajok számára alkalmas, A-típusú fészkelőodú alkalmas számára, de kertben még sosem tapasztaltam költését; ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fordul elő. Mindenesetre a fürge madárkát nagy öröm az etetőn látni! A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©